107. szám (2015 ősz)

eszmelet107cimlapA hazai és nemzetközi baloldalon évtizedek óta alapproblémaként merül fel az antikapitalista alternatíva hiánya. E számunkban, hagyományainknak megfelelően, visszatérünk a tőkés rendszerrel szembeni útkeresés elméleti és gyakorlati problémájához; a közreadott szocializmusértelmezések olyan
vitatható és vitára késztető álláspontok, kifejtések, amelyek a szélesebb körű újragondolást kívánják ösztönözni. Szerzőink a tőkés kizsákmányolással szemben, a szocialista alternatíva globális kimunkálásának folyamatában, alapvetőnek tekintik a közösségi tulajdon működésének és működtetésének kérdéseit. Az antikapitalista alternatíva elméleti és mozgalmi, történeti és
gazdasági kibogozását, újabb és újabb írások tükrében, következő számainkban is igyekszünk majd olvasóink elé tárni.

Tartalomjegyzék

(Rovat nélkül)

Mészáros István: Lényegi egyenlőség és lényegi demokrácia

„Amikor valamely történelmileg fönntartható szocialista átalakulásról töprengünk, tapodtat sem térhetünk el a lényegi egyenlőség radikális irányelvétől és mércéjétől, és csakis ehhez viszonyítva értékelhető mindenkor egy alapvetően különböző társadalmi anyagcsere-rendhez való átmenet időszaka.”

Szocializmus

John Bellamy Foster: Chávez és a közösségi állam. A szocializmushoz vezető átmenet problémái Venezuelában.

A huszadik század során a szocialista stratégiák az állam megragadását követően az államapparátusra mint a szocializmus megvalósításának fő eszközére tekintettek. Hugo Chávez viszont arra törekedett, hogy a közösségi állam intézményeinek kiépítésén keresztül egyre nagyobb hatalmat ruházzon közvetlenül a népre, és így tegye visszavonhatatlanná a bolívári forradalmat. E folyamat a halmozódó nehézségek ellenére Maduro elnöksége alatt is tovább halad.

Szalai Miklós: Utópikus-e a marxi szocializmus?

A tanulmány négyféle mítoszt vet el a marxi életművel kapcsolatban. Ám mindaddig nem dönthető el a Marx szocializmuskoncepciójának reális vagy utópisztikus jellege, ameddig „nincs olyan társadalomszervező erő, illetve mechanizmus, amely a piac funkcióit pótolhatná – és nem tudjuk megmondani, honnan kerülhetne elő” – olvashatjuk a szerző konklúzióját. A tanulmány a gazdálkodási forma keresésének mélyreható elemzéseit kínálja, B. Ollman Marx-rekonstrukciójától és az erőforrás-elosztás kalkulációs vitájától Dobb és Sweezy munkaérték-elméletéig, illetve W. Brus és A. Nove nézeteiig; az extenzív fejlesztési periódus sikereitől a világgazdasági korszakváltás előidézte összeomlásig.

Szigeti Péter: Megjegyzések az átmenetről és az államszocialista kísérletek határkérdéseiről

A kapitalista társadalom meghaladása több szint felől vizsgálható: a legáltalánosabb a filozófiai elemzés szintje, de a kor jellegének értelmezése mellett releváns a szükségletek felmérését és az erőforrásokat „kibernetikus” módszerekkel tervező útkeresés éppúgy, mint a viszonylagos elmaradottság problémáival szembenéző, ezért eleve hosszú átmenetben elgondolható kísérlet is. Az áruviszony mint értékviszony nem szükségképpen azonos a többlet magánelsajátításával – mutat rá a szerző. A felhalmozás szocializálásának – az elosztáson keresztüli szocializáláson túl – ebben lehetett volna döntő szerepe. Enélkül ugyanis minden próbálkozás visszahull a polgári társadalom érdekviszonyaiba: privatizációba, liberalizálásba és menedzserizmusba – miként ez Kelet-Közép-Európa esetében történt. 

Dokumentum

Rozsnyai Ervin: Az átmeneti társadalom. Gondolatok a bukás elméleti tanulságairól

Asszociációk

Marosán György: Van-e jövője a kommunizmusnak?

Történelem

Julien Papp: Forradalom vagy szovjetizáció? Magyarország a II. világháború után (1944. szeptember – 1947. szeptember)

A sztálinista szovjet rendszert Magyarországon nem volt szükség „importálni” – mutat rá a szerző –, mivel a szovjetek ehhez egy egész sor kelléket „helyben találtak a restaurált államrendben és az ország politikai hagyományaiban: a társadalmi rend büntetőjogi védelmét, a közigazgatást mint a politikai harcok eszközét, a rendőrség terrorista modszereit, a B-listázást, a végrehajtó hatalom túlsulyát, a „népitéletek” gyakorlatát stb.” Szovjetizálás helyett nálunk ezért inkább „reaktiválásról”, egyfajta „endogén folyamatosságról” beszélhetünk.

Mitrovits Miklós: Lehetséges volt-e legyőzni a kapitalizmust? A kelet-közép-európai reformok és a gazdasági növekedés

Az államszocialista reformkísérleteiről pro és kontra a rendszer fennállása idején számos elméleti munka született. A rendszerváltás után ezek feledésbe merültek, mivel gyakorlati tétjük már nem volt. Ma kellő történelmi távlatból ismét megkísérelhetjük a számvetést, összevethetjük az egyes országokban elgondolt és/vagy kipróbált gazdasági és társadalmi reformok mélységeit – sikereiket és kudarcaikat. A tanulmány számba veszi a Sztálin halála utáni főbb csehszlovák, lengyel és magyar reformok elméleti hátterét és bevezetésük körülményeit, majd Angus Maddison gazdaságtörténész GDP-adatai alapján bemutatja e rendszerek valódi teljesítményét. 

Kultúra

Takács Róbert: A kultúra reformja – a reform kultúrája 

Arcok

Stephan Eric Bronner: Paul Robeson

Robeson a huszadik század első felének legjelentősebb afro-amerikai közéleti, értelmiségi szereplője, az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb afro-amerikai személyisége volt. Ma is aktuális törekvése, hogy a fekete identitás kérdését összekapcsolja a tágabban vett emberi jogokért folytatott küzdelemmel, illetve a gazdasági kizsákmányolás elleni harccal.

Asztal körül

Lenin időszerűsége. Kerekasztal-beszélgetés. Résztvevők: Artner Annamária, Kiss Viktor, Krausz Tamás, Melegh Attila és Szigeti Péter. Moderátor: Szergej Filippov.

Olvasójel

Krausz Tamás: Spiró Diavolina. Spiró György: Diavolina. Budapest, Magvető Kiadó, 2015

Pongrácz Alex: Válságértelmezés a globalizáció korában. Artner Annamária: Tőke, munka és válság a globalizáció korában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2015