Online cikkek kategória bejegyzései

Az amerikai liberális demokrácia nimbuszának összeomlása – puccskísérlet a Capitoliumban

Az amerikai liberális politikai osztályt és „az amerikai álom” megtévesztett híveit kivéve senkit sem lepett meg a fasiszta színezetű puccskísérlet az USA fővárosában. Folyóiratunk már négy évvel ezelőtt jelezte, hogy a Trump-jelenség, a „trampizmus” egy világméretű gazdasági-szociális és politikai válság része, amely mély történelmi gyökerekkel és nemzeti sajátosságokkal egyaránt rendelkezik Orbán Viktortól, Kaczinskyn, Zelenszkijen, Erdoganon, Netanyahun  és Bolsonáron át Trumpig.

Számos elemzés mutatja, hogy az amerikai nagytőke komoly profitokat csak bűvészkedéssel, pénzügyi maipulációkkal és külföldi pénzügyi eszközök megszerzéséből tud  realizálni, aminek komoly politikai és gazdasági következménye volt, van és lesz a világrendszer működésére nézve. Az orosz- és kínai ellenes szankciópolitika, amelynek célja a piacszerzés, csak a jéghegy csúcsa, a keleti háborúskodás mellett. Magában az Egyesült Államokban a világjárvánnyal sújtott gazdasági válság szenvedő csoportjai mindenekelőtt a munkájukat vesztett, a középosztályból és a munkásosztályból lesüllyedt  társadalmi csoportokból, valamint a kisvállalkozói körökből kerülnek ki, mint egyébként bárhol másutt a világon. Az alsó osztályokat a rendszerválsággal küzdő Egyesült Államokban nem képviselheti hatékony politikai párt, mert e népességeknek nincs anyagi forrása ahhoz, hogy magukat megszervezzék, és eséllyel indulhassanak az alkotmányosan kialakított kétpárti rendszerben. A szocialista tömegmozgalmat pedig már régen földbe döngölték és feltámadásának jelei sem igen látszanak. Noha az amerikai liberalizmus a Demokrata Párttal azonosítja magát, a demokraták már régen nem nyerhetnének választásokat a baloldali szavazatok nélkül. Az amerikai liberálisok sem képesek baloldali alternatívával fellépni, de semlegesítik a rendszerkritikus baloldalt. A tőkének így két félnivalója támadt: a profitráta vészes csökkenése és a világrendszerbeli hegemónia elvesztése.

Így az amerikai burzsoázia nyugodtan nézhette a hivatásos demagóg és közönséges csaló vagy Thomas Mannal szólva, a „varázsló”, hipnotizőr Donald Trump milliárdos mögött felsorakozott szélsőjobboldali „népfelkelést”, amely nekünk, magyaroknak ismerősnek tűnt a 2006-os budapesti lázadás, a TV-székház elfoglalásának és felgyújtásának tükrében. A Capitoliumot elfoglaló ezrek pár óráig rettegésben tartották a Kongresszust, a kétségbeesetten levegő után kapkodó többnyire idős, rémült demokrata és republikánus szenátorokat.

A válság terheit viselni nem tudó, nem akaró – a TV képernyőin feltűnő – lumpenek ne tévesszenek meg bennünket. Ők csak a tekintélyuralmi stílust és a fehér felsőbbrendűség rasszista ideológiáját jelenítik meg felfegyverkezett csoportok alakjában. Az egyik képviselő hölgy pedig elragadtatással idézte fel Hitler egyik gondolatát az ifjúság megnyeréséről.

Ne feledjük: Trump mögött 70 millió amerikai áll, a „Make America Great Again!” jegyében, benne szélsőjobboldali tömegekkel. Készen arra, hogy vezérükkel a válságot a polgári demokráca beomlasztásával és egy új tekintélyuralmi hatalommal „oldják meg”. És a cezarista nagy vágyálom, hogy „America First” legyen, értsd, a világ csendőre és az elnyomás fő hasznonélvezője, egy szélsőjobbra átfésült világrendben veszélyes  célként tűnik fel.

A Thomas Mann-i gondolatot parafrazálva okkal jut az ember eszébe:

Amerika, vigyázz!

Eszmélet szerkesztősége

A kép forrása: https://eu.usatoday.com/

Krausz Tamás: Mészáros István

Goethe mondta Eckermann-nal beszélgetve: „Ahhoz, hogy valakiből nagy ember váljék, nagy örökséget kell kapnia.” Mészáros István idén lenne 90 éves, és elmondhatjuk: ő maga is már a „nagy örökség” része. Marx, Luxemburg, Lenin és az orosz forradalom, Gramsci, Lukács nyomán Mészáros István a szocializmus klasszikusává vált. Nevét ma­gyar létére kevesen ismerik Magyarországon, noha az MTA tiszteleti tagja lett egy olyan időszakban, amikor a rendszer még slendriánul működött. Hogy neve itthon alig ismert, azokat a provinciális viszo­nyokat jellemzi, amiknek történelmi gyökereit régiónkban ismerjük. Tudjuk, e gyökerekből sokfelé van, lehet elágazás… Senki nem látta előre sem az orosz szocialista forradalom kitörését 1917-ben, sem a Szovjetunió, az államszocializmus összeomlását 1989–91-ben. Ebből következőn is, a szocialisták-kommunisták, régiesen szólva, a marxisták számára az intellektuális felkészülés még a legsötétebb korszakokban is kötelező.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krausz Tamás: Mészáros István

Goethe mondta Eckermann-nal beszélgetve: „Ahhoz, hogy valakiből nagy ember váljék, nagy örökséget kell kapnia.” Mészáros István idén lenne 90 éves, és elmondhatjuk: ő maga is már a „nagy örökség” része. Marx, Luxemburg, Lenin és az orosz forradalom, Gramsci, Lukács nyomán Mészáros István a szocializmus klasszikusává vált. Nevét ma­gyar létére kevesen ismerik Magyarországon, noha az MTA tiszteleti tagja lett egy olyan időszakban, amikor a rendszer még slendriánul működött. Hogy neve itthon alig ismert, azokat a provinciális viszo­nyokat jellemzi, amiknek történelmi gyökereit régiónkban ismerjük. Tudjuk, e gyökerekből sokfelé van, lehet elágazás… Senki nem látta előre sem az orosz szocialista forradalom kitörését 1917-ben, sem a Szovjetunió, az államszocializmus összeomlását 1989–91-ben. Ebből következőn is, a szocialisták-kommunisták, régiesen szólva, a marxisták számára az intellektuális felkészülés még a legsötétebb korszakokban is kötelező.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szigeti Péter: A velünk élő Engels Frigyes

Kétszáz éve született Friedrich Engels német gyáros, a klasszikus marxizmus és a modern szocializmus egyik megalapítója. Neve és szellemi teljesítménye nem fog elhomályosodni mindaddig, ameddig az emberiség nagyobb része a tőkés termelési mód szerteágazó nyomása alatt él, létezik. Ha Engelst igaz barátjához, Marxhoz mérjük – akit egész életében szellemileg, erkölcsileg és anyagilag is támogatott zsenije kibontakoztatásában, s akit csak Arisztotelésszel, Newtonnal és Einsteinnel lehet összehasonlítani –, akkor azt mondhatjuk, nem volt egyetemes hatású gondolkodó. Ám tagadhatatlan, hogy korszakokon átívelő jelentőségű tudós volt, eredeti művei és a munkásmozgalomban betöltött szervezői, stratégiai-véleményhordozói hatása révén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kalous Antal: Engels születésének 200. évfordulójára – néhány vonás a portréhoz

Friedrich Engels, anyakönyvi kivonata szerint, 1820 november 28-án született, ennek ellenére apja, id. Friedrich Engels mindig huszonkilencedikét írt (Kliem 1980, 9., 43–44.). Maga a név, s ezt bármely svéd és norvég szótár tanúsíthatja, „angolt” jelent.

Az Engels-família a felfutó textilipar bárója lett, cérnát, paszományt, pamutot gyártottak (Kliem 1980, 17., 39–43.), de az ifjabb Frigyes nem volt érzéketlen az iparosítás hozta negatív társadalmi hatások iránt, mint ezt 1839-es Barmen-leírása mutatja (Kliem 1980, 39–40.), amely három évvel a Marxszal való találkozása előtt született. Kliem állítja, az Engelsek nem viselkedtek igazi kizsákmányolókként, és válságok idején szociális intézkedéseket is tettek. Hogy ez mennyire igaz, a szakkutatók kompetenciája meghatározni. Ugyanitt az oktatás szörnyű állapotáról is ír: rámutat arra, hogy a szociális kirekesztés mellett a felekezeti szeparatizmus még rontja is az oktatás minőségét (Kliem 1980, 39–40., 50–51.) – milyen boldogok lehetünk mi, mai magyarok, hogy nálunk nincsenek egyházi pedagógiai (???) intézmények…! Ekkoriban Barmen és lakossága a bigott pietizmus (ez a szektás elhajlás az ilyeneknél szokásos „killjoy” módon elítélte a kulturális és művészeti tevékenykedéseket… id. Engelst csak mint a helyi nagyembert nem tudták meghurcolni, amiért – kyrie eleisson! – koncerteket mert hallgatni, és tudott hangszeren játszani) kanti kórságában is szenvedett, ám míg a königsbergi bölcs képes volt azt is alkotó energiává fordítani, a legtöbbek számára csak kínt hozott (Kliem 1980, 42–43.). Az ifjabb Frigyest az evangélikus gimnáziumból apja az érettségi előtt vette ki, holott bizonyítványa alapján jól haladt (Kliem 1980, 17., 58–59.). Onnantól kezdve önképzéssel lett az az autodidakta polihisztor, akinek megismertük.

Látványos szakálla, amit az 1860-as évektől növesztett, az 1848–49-es időszakból eredő „demokrata” viselet (Kliem 1980, 13.).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….