Friedrich Engels, anyakönyvi kivonata szerint, 1820 november 28-án született, ennek ellenére apja, id. Friedrich Engels mindig huszonkilencedikét írt (Kliem 1980, 9., 43–44.). Maga a név, s ezt bármely svéd és norvég szótár tanúsíthatja, „angolt” jelent.
Az Engels-família a felfutó textilipar bárója lett, cérnát, paszományt, pamutot gyártottak (Kliem 1980, 17., 39–43.), de az ifjabb Frigyes nem volt érzéketlen az iparosítás hozta negatív társadalmi hatások iránt, mint ezt 1839-es Barmen-leírása mutatja (Kliem 1980, 39–40.), amely három évvel a Marxszal való találkozása előtt született. Kliem állítja, az Engelsek nem viselkedtek igazi kizsákmányolókként, és válságok idején szociális intézkedéseket is tettek. Hogy ez mennyire igaz, a szakkutatók kompetenciája meghatározni. Ugyanitt az oktatás szörnyű állapotáról is ír: rámutat arra, hogy a szociális kirekesztés mellett a felekezeti szeparatizmus még rontja is az oktatás minőségét (Kliem 1980, 39–40., 50–51.) – milyen boldogok lehetünk mi, mai magyarok, hogy nálunk nincsenek egyházi pedagógiai (???) intézmények…! Ekkoriban Barmen és lakossága a bigott pietizmus (ez a szektás elhajlás az ilyeneknél szokásos „killjoy” módon elítélte a kulturális és művészeti tevékenykedéseket… id. Engelst csak mint a helyi nagyembert nem tudták meghurcolni, amiért – kyrie eleisson! – koncerteket mert hallgatni, és tudott hangszeren játszani) kanti kórságában is szenvedett, ám míg a königsbergi bölcs képes volt azt is alkotó energiává fordítani, a legtöbbek számára csak kínt hozott (Kliem 1980, 42–43.). Az ifjabb Frigyest az evangélikus gimnáziumból apja az érettségi előtt vette ki, holott bizonyítványa alapján jól haladt (Kliem 1980, 17., 58–59.). Onnantól kezdve önképzéssel lett az az autodidakta polihisztor, akinek megismertük.
Látványos szakálla, amit az 1860-as évektől növesztett, az 1848–49-es időszakból eredő „demokrata” viselet (Kliem 1980, 13.).
