Heindl Péter nem történész, miként Bársony János és Daróczi Ágnes sem az. Közös bennük, hogy a roma holokauszt történetével kapcsolatos magyarországi levéltári dokumentumokban nem kutattak, a levéltári forrásokat nem sokra becsülik, és nem ismerik a holokauszt modern, nemzetközi szakirodalmát sem. A Bársony-Daróczi szerzőpáros megpróbált roma holokauszt túlélőket találni, interjúkat készítettek, ezekre és csak ezekre alapozva viszont komoly történeti szakmunkát nem lehet írni.
Címke: Karsai László
Heindl Péter: Büszkeség és előítélet. Vita a roma vészkorszakról
Mottó: „ aki tudni óhajtja mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el)”
Esterházy Péter fülszövege[1]
A Kritika című lapban tavaly nyáron Mi is ez a könyv? címmel megjelent egy könyvbírálat, amely két neves szerzőt vállaltan erkölcsileg és szakmailag is porba kívánt sújtani.
A kötetről – Bársony János és Daróczi Ágnes Kali trash – fekete félelem című könyvéről[2] – Landauer Attila írta a bírálatot.[3] Műfaját tekintve inkább pamfletnek nevezném, mint könyvbírálatnak.
A recenzens az „elvárható színvonal alattinak”, „tendenciózusnak”, „szerteágazóan zavarosnak”, „durva, történelemhamisító manipulációnak”, „tudományosan értékelhetetlennek”, „manipulációs szándékkal vegyes dilettantizmusnak”, „konfabulációra alapozott ötletelésnek”, „kétes értékűnek és kétes hitelességűnek” minősítette a Kali trash – fekete félelem szerzőinek munkáját.