A gazdag és szegény országok közötti különbségek egyik oka a gyarmatosítás. A három fiktív kiáltvány a gyarmatosítás egyes következményeit – tömeges éhhalál, terrorista fenyegetettség, értelmezi eltérő nézőpontokból.
"…a gyámok jóságosan magukra vették a rajtuk való felügyeletet…" (Immanuel Kant)
1. Európai kiáltvány
Az Európai Uniót megalapító országoknak kötelessége, hogy elért jólétüket megőrizzék és növeljék. Kötelességük, hogy e cél megvalósítása érdekében bármilyen eredményes eszközt fenntartás nélkül bevessenek.
Az Európai Uniót megalapító országoknak nincs okuk titkolni, hogy nem kis mértékben egykori gyarmataikból származik mai jólétük. A gyarmatokról nyert kincsek, nyersanyagok, rabszolgák nélkül mai gazdagságuk nem jöhetett volna létre.
Az Európai Uniót megalapító országok nyíltan hirdetik, hogy e gazdagság megszerzéséhez meg kellett törni a bennszülöttek ellenállását: szét kellett zúzni primitív megélhetési formáikat, ami együtt járt kulturális hagyományaik gyengülésével, népesedésszabályozási szokásaik szétesésével stb. Ezek a népek ma mérték nélkül szaporodnak, miközben nem tudják magukat ellátni. Bár kellemetlen, de logikus, hogy naponta több tízezer bennszülött pusztul éhen. Ez olyan elkerülhetetlen áldozat, amelyet a civilizációs fejlődés megkövetel. A haladásnak ára van, a jóléthez, gazdagsághoz való jog csupán az erőseket megillető jog.
Bár a győztesek joga a jóléthez vitathatatlan, nyugalmukat sérti, hogy az éhség elől menekülve tömegek özönlenek a volt gyarmatokról az anyaországokba. Sérti a nyugalmat a látványuk, és különösen sérti a nyugalmat annak feladata, hogy vissza kell őket toloncolni.
Segélyekkel nem szüntethető meg a bennszülöttek éhezése. Annyira elszaporodtak, hogy nincs és nem is létezhet olyan gazdasági program, hogy azok a földterületek, amelyek eredetileg eltartották lakosságukat, számukra a jövőben is elegendő élelmiszert termeljenek.
A bennszülöttek egy része a gyarmatosító nemzeteket próbálja meg felelőssé tenni saját nyomoráért, és rázúdulva Európára részesedni akar annak jólétéből. Velük szemben az anyaországoknak meg kell védeniük magukat.
Az a végleges megoldás, amely bevált az észak-amerikai indiánoknak és az ausztráliai őslakosságnak az európaiakat zavaró létezésével szemben, változatlanul alkalmazható lenne, hiszen a katonai erő és a technikai fölény megvan hozzá. Ugyanakkor mára már nem számítana elegáns európai eljárásnak.
Milyen cselekvési tér marad e legcélszerűbb megoldástól való meghátrálás esetére? Mit tehetnek az Európai Unió megalapítói ebben a helyzetben? Mindenképpen meg kell védeni magukat és jólétüket. Ezért, hogy csökkenjen a rájuk háruló önvédelmi feladat, meg kell növelni a bennszülötteknek felkínált támadási felületet. Ki kell terjeszteni a szélsőségesek által gyilkosnak kikiáltott nemzetek körét. További országoknak is csöpögtetni kell a gyarmatosításban gyökerező gazdagságból, hogy ők is a bennszülöttek támadásainak célpontjaivá váljanak. Bővíteni kell az Európai Uniót!
2. Gyarmati kiáltvány
Az egykori gyarmati országok döntő többsége ma is gyarmat. Nevezhetik őket gyámsági területnek, társult államnak vagy függetlenséget elnyert országnak, ténylegesen ma is gyarmati helyzetben vannak. Hiába kaptak – hivatalosan – politikai önállóságot, a gazdasági gyarmatosítás továbbra is fennáll. Egyetlen változás történt: az erősebbek most többnyire nem nyílt, véres erőszakkal, hanem "gazdasági törvény"-nek álcázott erőszakkal, gazdasági terror alkalmazásával fosztják ki őket.
Ennél is súlyosabb az évszázados gyarmati lét öröksége. A gyarmatosítók a bennszülötteket legyilkolták, elhurcolták, halálra dolgoztatták. A gyarmati országok értékeit, kincseit, nyersanyagait eltulajdonították. Az őslakosság termelési-megélhetési formáit, kulturális hagyományait, népesedésszabályozási szokásait szétzúzták. Az életben hagyott bennszülötteket nyomorba, éhezésbe taszították.
A gyarmatosítók terrorja egész népeket irtott ki. Ahol ez nem következett be, a bennszülöttek tömegesen maradtak termelési-megélhetési lehetőség nélkül. Tömegesen pusztulnak éhen.
Életünktől fosztanak meg azok, akik megfosztottak megélhetésünktől, megsemmisítették életfeltételeinket, felszámolták önfenntartó képességünket.
A gyarmatosító nemzetek: népeink kirablói és gyilkosai. A gyarmatosítás haszonélvezői – a gyarmatosítók örökösei – rablók és gyilkosok.
A gyilkos nemzetek tagjai gondtalanul élvezik jólétüket. Közben szívesen feledkeznek meg arról, hogy miből ered ez a jólét. Szívesen feledkeznek meg arról, hogy pénzük rabolt pénz, melynek minden darabjához vér tapad. Őket figyelmeztetjük, a gyarmati népekben pedig tudatosítjuk: amit tőlünk elraboltak, az nem az övék. Akik elvették és élvezik javainkat, azok adósaink.
Számíthatnak rá az adós népek és gyilkos nemzetek, hogy nem feledkezünk meg a velünk szembeni kötelezettségeikről. Figyelmeztetésünk – élő lelkiismeretként – a legváratlanabb helyeken és a legkellemetlenebb formákban fog lesújtani rájuk az idők végezetéig.
3. Humanista kiáltvány
Tömegesen próbálnak meg ázsiaiak és afrikaiak európai országokban megtelepedni. Egyik részük törvényes úton éri el célját, másik részük illegális bevándorlóként érkezik. Egyik részüket a jobb élet reménye vonzza, másik részük az éhhalált akarja elkerülni szülőföldje elhagyásával.
Amikor az európaiak ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai területeket foglaltak el, felszámolták az ott élő népek kulturális hagyományait és gazdálkodási-megélhetési formáit. Katonai, gazdasági, kulturális behatolásuk megsemmisítette az őslakosság hagyományos önfenntartó képességét. A hagyományos megélhetési formák és népesedési szokások elenyészése miatt azok a földterületek, amelyek eredetileg eltartották lakosságukat, képtelenek a mai népesség számára elegendő élelmet biztosítani. Európának számolnia kell azzal, hogy az éhhalál elől menekülők tömege növekvő számban fogja ostromolni ezekről a területekről.
Be kell látni, hogy Európa is felelős ezért a helyzetért! Az európai civilizáció terjesztése, a polgári értékrend exportja népek önállóságának megtörése árán következett be. Önállóságuk megtörése az önmaguk iránti felelősség feltételeinek és képességének felszámolásával azonos. Az európai civilizáció diadalmas terjeszkedésének útján életképtelen (életképességétől megfosztott), gyámolításra szoruló népek sora keletkezik. Amikor Európa a gyarmatosítással a bennszülötteket megfosztotta hagyományos megélhetésétől, önfenntartó képességétől, egyúttal – kimondva-kimondatlanul – egyfajta gondnokságot, gyámságot is vállalt fölöttük. Akik életfeltételeket semmisítenek meg, azoknak feladata gondoskodni a pótlásukról. Nyugat-Európa mai lakói örökösei a gyarmatosítás révén szerzett gazdagságnak, ám ettől elválaszthatatlanul örökösei a gondnokolási, gyámsági feladatnak.
E kimondatlan gyámsági kötelezettségből, a történelmi múlttal való szembenézésből is ered a gazdag országoknak az a gyakorlata, hogy időnként segélyeket küldenek némely bennszülötteknek. Önkéntes adakozással, jótékonysággal reagálnak a legkirívóbb szegénységek megtapasztalására. A glóbuszon kialakult helyzet azonban – sajnos – segélyekkel, adományokkal nem változtatható meg lényegesen. Sőt a gyarmati népeknek okozott kár teljes megtérítésével, a történelmi adósság pénzbeni visszatörlesztésével sem lenne orvosolható.
A gyarmatosítás során okozott kárért pénzzel, tőkével nem lehet kárpótolni a gyarmati népeket, hiszen tényleges káruk az életfeltételektől való megfosztás. Európa velük szembeni adóssága nem számszerűsíthető, pénzben, vagyonban nem kifejezhető. Európa csak az eredeti állapot helyreállításával, vagyis a bennszülöttek önfenntartó képességének visszaállításával tudja eredményesen leróni adósságát.
Közismert tény, hogy naponta átlagosan negyvenezer ember pusztul éhen az egykori gyarmatokon. Sokan gondolják úgy, hogy nyomorukért, halálukért a gyarmatosító nemzetek a felelősek. Ezért az Európai Unió országai ki vannak téve terroristatámadásoknak, és fokozódó mértékben válhatnak terrorista-akciók célpontjaivá.
Szembe kell nézni azzal, hogy a – földterület helyi eltartóképességéhez viszonyított – túlnépesedésből fakadó társadalmi feszültségek miatt is nő a mindennapos terrorfenyegetés. Nyomorgó és éhező tömegek létezése, sőt növekvő számú újratermelődése állandó ösztönzést és utánpótlást ad a terrorizmusnak.
A nyomor: burkolt terroristaképző. A milliárdnyi éhező megannyi potenciális terroristajelölt. Tömegeknek a megélhetéstől való megfosztása, illetve megélhetési lehetőség nélkül hagyása tömegeknek terroristaakciókra való ösztönzésével egyenlő.
Az Európai Unió vagyona az európaiak és a gyarmati népek közös tulajdona. Európa egyetlen történelmi esélye, ha képes ebből a vagyonból az életben maradt bennszülöttek számára jóvátenni, semlegesíteni a gyarmatosítás elnyomorító következményeit.
