E számunk az írások sokféleségével tűnik ki. A Jacobin c. amerikai, elméleti, antikapitalista lap interjúalanya, Erik Olin Wright a szocializmusról gondolkodva, rehabilitálja az osztályszempontot mint alapvető kiindulópontot, noha politikai nézeteivel bizonyára nem minden olvasónk ért majd egyet. Ugyancsak nemzetközi vita folyik Trump megválasztásának társadalmi hátteréről és következményeiről az Egyesült Államokban, amiből olvasóink ízelítőt kapnak egy komoly tanulmányban. A nemzetközi baloldal témakörében ezúttal izgalmas írásokat közlünk a latin-amerikai baloldal mai fejlődési problémáiról, visszaesésének okairól, valamint a latin-amerikai pápa antikapitalista üzeneteiről. Reakciós rezsimekről – a Horthy-rendszertől a mai pronáci ukrán rendszerig –, illetve e rezsimek mai megítéléséről a történetírásban és a politikai-mozgalmi megközelítésben, szintén ér- dekes olvasnivalókat találunk. A késő kapitalizmus egyik már régebb óta nem vizsgált jelenségét is áttekintjük: a kisegyházak kérdésését a szcientológiai egyház tükrében. Vitára is sor kerül a munka fogalmá- nak történeti és elméleti tartalmáról. Végül, de nem utolsó sorban említjük meg a társadalmi nem/gender rendkívül eredeti megközelítését, amelyet az olvasó egy külön blokkban talál meg.

A new yorki szociológus részletesen elemzi Trump győzelmének demográfiai és politikai okait, megcáfolva a mainstream médiában elterjedt mítoszt, miszerint a „fehér munkásosztály lázadása” magyarázná meg a szélsőjobboldali politikus sikerét. Valójában a népszerűtlen demokrata elnökjelölt és programja miatt jelentősen visszaesett részvételi hajlandóság a hagyományosan demokrata szavazói csoportok körében volt az elsődleges tényező, az amerikai választási rendszer torz, antidemokratikus jellege mellett. Volt továbbá a korábban Obamára szavazó – tehát aligha rasszista indíttatású – munkásosztálybeliek egy egészen kis csoportja, amely valóban Trumpra adta voksát, miután Obama elnöksége nem enyhített a 2008 óta akut gazdasági nehézségeiken.

Az új évezred első évtizedében úgy tűnt, hogy az addig hegemón pozícióban lévő neoliberalizmussal szemben életképes, baloldali alternatíva van kialakulóban Latin-Amerikában. A tanulmány célja vázlatosan megvilágítani, hogy melyek azok a gazdasági, társadalmi és politikai tényezők, melyek a „rózsaszínű dagályt” képviselő baloldali kormányok meggyengüléséhez vezettek.

A tanulmány nyomon követi a szovjet nő ábrázolását a vizuális propagandában, és megállapítja, hogy nem beszélhetünk egyetlen, „kanonizált” ábrázolásmódról, hanem valójában az ikonológia „„tartott lépést” a szovjet politika gyakran változó irányvo- nalaival, prioritásaival. Miközben a sztálini fordulat után, az erőszakos iparosítás és kollektivizálás logikájának megfelelően előtérbe került a férfiakkal egyenrangú munkát végző, dolgozó nő, akit férfiasnak, prűdnek és aszexuálisnak ábrázoltak, a ’30-as évek második felében (és természetesen a háború alatt) nagy szerepet kapott az anyaság, a hruscsovi olvadással pedig megjelentek a szépségüket rafinált árucikkekkel ápoló, fogyasztó nők is a „mindennapi” propagandában.

Annibal Quijano szerint, a globális, eurocentrikus kapitalista hatalmi rendszer két tengely: a „hatalom gyarmatisága” és „modernitás” körül szerveződik. A hatalom gyarmatisága az emberiség felosztását „fajokra” meggyökereztette a társadalmi tudatban. Ezáltal az uralmi viszonyok a „természetesnek” tekintett felsőbb- és al- sóbbrendűség formáját öltötték. A tanulmány bevezeti a társadalmi nem/gender olyan értelmezését, amely szerint ez a fogalom a gyarmatosítás és a modernitás több- szörösen összefonódó hatalmi viszonyainak következtében alakult ki. A társadalmi nem e rendszerének van egy „világos”, átlátható és egy „sötét”, rejtett oldala, s emiatt a rendszerben a viszonyok és a viszonyokba zárt emberek nagyon különbözőkként jelennek meg, és következőleg az erőszaknak is nagyon különböző módjai jutnak osztályrészükül.

Ferenc pápa enciklikája kimondja, hogy a klímaváltozás nem pusztán az egyének magatartásából fakad, hanem a jelenlegi – a profitszempontok által dominált – gazdasági berendezkedés és tulajdonszerkezet folyománya. A globális rendszer fonák dinamikája, illetve az azt uraló gazdasági csoportok meggátolják a gyökeres változás bármely kísérletét. A jelenlegi rendszer logikáját kiszolgáló, „piackonform” megoldások nem vezethetnek eredményre. Ferenc megközelítésének másik fontos újdonsága, hogy összeköti az ökológia kérdését a társadalmi kérdéssel, mivel ugyanaz a rendszerlogika teszi lehetetlenné a szegénység felszámolását, mint amely az ökológiai áttörést akadályozza.

A szerző kiáltványa figyelemfelhívás és segélykérés is egyben. Kocsin rövid írásában rávilágít az új ukrán rezsim súlyosan elnyomó, szélsőjobboldali jellegére, melyben a rendszer kritikusan gondolkodó ellenzéki politikusai, aktivistái súlyos veszélyeknek vannak kitéve.

A szerző áttekinti a Horthy-rendszer jellegével kapcsolatos, közel egy évszázados történészi vitákat, és megkísérli e historiográfiai fordulatokat elhelyezni a gazdaság-, társadalom- és politikatörténet folyamatában. Megállapítja, hogy a Horthy-kor tudományos, kritikai vizsgálata a kádári konszolidáció idején kezdett kibontakoz- ni, meghaladva a korábban uralkodó, sematikus narratívát. A rendszerváltás utáni pluralizmussal azonban ez a progresszív irány nem folytatódott: a politika újra megfertőzte a két világháború közötti rendszerről szóló szakmunkák jelentős részét. Megkezdődött Horthynak és ellenforradalmi rendszerének pozitív átértékelése, nem ritkán azzal a szándékkal, hogy az újonnan berendezkedő hatalmi elit benne szellemi viszonyításra és történeti legitimációra találjon.

Szalay Gábor: Kelet-Európa a náci üllő és a szovjet kalapács között? Timothy Snyder: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában. Budapest, Park Könyvkiadó, 2012.

Sőreg Krisztina: Az európai integráció politikai kiegyensúlyozatlanságának várható következményei. The Left, the People, Populism- Past and Present transform! yearbook 2017 (Edited by Walter Baier, Eric Canepa and Eva Himmelstoss). London, Merlin Press, 2017

Az ún. szektakérdés – a jobbára nyugati eredetű és hátterű új vallási mozgalmak kelet-közép-európai megjelenése a rendszerváltozás után –, ami a ’90-es években még jelentős társadalmi s főleg politikai visszhangot váltott ki, ma már kevés figyel- met kelt a honi közvéleményben. A szcientológia azonban ez alól kivételt jelent. A cikk az egyházból immár vallási egyesületté lefokozott szervezet magyarországi történetét követi nyomon. A szcientológia a globalizáció tipikus jelensége: a vallást profanizálja, s megfordítva: az üzletet – benne a par excellence szcientológiai árut, a hubbardi standard „technológiát” – szakrálissá emeli, s ezzel a kommodifikációt, vagyis a kapitalista árucsere-viszonyokat kiterjeszti a transzcendencia iránti emberi- társadalmi szükségletek szférájára is