E számunkat elsősorban a 100 éves Magyarországi Tanácsköztársaság emlékének szenteljük. A cikkek nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi kísérletet a maga korában, hanem felvázolják történelmi értelemben vett aktualitását is: antikapitalista törekvéseit, széles értelmiségi és társadalmi hátterét. 1918–1919 két magyar forradalma tükrében különösen érdekes a háborút követő európai forradalmi hullám alakulásában sorsdöntő jelentőségű németországi forradalom sorsa, különös tekintettel a munkás-önigazgatás – a szakszervezeti forradalmi bizalmik hálózata, majd a munkástanácsok – és a szociáldemokrácia balszárnya (a Független Szociáldemokrata Párt és a Spartakus-szövetség) viszonyára. Az írások fényében napjaink neohorthysta emlékezetpolitikája gondolati sivárságával és amorális hazugságaival tűnik ki. Másik blokkunk – Szelényi Iván egy írására reagálva –, a „Marx 200” jegyében, a marxizmus mibenlétével, egységének és „pluralizmusának” meghatározását bontja ki polemikus formában. Sajnálatosan aktuális írás foglalkozik a neoliberalizmus és a szélsőjobboldal „összeölelkezésével” Brazíliában, amely rokon vonásokat is mutat az Orbán-rezsimmel. Hasonlóan tanulságos az oroszországi rendszerváltás nemzetközi hátterét és következményeit vizsgáló tanulmány is.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
Százéves a Magyarországi Tanácsköztársaság
Változatok egy témára
Háborús propaganda – egy százéves történet. Julien Papp történészt Alex Anfruns kérdezi
1918–1919 forradalma és a történelmi emlékezet. Hajdu Tibor történésszel beszélget Csoma Lajos
Tverdota György: A senki földjén. A magyar alkotó értelmiség a Kommün bukása után.
Az irodalomtörténet-írás a Tanácsköztársaság és az irodalmi-kulturális modernség viszonyát mindmáig csupán részlegesen tárta fel. Nem tisztázta, hogy a progresszió képviselői a Kommün végnapjaiban miért s milyen mértékben fordultak el a politikai forradalomtól, majd hogyan került ezután az alkotó értelmiség a politikai bal- és jobboldal közötti senkiföldjére. Enélkül nem érthetjük meg, hogy az 1920-as, 30-as években a nyugatos és az avantgárd modernség, valamint a népi törekvések miként tudtak érdemben, kritikusan hozzászólni a regenerálódó jobboldal által vezetett ország problémáihoz, és hogyan, miért találtak utat újra meg újra a politikai progresszió programjaihoz. A tanulmány az egymással párhuzamosan haladó, feszültségekkel telített politikai-társadalmi és kulturális alakulástörténet kezdőpontját: a szétválást és az azt követő közel maradást ragadja meg
Agárdi Péter: Találkozásaim 1919-cel
A Tanácsköztársaság nem a nemzeti kultúra mélypontja volt, hanem annak szerves része; demokratikus célkitűzései és eredményei ma is időszerűek. A népbiztos Lukács György szerint, a valódi demokrácia elengedhetetlen feltétele „a kultúra tényleges birtokbavétele” a legszélesebb néprétegek által, a kultúra „megszokássá” válása.
A Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának credóját Lukács anno abban fogalmazta meg, hogy „a kultúra, a műveltség összekötő kapocs legyen az emberek között, nem pedig elválasztást, kasztokra való bomlást előidéző elv”
„Noske számomra egy protofasiszta figura”. Nico Popp interjúja Klaus Gietinger történésszel
Analízis
Ralf Hoffrogge: A szakszervezeti mozgalomtól a munkástanácsokig.
A forradalmi bizalmiak Németországban 1914 és 1919 között. A tanulmány a tanácskommunizmus eszméjét képviselő, a munkásság önigazgatását előtérbe állító németországi „forradalmi bizalmiak” történetét mutatja be az
I. világháború és az 1918–19-es német forradalom idején. A Richard Müller vezette nagyüzemi aktivista hálózat az egyetlen olyan háborúellenes szervezet volt, amelyet közvetlenül a munkásosztály önszerveződése hozott létre. A munkástanács-mozgalom, intenzitása ellenére, rövid életű volt. Az ellenforradalmi erőszak a forradalmat leverte, a forradalmi tanácsokat felszámolta. A sikertelen általános sztrájkot követőn (1919. március) a törvényszék a forradalmi bizalmik hálózatát feloszlatta és alárendelt szervezetekké alakította át
Tromf
Peter Pastor: Fényképek mint történelmi dokumentumok.
Jevgenyij Haldej két, Budapesten készült fotójának vizsgálata A szerző két elhíresült, a II. világháború végén, Budapesten készült Haldej-fotó hányattatott utóéletén keresztül mutatja be a fotó mint történeti forrás felhasználásának forráskritikai szabályait, amelyek be nem tartása gyakran vezet szándékos vagy vétlen történelemhamisításhoz
Artner Annamária: Fogalmi parádé vagy adekvát elmélet?
Marx születésének 200. évfordulója alkalmából értékelések sora született a marxi életműről. Ezek egy része azonban úgy interpretálja Marx elméletét, hogy közben dekonstruálja s eljelentékteleníti azt. A cikk ezzel az eljárással szemben igyekszik a marxi rendszer konzisztenciája és – mutatis mutandis – aktualitása mellett érvelni
Tütő László: Így kívánja gróf Karácsony Guidó
Tapasztalható tendencia a médiában a kreatív fantázia térhódítása: a szürke tényeknél színesebb, figyelemfelkeltőbb termékei jobban „eladhatók”. Ennek gyakorlata a tudomány területén is terjed. Erről tanúskodik Szelényi Iván könyvismertetője is
Asszociációk
Szigeti Péter: Széljegyzetek a „Marx 200” kapcsán. Dekonstrukció és/vagy rekonstrukció? Marx nem azonos a 160 éves marxizmussal – de van köze hozzá. Antal Attila, Földes György, Kiss Viktor (szerk.): Marx… Interpretációk, irányzatok, iskolák. Budapest, Napvilág Kiadó, 2018.
A Napvilág Kiadó terjedelmes és figyelemre méltó Marx-évfordulós tanulmánykötete három részre tagolt: alapfogalmakat, marxista változatokat és posztmarxista törekvéseket mutat be. Vajon igaz-e, hogy a kimeríthetetlenül gazdag „marxiánus” irodalom a pluralizálódással és fragmentálódással tényleg megszüntette az irányzat elvi-módszertani egységét, vagy csak elkerüli többek figyelmét az a körülmény, hogy a 160 éves történet sokféleségében az egység újra és újra előáll?
Tütő László: A változtatás filozófiája
A 2018-as Marx-konferenciák egyikén tartott előadás üzenete: a kapitalizmussal szembeni ellenállás nem csak a politika területén történhet. Amikor egymással együttműködő egyének elkezdik a gazdálkodás pénzközvetítés nélküli formáit kialakítani, akkor is kilépnek a fennálló rendszer logikájából. Gyakorlatukban elindulnak egy emberközpontú társadalom létrehozása felé
Krausz Tamás: Lukács és a szocializmus – 1968
Lukács szocializmuselmélete marxista örökségének fontos része. Az idős Lukács szocializmuskoncepciója: a sztálinizmus és a kapitalizmus közötti tertium datur. Elmélete egy új marxista jövőképet is inspirálhat a radikális baloldal számára
Olvasójel
Szelényi Iván: Szuverén, etnikailag homogén nemzetállamok vagy demokratikus kontroll alatt gazdaságilag és demográfilag integrálódó globalizáció? Gagyi Ágnes: A válság politikái – új kelet-közép-európai mozgalmak globális perspektívában. Budapest, Napvilág Kiadó, 2018.
Melegh Attila: Provinciális Európa. Böröcz József: Az EU és a világ. Kritikai elemzés. Budapest, Pesti Kalligram Kft., 2018
Történelem
Erhard Crome: 1989 és következményei Oroszország és Németország számára
A Szovjetunió és a „szocialista tömb” felbomlását követő évtizedekben Németország ismét befolyásos tényezővé vált Európában és a világban, miközben Oroszország európai befolyása rég nem látott mértékben visszaszorult. Az egyre nyilvánvalóbb európai német hegemónia miatt ugyanakkor a tartósan békés Németországgal kapcsolatos remények is szertefoszlottak. Ám egy katonailag egyre aktívabb és az újrafelfegyverkezést fontolgató Németország egy ponton túl ismét egy oldalra állíthatja Oroszországot és az Egyesült Államokat
Periszkóp
Ricardo Antunes: Preventív ellenforradalom és szélsőjobboldali előretörés Brazíliában
A 2018-as brazíliai elnökválasztás a szélsőjobboldalt emelte be a hatalom sáncai mögé. A tanulmány fél évszázad történetét áttekintve, globális kontextusban elemzi, hogyan ágyazott meg Lula da Silva, majd Dilma Russeff másfél évtizedes munkáspárti kormányzása a profasiszta Jair Bolsonaro által megszemélyesített ultra-neoliberális, preventív ellenforradalomnak. A rezsim jövője a munkás- és társadalmi mozgalmak, a feministák, a fiatalok, a feketék, az őslakos közösségek, a környezetvédők, a munkás-szakszervezetek és a nyíltan kapitalizmus-ellenes, baloldali pártok ellenállásának erejétől függ
