A politikai tárgyalások első, közvetlenül intézményi megoldásokat célzó szakaszának lezárása után – minden deklaráció ellenére – a tárgyalási szándék megszűnését érzékeljük. Úgy ítéljük meg, hogy – a lehetőségek mértékében – együtt tudunk működni a demokratizálódás, a békés politikai átmenet elősegítésében. Látnunk kell azonban, hogy az MSZMP állampárt-jellegének megszűntével és az EKA által képviselt eredeti politikai szövetség felbomlásával új helyzet jött létre, s így a tárgyalási alapmegállapodás hatályát vesztette. Az MSZMP helyére lépő utódpárt ma különböző törekvések alig rendezett halmaza. Az EKÁ-nak még a megállapodásokat aláíró szervezetei közt is akad olyan, amely aláírásának semmibevételével politizál. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a résztvevők többsége inkább a választási harc előcsatározásának, semmint a „nemzeti egyeztetés" fórumának tekinti a tárgyalásokat. Ezek az erők elérték céljukat: jogilag rendezett keretek közt kerülhet sor a hatalmi pozíciók újrafelosztására.
Az ország lakosságának életét közvetlenül meghatározó gazdasági helyzet viszont hétről hétre romlik, a reális kiút reménye nélkül. Az emberek zöme – nem indokolatlanul – úgy érzi, kilátástalanul viseli a válság terheit.
Ehhez képest az MSZP-nek a gazdasági tárgyalásokért felelős, valamint a gazdaságirányítási kormánytisztségeket betöltő politikusainak a klikkje nem megegyezésre, hanem egy, a kevesek érdekét szolgáló neokonzervatív, monetáris gazdasági diktatúra megalapozására és propagálására törekszik. E kérdésekben az EKA még megosztottabb, mint a politikaiakban, de ha egységre jut, úgy álláspontja rendszerint egybeesik a kormányzatival. S immár egyetértésben vetik el az Ellenzéki Kerekasztal kisebbségben maradt harmadikutas koncepcióit, az MSZP egyes köreiben, illetve a Harmadik Oldal többségében képviselt szocialisztikus alternatívákkal egyetemben. Ráadásul a gazdasági bizottságok munkájának – miután itt a politikai oldalnál is látványosabban csak egyes kormányzati szervek lépnek fel az "MSZP képviseletében" – kötelezettségvállalás lehetősége híján semmiféle kézzelfogható eredménye nincs, és nem is lehet.
Továbbra is valljuk, hogy a politikai és a gazdasági válság csak együtt kezelhető és oldható meg. Erre azonban nincs már esély a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon; ennek jelenlegi formája értelmét és hitelét egyaránt elvesztette. Egyébként pedig nem kívánunk egy tömeges elnyomorodáshoz és dolgozói kiszolgáltatottsághoz vezető gazdasági diktatúra látszatdemokráciával való leplezéséhez hozzájárulni. Ezért a BAL – az általa aláírtak tiszteletben tartásával – a továbbiakban nem vesz részt a politikai egyeztető tárgyalásokon.
Ugyanakkor a BAL Egyeztető Bizottsága ma még inkább úgy látja, hogy a magyar társadalom széles köreinek létérdeke a hazug módon csodaszernek kikiáltott, egyoldalúan és szélsőségesen konzervatív – módszereiben sztálinista – reformdiktatúra elutasítása, és valódi társadalompolitikai alternatíva kidolgozása, megvalósítása. Ennek az alternatívának a képviselete összefonódik a társadalmi önkormányzatok szerepének elismerésével, a pártpolitikai elitek alkudozásának elvetésével, a hatalmi aspirációktól mentes társadalmi szervezetek erősítésére és összefogására irányuló törekvésekkel.
Új szövetséget ajánlunk mindazoknak, akiknek a „közösségi tulajdon hatékony, új formáinak kialakítása" és a „nép önigazgató vágyainak beteljesítése" nem üres hivatkozási alap. A Harmadik Oldal létrejötte és kialakuló együttműködése fontos, de nem elégséges lépés ebbe az irányba. A BAL megerősíti azt a szándékát, hogy keresse az együttműködés új módjait, s erre szólítja fel az összes, valóban demokratikus ellenzéki szervezetet.