Minden dolog azonos a maga történetével – miért éppen a történelem lenne kivétel? A marxista történettudományra is áll ez a Hegel-parafrázis – mutatja fel a szerző írásában. Marx hajdan közismert intenciója, miszerint „a filozófusok eddig csak különbözőképpen értelmezték a világot: a feladat az, hogy megváltoztassuk”, érvényes, de az érvényesség nem adottság. A világ megváltozott – a világértés, különösen a világ változásának megértése maga is változik, egyáltalán, a „megértés” mint olyan kétessé válik, szokás is ezt közhelyszerűen emlegetni, azzal a konklúzióval, hogy a világ megváltoztatása illúzió. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagy Éva összes bejegyzése
Krausz Tamás orosz nyelvű Lenin monográfiájának moszkvai könyvbemutatója
Krausz Tamás orosz nyelvű Lenin monográfiájának moszkvai könyvbemutatójáról készült videó, amelyet a Scepsis folyóirat rendezett.
Презентация книги Тамаша Крауса from Scepsis on Vimeo.
Göran Therborn: A marxizmustól a posztmarxizmus felé? (2010)
Ebben a magvas és széles panorámát nyújtó munkában a világ egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa, a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének vezetője a marxizmus XX. századi útját, illetve a XXI.századi radikális elméletalkotásban nyomon követhető örökségét elemzi. Therborn egyrészt történeti áttekintést nyújt a marxizmus és a kritikai elmélet elmúlt száz évéről, másrészt azt is megvizsgálja, hogy miként alakul az ezredforduló – többek között Žižek, Negri, Badiou nevével fémjelezhető – radikális gondolkodása. A modernitásról, a posztmodernről és a posztmarxizmusról folyó viták áttekintése segítségével lényegében azt veszi szemügyre, hogy a marxista, illetve a Marxhoz kötődő elméleti áramlatok miképpen birkóznak meg a változó szellemi és politikai-gazdasági környezettel.
Pankovits József: Az olasz baloldal. Antonio Gramscitól a Demokratikus Pártig (2010)
Az olasz politika baloldaláról történelmi meditációban szólni ma nem kifejezetten reflektorfényben álló, ám izgalmas és nem elkoptatott feladat. A szerző áttekinti az olasz politikai fejlődés főbb állomásait és irányzatait, ezek viszonyát az ország gazdasági-társadalmi realitásaihoz, s részletes elemzéssel szolgál a mérföldkőnek bizonyuló 1976-os helyzetről, midőn Itálián kívül is sokfelé feszülten várták, megvalósul-e a „történelmi kompromisszum”, az (euro)kommunisták vezette baloldal és a kereszténydemokrácia összefogása – egyfajta új kiadású középbal kormányzás. Akkor az elképzelés zátonyra futott, ám később – ha nem is az eredeti nevén – újra és újra erőre kapott, sőt, napjainkban is alternatívája Olaszország jobboldali vagy jobbközép irányításának.