Több mint két évtizedes múltra tekint vissza a brit szocialista köz­gazdászok elméleti folyóirata, a Capital and Class (Tőke és Osztály). A negyedévente megjelenő lap története összefonódik a Szocialista Közgazdászok Konferenciájáéval (CSE). E történetet az 1994-es kon­ferencia alkalmával az alábbiakban foglalta össze Hugó Radice (aki­nek írását közöljük a kelet-európai privatizációval kapcsolatban is az Eszmélet e számában).

„A CSE története onnan indul, amikor az »újbaloldal« és a szak­szervezeti baloldal egymásra talált a 60-as évek végén. A diákmoz­galom, az üzemi bizalmik mozgalma, a Május Elsejei Kiáltvány és a Munkásellenőrzésért Intézet típusú szervezetek mind a kapitalizmus jelenkori trendjeinek elemzésén fáradoztak, törekedve a szocialista elmélet és a politikai gyakorlat összekapcsolására. 1969 májusában tett javaslatot egy kis csoport a szocialista közgazdászok konferen­ciájának megrendezésére, a baloldali politikai közgazdászok össze­hozására. Erre a konferenciára 1970 januárjában került sor London­ban, ahol döntöttek egy állandó szervezet létrehozásáról. Egy 1970 végén megrendezett újabb konferencia után fogtunk hozzá, hogy írá­saink egy részét közzétegyük a Bulletin of the Conference of Socialist Economists című kiadványban, mely először 1971 decemberében je­lent meg.

Az 1970-es évek során a CSE folyamatosan bővült, és 1979-ben érte el az 1.400 fős csúcsot. Addigra a BCSE már Capital and Class-á változott, CSE Books név alatt könyveket, Head and Hand címmel pedig könyvrecenziókat adtunk ki. Az 1979-es konferencia több mint ötszáz főnyi részvevőt vonzott. A CSE 70-es évekbeli történetéből öt fő vonás emelhető ki. Először is sikerült a szektásságtól mentesnek maradnunk, fórumot kínálva a baloldal különböző irányzatai közötti vitáknak. Másodszor: erősen nemzetközi jelleget öltöttünk, hiszen tagságunk 40 százaléka az Egyesült Királyságon kívülről jött. Har­madszor: sikerült felelevenítenünk és az elemzés alapjává tennünk a marxi tradíció klasszikus témáinak széles körét, miközben hozzászól­tunk fontos aktuális politikai kérdésekhez is. Negyedszer: a »politikai gazdaságtan« általunk adott gyakorlati meghatározása elég tág volt ahhoz, hogy – diákjaink és értelmiségi kollégáink soraiból – a leg­különbözőbb tudományterületekről vonjunk be részvevőket, beleértve a szociológiát, a jogot, az építészetet, az oktatást és a termé­szettudományokat. Végül pedig: a CSE gerincét olyan munkacsopor­tok és helyi csoportok alkották, amelyek rendszeresen találkoztak, és dolgoztak a konferenciák és a kiadványok számára. Ugyanakkor el kell mondani, hogy kísérleteink a CSE tevékenységének a munkás­mozgalmi és más szociális küzdelmekkel való összekötésére csak esetenként voltak sikeresek, bár sok CSE-tag hasznosította vitáink eredményeit más, közvetlenül aktív szervezetekben és csoportokban.

Az 1980-as években a CSE tevékenysége élesen visszaesett, ha­sonlóan a legtöbb brit baloldali csoportéhoz. Lehetetlenné vált a könyvkiadásunk a korábbi önkéntes alapon, és ezért elhatároztuk a CSE Books megszüntetését. A taglétszám és a folyóirat példányszáma csökkent, a helyi és munkacsoportok megszűntek. Megszűnt a poli­tikai gazdaságtanon túlmenő' tevékenységeink jelentó's hányada, rész­ben azért, mert új folyóiratok és csoportok jöttek létre más területe­ken. Az 1980-as évek közepére a CSE lényegében egyet jelentett a Capital and Class folyóirattal és az éves konferenciával. Másrészt viszont a CSE tagjai igen aktívan vettek részt a helyi tervezés és demokrácia kísérleteiben, a Nagy-Londoni Tanács (GLC) és más helyhatóságok égisze alatt.

A legutóbbi években valamelyest ismét nőtt a taglétszám. Ez a thatcherizmus elmúlásának tulajdonítható, és annak az űrnek, amit a szovjet típusú államszocializmus összeomlása hagyott a baloldalon."

Csak most, a 24. konferencia alkalmával került sor a CSE írott alkotmányának elfogadására. Eszerint a szervezet három választott testületének egyike gondozza és szerkeszti a folyóiratot.

Néhány cím a közelmúlt lapszámaiból: A szocializmus válsága vagy az állam válsága?; Osztályelemzés és az új társadalmi mozgal­mak politikája; Új utópiák öregek számára: fordista álmok és poszt-fordista fantáziák; A transznacionális vállalat és a nemzetállam; Adós­ságválság és osztálykonfliktus Latin-Amerikában; Frank Lloyd Wright és a fordizmus elmúlása; A szakképzés politikuma Nagy-Bri­tanniában. Tavaly, a Capital and Class ötvenedik, jubileumi számá­ban a mozgalom egyik alapítója, Micliael Barratt Brown tekintett vissza az addig megjelent félszáz számra. (Az Eszmélet 21-22-es szá­mában az ő írását közöltük Adósság és háború Jugoszláviában cím­mel.)