Kedves Szerkesztők és Baráti kör!
Vollèges, 2002. január 4.
Ötven évvel ezelőtt egy maroknyi elszánt és “elvakult” szocialista elhatározta, hogy önálló újságot alapít. Mégpedig egy olyan kantonban, ahol a szocialisták számaránya ebben az időben nem ütötte meg a 2%-ot sem. Az újszülöttnek nem sok esélyt adtak a túlélésre [sem] a teljhatalmat élvező kereszténydemokraták, sem pedig az ugyancsak kisebbségben lévő, ám nagyon gazdag radikálisok. Csodák csodája: az újságocska túlélte a vésztjósló előrejelzéseket, és ebben az évben ünnepli 50-ik születésnapját.
Az újság hű maradt a szocialista alapelvekhez, és nem vált soha szociáldemokratává. A szocialisták aránya ma sem haladja meg a 15%-ot, ennek ellenére van egy népszerű kantonális miniszterünk, Thomas Burgener, és sokáig volt a svájci szocialista párt titkára Peter Bodenmann, aki szintén ebben a kantonban lakik.
A maroknyi szerkesztőségnek és az önkéntes “újságíróknak” hála, újságunk tovább él, remélve, hogy utódaink majd a századik évfordulót is megünnepelhetik. […] Persze, a cikkek nem hivatásos írók és újságírók tollából származnak, de sokszor érdekesebbek a hivatalos “langue de bois”-nál (bikkfanyelvnél).
Ami Finkelstein “A Holokauszt-ipar” című könyvének ismertetését illeti [lásd Eszmélet, 49. szám, 2001. tavasz, 165–178.], s amit ennek kapcsán Svájcról írtak, nem egészen fedi a valóságot.
Svájc a háború elején több, mint százezer katonát fogadott be, akik a győztes nácik elől itt kerestek menedéket. A katonák után közel 80 ezer zsidót fogadott be Svájc. Ezt a váratlan emberözönt az erre nem berendezkedett és abban az időben szegény Svájc csak nagyon nehezen tudta ellátni. A BBC egyik adásában [az hangzott el], hogy a Svájcban lévő zsidóknak szalmazsákon kellett aludni… Ebben az időben a svájci parasztember sem aludt máshol. Wallis kantonban voltak olyan helyek, ahol száraz falevelet kevertek a rozsliszt közé, hogy több legyen, illetve hogy többnek tűnjön. Ugyanakkor a derék BBC-munkatársak teljesen elfelejtették, hogy az angolok és az amerikaiak be sem engedték a zsidókat. Ami a pénzt illeti, a bankokba mindenki betehette a pénzét névtelenül is. Nagyon sok antifasiszta nem zsidó embernek is itt volt a pénze. A számra betett összegek tulajdonosát nem lehetett megállapítani, ha az a háború alatt életét vesztette. A háború után a Német Birodalomtól (kényszerűen) vásárolt aranykészletet Svájc átadta a Szövetségeseknek, főleg az angol-amerikaiaknak. Az aranynak teljesen nyoma veszett. Pedig abban a zsidók aranya nagyon kevés százalékban volt jelen. Mert amit a teljesen agol-amerikai befolyás alatt lévő média ír, az nem mindig fedi a történelmi valóságot.
Amerika és hű vazallusa, Anglia mindenhol közbe akar lépni az emberi jogokért, ahol az érdeke, csak furcsa módon Izraelben, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és sok más csatlós államban nem veszi észre a jogok sárbatiprását. Afrikát és Dél-Amerikát teljesen kiszipolyozta a felsőbbrendű kapitalizmus. Most Kelet-Európán van a sor. Milosevics kirakatperével igyekeznek eltakarni a gazdag országok visszaéléseit, az izraeli népüldözést. Ez a per mindig a Dimitrov-pert juttatja eszembe, mivel igen sok rokon tény van bennük.
Amerika semmilyen pozitív következtetést nem vont le a szeptember 11-i eseményekből. Minden parlament három perces csenddel adózott az áldozatok emlékének. Irakban, ahol a blokád “jóvoltából” gyermekek százezrei halnak meg élelem és gyógyszer hiányában, a nyugati szemlélet szerint “nincs áldozat”. Persze, ha lenne, akkor a parlamentek nem dolgozhatnának, mert állandóan az áldozatoknak [kellene] csenddel adózniuk .[…]
Még csak azt akarom megemlíteni, hogy a világban nagyon, de nagyon sok svájci emberbaráti létesítmény van. Háromszor annyi, mint Angliában és Amerikában együttvéve. A BBC majd akkor söpörjön a más háza előtt, ha a maga [házának] eleje tiszta lesz. A lopás az lopás, a gyilkosság az gyilkosság, a fajgyűlölet az fajgyűlölet, a zsarolás az zsarolás, akár gazdag, akár szegény ellen irányul. [És akkor is, amikor] államilag, “legálisan” ölnek vagy rabolnak.
Egyébként, ahogyan én látom, Afganisztán újragyarmatosítása angol zászló és amerikai bombazápor alatt megkezdődött. A népek önrendelkezési joga alapján…! Hiába, a kaukázusi olajért meg a kábítószerpiac ellenőrzéséért sok mindenre képes a “fejlett” demokrácia, még arra is, hogy az általa kiképzett afgán “hősökből” veszélyes terroristákat csináljon… Hová lett az afgán menekültek részére kiutalt pénz? […] a pakisztáni agymosó iskolákat finanszírozták vele, a CIA atyai áldásával. Az igazi menekültek pedig egy fillért sem láttak a pénzből.
Meddig lesznek a koszovói maffiózók nemzeti hősök? Nem tudni, [de] valószínűleg addig, amíg össze nem vesznek a kábítószer hasznán. Mint Panamában.
Majd ha egyszer otthon járok, ellátogatok az Eszmélet Baráti Körébe. […]
Addig is baráti szeretettel üdvözlöm önöket:
Georges Németh
