Összetett Keresés

130. SZÁM (2021. NYÁR)

Lugosi Győző emlékére. (1952–2021)

Szocializmus

Tütő László: Kapitalizmus volt-e a „létező szocializmus”?

A tanulmány a „létező szocializmus” jellegét elemzi, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy az leírható-e a kapitalizmus fogalmával. Magát a rendszert történelmileg két alapvető tényező határozta meg: a gazdasági és kulturális elmaradottság, illetve egy antikapitalista ideológiai és mozgalmi tradíció. A „létező szocializmus” és a jóléti (fogyasztói) kapitalizmus működése között jelentős hasonlóságok fedezhetők fel, ennek ellenére a kapitalizmus fogalmai nem alkalmasak (nem elégségesek) a „létező szocializmus” működésének értelmezésére. Ezt a formáció tehát nem sorolható a kapitalizmusok közé, indokolatlan államkapitalizmusnak nevezni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Special Issue: In need of alternatives, problems, and issues of non-capitalist mixed economies

In need of alternatives, problems, and issues of non-capitalist mixed economies

We have collected a number of articles from the 30 excellent talks presented during the conference (available at www.karlpolanyicenter.org). Theoretical comparative global historical-sociological and political issues were raised with great erudition. It seems on this basis that balanced non-capitalist economies can take over the system of totalized markets which, following a neoliberal agenda set in the 1930s, has subordinated more and more social spheres. Here we focus on some historical, and very importantly, some intellectual problems around the history and the ideational problems of socialism. As one of the most important issues, the first two articles take us back to the history of the Soviet Union. Tamás Krausz shows with great precision that by the 1890s Lenin not only developed a clear idea of multi-stage socialist historical options for the whole world but specifically for a semi-periphery country. This idea is based on workers’ control evolving not from political will, but from capitalist developments themselves. He was not only a founding figure in such thinking, but during and after the revolution he was able to maneuver among wide-ranging socialist goals and political practices without falling into the traps of forgetting strategic targets or short-term realities. In his last works, he basically bequeathed a framework for how to think about the transition to and defense of democratic socialist production in a semi-periphery country without any real concessions to capitalism, state capitalism, and to mechanistic forms of state-socialism. Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Krausz Tamás: TGM Antitézise

Tamás Gáspár Miklós rendkívüli műveltséggel nyűgözi le még a marxizmust egyáltalán nem ismerő, sőt az azt elutasító értelmiségi olvasóit is. Bálint György óta alighanem a legjobb baloldali, saját műfajt alkotó, elméleti publicistánk. Új tanulmánykötetében nagy erudícióval, utolérhetetlen stílusban és nyelvezettel, (történet)filozófiai tudással és olvasottsággal fejti ki nézeteit a világ és benne Magyarország „állásáról”, az élet értelméről. TGM e könyvében nem napi politikai elemzéseit teszi közzé, amelyeket sokan jól ismernek a sajtóból, hanem tematikai és időbeli  értelemben is különféle filozófiai-elméleti  írásait publikálja, amelyek egy része még nem jelent meg magyarul. A kötet nem egyszerűen reprezentálja TGM munkásságát, hanem ott van benne az egész TGM a maga teljes egyéniségével, szellemiségével, intellektuális történetével. „Mindhárom” TGM, mint művének egymásra épülő, együtt élő, egymásba kapcsolódó rétegei ott munkálnak a könyv szinte minden oldalán. Mintha a 90-es évek második felének TGM-je, vagyis a baloldali-marxista fordulata utáni TGM magával vinné a korábbi, a rendszerváltó, azaz a konzervatív-liberális TGM-et és a fiatalkori „anarcho-kommunista” TGM-et. A „három TGM” mellékesen módot ad arra is, hogy az értelmiségiek szélesebb, még komoly publicisztikát olvasó csoportjai egyben lássák TGM-et mint gondolkodót.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Szigeti Péter: Kommentárok marxista teljesítményekhez: TGM és Wiener György

Komoly szellemi produktumok születtek és születnek napjainkban is a marxista hagyományhoz kapcsolódóan, mégpedig azt elevenen alkalmazóan, továbbfejlesztően. Néha különös módon. Fényesen bizonyítva, hogy ez az irányzat életképes, immáron 175 éve, ha mondjuk a Német ideológiától (1845) vesszük létezőnek – igaz, ez esetben osztanánk Luis Althusser episztemológiai cezúráját, amely a törésvonalat a fiatal és az érett Marx között ebben a – Marx és Engels által közösen írt – munkában látta. Wiener György, sokakhoz hasonlóan, mindenesetre alkalmaz ebből és a cezúra előtti művekből is elméleti belátásokat a helyi kommunizmusok lehetetlenségéről, noha tudja, hogy Engels nem igazán sajnálkozott azon, hogy e munka kéziratban maradt, mondván, azt nyugodtan átadhatják az „egerek rágcsáló bírálatának” – mivel a materialista történelemfelfogás kifejtése később, magasabb szinten, más munkáikban acélozottabban fogalmazódott meg. A Kommunista kiáltvány, amelyet – Max Webertől és Talcott Parsonstól eltérően[i] – Tamás Gáspár Miklós nem sokra tart, mondván, hogy nem a társadalomtörténet, hanem csak a kapitalizmus története osztályharcok története, sokaknál, éppen remek irodalmi stílusa, közérthetősége és mozgalmi-stratégiai jelentősége miatt jelölhet kiindulópontot. Tegyük hozzá: ez a munka sem tartalmazza még a társadalmi formák marxi elméletét, melyet Wiener empirikus kapitalizmuskutatással visz tovább és aktualizál, éspedig a tőkés formáció meghaladásának előfeltételét vizsgálva.  Nos, ezen irányzat létezik: magam a marxi alapozású kritikai elmélet megnevezést kedvelem leginkább,[ii] mert minden vita, véleménykülönbség, szaktudományos megalapozás ellenére van olyan közös gondolati alap, vezérlőeszmék, amelyek összperspektívába állítása elkülöníti és saját arcúvá teszi a polgári filozófiától, ökonómiától, társadalom- és történelemfelfogástól a marxizmust. Ennek hosszú története a tematikai sokféleség és elemzési változatosság egysége,[iii] amelyik mégsem esik szét a rossz végtelenségben: akkor nem, ha princípiuma marad, hogy keresse a polgári világ meghaladásának történelmi lehetőségeit, éspedig a győzedelmeskedni látszó globális kapitalizmus korában is. Persze tudjuk, hogy a hazai rendszerváltók úgy tesznek, mintha a rendszerváltoztatással megszűnt volna a hegeli–marxi dialektika érvényessége. A hazai mainstream létvakságban szenvedő hanyagolása ellenére sem ez a helyzet, sem a nagyvilágban, sem idehaza, ahol az új nemzedékek orientálódásában érezhető a kapitalizmuskritikus és antikapitalista gondolkodás iránti növekvő érdeklődés. Hagyományos, neo- és posztmarxista formákban jelen lévő magyarázatok léteznek a fennállóról, arról, amely uralma alatt tart széles néprétegeket, társadalmi csoportokat, ifjúságot, munkásságot, nőket. Nemcsak az anyagi javak előállításának és elosztásának – ergo a primer életlehetőségeket meghatározó – osztályszintű egyenlőtlenségeinek újratermelésével, hanem kultúriparának, médiahálózatainak, gyakran alpári fogyasztói mitológiájának erejével. De így sem tud mindenkit pacifikálni. Ugyanis az ideológiai államapparátusok (Althusser)[iv] – egyházak, magán- és közoktatás, család, jog, politikai rendszer a pártjaival, szakszervezetek, információ (médiahatalom, kultúra, irodalom, képzőművészet, sport, stb.) – „erőszakkal páncélozott hegemóniája” (A. Gramsci) sem mindenható: élethelyzetek, -viszonyok keserű tapasztalatai, a szellem szabadsága, a művészetek ereje, a tudományos fel- és megismerés öröme szerencsére protest horizontokat nyit a status quóval szemben. Az elidegenedés – részleges leküzdése – az egyéni életvezetésen, orientáción is múlik: önmagunkkal és közvetlen interperszonális kapcsolatainkkal szembeni felelősségként. Világtörténelmileg nehezebb az ügy: sok-sok egyéni erőfeszítés sem vezethet át rendszerszintű áttöréshez. Az utópista felvilágosítók a nevelés erejében bíztak. A liberális emancipátorok a képzett és művelt emberfőktől várják  társadalmuk jobbítását, mégpedig a vezető elit jóvoltából. Harmadik megoldás, ha objektív feltételek és szubjektív aktorok együttesét képzeljük úgy, mint amely az önfelszabadításhoz vezethet el – Megváltó hiányában. Ahhoz a társadalmi anyagcsere-folyamat – a tőkés rendszer struktúra- és funkciófüggő – viszonyrendszerének meghaladása szükségeltetik. Lehetséges ez? Mikor, miáltal? Pesszimista credóik ellenére is ezekért érdemes foglalkoznunk Wiener György e számunkban olvasható tanulmányával és Tamás Gáspár Miklós Antitézis. Válogatott tanulmányok 2001–2020. (Pesti Kalligram, 2021) c. kötetének közel sem teljességre törekvő kommentálásával.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Memorandum: The non-capitalist mixed economy as the antechamber of socialism

The non-capitalist mixed economy as the antechamber of
socialism
We are convinced that there is no solution to the structural crisis of capitalism (poverty, unemployment, violence, wars, inequality, exclusion, the destruction of the environment) within the capitalist system.
The alternative to capitalism can only be socialism, the world that goes “Beyond Capital” (István Mészáros) because we do not know any other social formation against the rule of capital. Our conference has been motivated by the practical
goal of facilitating the elaboration and realization of this alternative; to search for and utilize the historical and theoretical experiences of the global economic-social experiments and anti-capitalist organizations in the spirit of a transnational cooperation.
We conceive socialism as the lower phase of the self-governing social and economic order (Communism), which goes beyond the structures of market economy. It is a system of productive and consumer communities organized voluntarily from below, which is a new social organization, functioning without the tutelage of either the bureaucratically organized state or capital. However,
socialism cannot be “introduced” from above. The alternative economic and managerial forms, which surpassed capitalism have accumulated rich experiences in all regions of the world. The essence of this search for alternatives is that we can now see the frames of a third road (tertium datur – György Lukács) between “Stalinism” and capitalism. This “surpassing” consists of three, interrelated stages.
1. We have to support everywhere the unfolding of humanist social mass movements, which pave the way for the collective property and the collective economic forms in all aeras of human life, of course, primarily in the field of production and consumption.
2. Parallel to the establishment of the political-power conditions, which have to be fought out, a multisectoral mixed economy can be created, where the market, the state-controlled and the communitarian sectors as economic forms coexist by simultaneously supplementing each other and competing
with each other. In the spirit of democratic planning, the state, which is controlled socially, “from below” supports the islands of socialism, the voluntarily organized cooperatives, which produce and consume according to their own needs and capabilities.
3. Capitalism never collapses by itself. Therefore, it is of crucial significance to develop and strengthen the collective property both nationally and internationally because capital has historically destroyed all initiatives based on non-private property. Historical experiences, the experiences of the collapse of the state socialist regimes show that workers defend only those regimes, where the producers directly control the collective property. Such economic sector is the economic, political and social precondition of the creation of socialism. Its functioning also serves as a cultural and educational school: the producers are forced to learn how to
evolve their skills and talents and they get used to the coordination of their common activities, the responsible cooperation.
Budapest, 23 June 2021
The memorandum can be signed and shortly commented via sending an email to the following address: eszmelet1989@gmail.com