A cikk az információs és kommunikációs eszközök, valamint a szoftverek alkalmazásának valós életből vett gyakorlatias megközelítésével mutatja be, hogy az egyszerűnek tűnő technológia használata milyen mélyen érinti a mindennapi életet és magát a demokráciát.
„A demokrácia az első nyílt forráskódú alkalmazás." (Phil Windley)
Szoftverek és demokrácia? Mi köze van a szoftvereknek a demokráciához vagy a társadalmi jólét fogalmához? Jogosan merülhet fel a kérdés. Amint a következő cikkben bemutatásra kerül, sokkal több kapcsolat van közöttük, mint azt gondolnánk.
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) átformálták az egész társadalmat. Alkalmazásuk által addig elképzelhetetlen távolságok és lehetőségek nyíltak meg. Mindennapi életünket szinte észrevétlenül szövi át az informatikai megoldások használata. Az élet minden területén találkozhatunk a szoftverekkel, anélkül hogy ez tudatosulna. Informatikai megoldások üzemeltetik a kritikus infrastruktúrákat a gazdaságban; orvosi, egészségügyi készülékekben is találhatóak szoftverek; az érzékeny személyes adatainkat a kormányzatok szoftveres úton tárolják; a digitális örökségvédelem területén is ilyen úton tárolják az adatokat.
Napjaink információs társadalmaiban a biztonság és a bizalom is központi kérdéssé vált. Az információs eszközök és technológiák központi szerepet játszanak az országok infrastruktúrájának kialakításában és működtetésében, így ezek biztonsága kulcsfontosságú. A kormányzati szolgáltatásokkal vagy éppen az elektronikus szavazórendszerrel kapcsolatos állampolgári bizalom kiemelt jelentőséget kapott.
A modern társadalom és gazdaság nagymértékben kiszolgáltatottá vált az informatikának. Természetesen nem úgy, ahogy az a fantasy- és sci-fi filmek jövővízióiban történik, amikor a gépek átveszik az uralmat az emberektől. A hatás észrevétlen egészen addig, amíg minden a megszokott módon működik.
2003-ban több amerikai és kanadai nagyváros életét megbénította az Egyesült Államok és Kanada történetének legnagyobb áramszünete, amely közel 50 millió embert érintett. Olyan nagyvárosok maradtak áram nélkül, mint New York, Cleveland, a kanadai Toronto és Ottawa. A legtöbb város élete szinte teljesen megbénult. Nem közlekedtek a metrók, leállt a városi (tömeg)közlekedés, a felhőkarcolókban nem működtek a liftek, megbénultak a legnagyobb repülőterek, a jegykiadás, a csomagkezelő és egyéb rendszerek. A reptereken dízelüzemű generátorok biztosítottak áramot annak érdekében, hogy az érkező gépek még biztonságosan leszállhassanak. Leálltak a bankszolgáltatások, nem működtek a pénzfelvevő automaták, a szállodák szobafoglalási rendszere is megbénult. Több kórház és közintézmény, köztük börtönök is, áram nélkül maradtak.
Napjainkban a terrorfenyegetettség nemcsak magára a fizikai megsemmisítésre és támadásra szorítkozhat, hanem sokkal inkább a távolból, névtelenül, azonosítatlanul az infrastruktúra ellen végrehajtott támadásokra. Ebben az esetben is terrortámadásra gyanakodtak a hatóságok, azonban ezt hamar kizárták. (Annak ellenére, hogy az Al-Kaida magára vállalta az „elkövetést".)
Az üzemzavar kivizsgálására bizottságot állított fel az USA és Kanada kormánya. A bizottság megállapította, hogy sorozatos meghibásodások és hibák vezettek az áramszünethez. „Az üzemzavart előidéző egyéb tényezők között a jelentés a következőket sorolja fel: nem megfelelő kommunikáció, emberi tévedések, gépi meghibásodások, a személyzet nem megfelelő kiképzése, a számítógépes programok működési hibái, valamint az, hogy a bonyolult számítógépes szimulációs rendszerek teljesítményétől kezdve egészen az egyszerű fametszésig volt egy sor olyan fontos dolog, amire nem fordítottak kellő figyelmet."1
A repülőgép-közlekedésipar is hatalmas függőségben van az informatikától; repülőterek forgalma bénulhat le egy „egyszerű" szoftveres hibától. 2005 augusztusában, miután több amerikai médiavállalatot is vírustámadás ért, New York, San Francisco, Miami, Los Angeles, Houston és Dallas repülőterein álltak le az informatikai rendszerek szintén vírustámadás miatt. Az üzemzavarok több órán keresztül tartottak, és közel fél nap múlva állt helyre a menetrend szerinti forgalom.2 Néhány nappal az amerikai incidens után Nagy-Britanniában történt számítógépes üzemzavar. A brit üzemzavar jelentkezése után alig negyed órával a maastrichti Repülésirányító Központ (Air Traffic Control Centre) hasonló problémáról számolt be.3 2007 augusztusában Los Angeles repülőterén okozott komoly fennakadásokat annak a számítógépes rendszernek a hibája, amelyet a 2001-es merényletek után bevezetett biztonsági program súlyos hibája okozott.
Mégis az informatika eddig legnagyobb sajtóvisszhangot kapott kérdésének bemutatásához visszanyúlva érzékeltethető legjobban a függőség. A századforduló közeledtével világszerte veszélybe került a kormányok, a cégek és más szervezetek működése. A veszélyt a 2000. év dátumváltási problémája okozta (amely úgy is ismert, mint a „2000. év problémája" vagy „Y2K"). A 2000. év problémája az információtechnológiai alapokon nyugvó, de az informatikai rendszereken messze túlmutató, elsősorban üzleti, gazdasági és jogi természetű összetett probléma volt. A probléma gyökerei a számítástechnika korai kezdetéhez nyúltak vissza, amikor a memória és a háttértárolók magas költsége miatt a dátumokat, hely- és költségtakarékosság miatt, a szükséges 8 helyi érték helyett csak 6 helyi értéken tárolták (DD-MM-YY a DD-MM-YYYY – D-nap, M-hónap, Y-év – helyett). A 2000. év esetében további nehézséget jelentett a szökőévszámítás, amely a 2000. év esetében a kivétel kivételét is tartalmazta. A szökőévszámítás a következő paraméterek alapján történik: egy év akkor szökőév, ha osztható 4-gyel, de 100-zal nem. Kivételt képeznek a 400-zal osztható évek, mivel ezek is szökőévek. Így például 1900 nem volt szökőév, ezzel szemben 2000 szökőév volt.
A 70-es évek elején meghonosodott programozói szokások és folyamatok azonban nem változtak azután sem, amikor már bőségesen rendelkezésre állt a memória, a tárolókapacitás, és alaposan megnőtt a feldolgozási sebesség. Sokszor felhasználták vagy továbbfejlesztették a már meglévő, két számjegyes évet kezelő kódot az újabb rendszerekben, és rengeteg régi, két számjegyes évet tartalmazó adatot vittek át az új rendszerekbe. Nem számítottak arra, hogy az alkalmazásokat 20-30 évig használni fogják, és hogy ezek a programok az ezredfordulóig működni fognak. Az anekdota szerint „1964-ben egy gyárban történt meg az alábbi eset. A teljes gyártás- és folyamatirányítási rendszer egy akkoriban nagynak számító, 16 kilobájt memória kapacitású, IBM 1401 típusú számítógépen futott. A gyár gyakornok beosztású programozójának első feladata az volt, hogy írjon programokat egy megrendelésszabályozási rendszerhez. A szabályozási rendszer adatmezőjében az év egyjegyű számként volt ábrázolva. A programozó gyakornok nagy ártatlanul megkereste a vezető elemzőt, hogy a dátum definícióját megbeszélje vele. »De mi történik, ha elérjük az 1970. évet?« – kérdezte. A vezető elemző erre tréfásan azt válaszolta, hogy személy szerint ő akkor is a legújabb divat szerint fog öltözködni, trapéznadrágban és vastag talpú cipőben fog járni. Arra, hogy most akkor tényleg mi lesz a szoftverrel 1970-ben, az elemző csak legyintett: »Addigra az egész rendszer elavul« – mondta. 1969-ben pedig a gyárnak egy teljes projektcsoportot kellett felállítania arra, hogy az összes, egy számjegyű mezővel rendelkező évszámot legalább két számjegyűvé alakítsa. Természetesen a gyakornok által fejlesztett megrendelésszabályozó programok is a konvertálandók között voltak."
Az informatika „rövid távú" gondolkodására jól világít rá Erik Kriss, Massachusetts állam közigazgatásért és pénzügyekért felelős miniszterének találó megjegyzése, miszerint „az egyik központi kérdés az, hogy miképp biztosítsuk a közadatok operációs rendszertől és alkalmazásoktól való függetlenségét hosszú időtávlatban. Az információs technológia területén a hosszú táv úgy 18 hónap, a kormányzatban ez körülbelül 300 évet jelent, tehát kissé különböző távlatban gondolkodunk."4
Amint arra elsőként a Y2K-probléma ráirányította a figyelmet, az alábbi területek érintettek nagymértékben az információtechnológia által: az ország elektromos hálózata, közműszolgáltatások, villamosenergia-rendszer, vízellátás és csatornázás, a légi és a földi közlekedésirányítási rendszerek, légi közlekedés: repülésirányítás, navigáció, menetrend és helyfoglalási rendszerek, géppark; közlekedés, szállítmányozás, fuvarozás, autók, élelmiszer-ellátás, telekommunikáció, a műholdas és a földi hírközlés, távközlés, hír- és információáramlás, helyi és a nemzetközi pénzügyi és bankszolgáltatások, pénzügyek, egészségügy, épületautomatizálási és üzemi rendszerek, honvédelem, államigazgatás.
A kérdés nyitott maradt: felesleges felhajtás volt az egész, vagy jól és időben oldották meg a problémákat a szakemberek? Arra mindenesetre ráirányította a figyelmet, hogy mennyire függ napjaink modern társadalma az informatikai megoldásoktól.
Az informatika és annak szoftveres területe koherens része lett életünknek, anélkül hogy a hagyományos „fizikai" világ törvényei minden esetben átültetődtek volna ebbe a környezetbe. Szoftvert lopni szinte bocsánatos „bűnnek" számít. És ez nem csak a fejlődő világ területén van így. Vagy gondoljunk bele éppen a felelősség kérdésébe. Míg a hardware esetén viszonylag egyszerű a helyzet (az utóbbi időben ez is változik), a szoftverek és szolgáltatások területén már egyáltalán nem az. A probléma jogi megközelítése szoftver esetén alapvető értelmezésbeli kérdéseket vet fel: a termékfelelősségre vonatkozó polgári jogi szabályok egyáltalán alkalmazhatók-e a szoftverre? Kit is lehet perelni valójában: a gyártót vagy a szállítót? S kit pereljen az, aki például OEM-szoftvert vásárolt, azaz a programot a géppel együtt „kényszerűségből" vette meg? Szoftverek esetében elég csak elolvasni az EULA-t (végfelhasználói szerződéseket).
Tegye a szívére a kezét a kedves olvasó: Hány ilyet olvasott el, mielőtt vagy mialatt szoftvert telepített?
Azt kell szem előtt tartani, hogy a szoftverek csak az eszközt jelentik valamely cél elérése érdekében. Szoftver nélkül a számítógépes hardver csupán élettelen „vas", amit élettel a szoftver tölt meg.
Szoftverháttér
Hogy ne legyünk fogalmak által megcsalatva, néhány magyarázat kívánkozik a használt kifejezésekhez. Jóllehet, a szoftverek története rövid időre tekint vissza, ezek közül a leghosszabb múlttal a nyílt forráskódú szoftverek rendelkeznek. A számítástechnika korai szakaszában a fejlesztés a szabad forráskódú szoftver modelljén alapult. Amikor az 1960-as években az IBM és más cégek eladták az első nagy teljesítményű kereskedelmi számítógépeiket, az ezekhez adott szoftvereket a felhasználók megoszthatták a többi felhasználóval, rendelkezésre állt a forráskód, ezáltal módosítani és javítani lehetett a programot. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek közepén megváltozott a helyzet: megszülettek a zárt (tulajdonosi) szoftverek, és hamarosan dominanciára tettek szert a szoftverpiacon, úgy, hogy azt sokan az egyetlen lehetséges modellként kezdték elismerni.
Ez a modell adott lehetőséget szoftvermonopóliumok kialakulására, amelyek nemcsak a végfelhasználókat, hanem a világ különböző kormányait is termékcsapdában tartják. (Amint az a későbbiekben bemutatásra kerül, ezt a függőséget egyre több kormány igyekszik csökkenteni.) A mai nyílt forráskódú mozgalom alapjait Richard Stallman, a MIT Lab (Institute of Technology) korábbi programozója teremtette meg, aki 1984-ben elindította a GNU (rekurzív mozaikszó: GNU Not UNIX, GNU nem UNIX) projektet, és 1985-ben megalakította a Szabad Szoftver Mozgalmat. Elsődleges célja egy szabadon felhasználható operációs rendszer kifejlesztése volt. A GNU GPL (General Public Licence [Általános Nyilvános Licenc] – Általános közreadási feltételek dokumentuma) célja nemcsak az volt, hogy az ezen licenc alatt fejlesztett GNU ingyenes maradjon, hanem hogy egyre több szabad szoftver fejlesztését mozdítsa elő.5 A világméretű nyílt fejlesztési modellt először a Debian Project valósította meg. A Debian-rendszer alkotói létrehozták a Debian Társadalmi Szerződést.6
Nyílt forráskódú szoftverek (open source software)
A szabad szoftveres mozgalmat az üzleti élet – túlzottan ideológiai alapú megközelítése miatt – fenntartásokkal kezelte, és nem ismerte el a modell működőképességét. Az angol „free" szó kétféle jelentése miatt a szabad szoftvereket sokszor nemcsak „szabadnak", hanem egyszersmind „ingyenesnek" is tekintették, és ezt sok esetben összekapcsolták a szellemi tulajdonjogok megsértésével. További téves felfogás volt, hogy az ingyenes vagy olcsóbb szoftver egyben rosszabb minőségű is. Miután a Netscape internetes böngésző programja egyre nagyobb piaci részesedést veszített a Microsoft böngészőjével szemben, 1998 februárjában a Netscape szokatlan lépésre szánta el magát: nyílttá tette a böngésző forráskódját. A Netscape-ügy7 kapcsán, azzal szoros összefüggésben alakult ki a „nyílt forráskód" definíciója, melyet a „Nyílt Forráskód Kezdeményezés" (Open Source Initiative) alkotott meg. A nyílt forráskódú mozgalom a szabad szoftverek alapjain fejlődött ki, de hívei elsősorban a technikai előnyöket (a zárt szoftverekhez képest magasabb szintű megbízhatóságot és magasabb biztonsági szintet) hangsúlyozzák, míg a „szabad szoftver" fogalom szószólói inkább a szabadság felől, morális szempontból határozzák meg törekvéseiket.
Az új kezdeményezés üzletbarát szemléletű marketing-megközelítést nyújtott a közösségi fejlesztésű szoftverekhez, amit már az üzleti döntéshozók is elfogadtak, és hajlandóak voltak fizetni is a régi-új típusú termékekért. A nyílt forráskód definíciójának marketingkampánya elérte célját, és sikeres üzleti vállalkozások alakultak a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésére.
Noha a Szabad Szoftver Mozgalom éppen amiatt nem fogadta el az új definíciót igazán, mivel az ideológiainak nevezett megközelítést, a felhasználók szabadságát hagyta ki a definícióból, a két megközelítés között egyik tábor képviselői sem látnak kibékíthetetlen ellentétet, azonban mindkét oldal a maga igazságát igyekszik hangsúlyozni. Stallman ezt úgy fogalmazta meg, hogy a két irányvonal két politikai párthoz hasonlítható – ugyanazon a szabad szoftveres fejlesztői közösségen belül. A „szabad szoftver" és a „nyílt forráskódú szoftver" elnevezéseket sokszor, helytelenül, szinonimaként kezelik.
A Sun Microsystem 2006-ban a GPL-licenc alapján nyílttá tette a Java8 forráskódját a fejlesztői közösségek számára. Ez a lépés a Netscape 1998. évi, mérföldkőnek számító lépéséhez hasonlítható, de azon túl is mutathat, hiszen ez az eddigi legnagyobb ilyen típusú „fegyvertény". Szintén a Sun volt az a cég, amely az általa megvásárolt StarOffice irodai programcsomag forráskódját kettős licencvédelem mellett nyílttá tette: ez azt jelenti, hogy StarOffice néven kereskedelmi szoftver is készül, míg a közösség által fejlesztett OpenOffice teljesen nyílt. Mindkét programcsomag fejlesztésének eredményei beépülnek a másik csomagba is. Az irodai programcsomagok körében a Microsoft Office versenytársává vált OpenOffice file-formátuma, az Open Document Format (ODF) ISO-szabvánnyá vált.
A nyílt szabványnak köszönhetően sok közigazgatási rendszer, illetve intézmény előnyben részesítette a nyílt formátumot, ami arra kényszerítette a Microsoftot, hogy egy kiegészítéssel alkalmassá tegye saját programcsomagját az általa használt zárt fájlformátum és a nyílt fájlformátum közötti konverzió elvégzésére.
Kevéssé köztudott az a tény, hogy az internet működésének és felhasználásának alapjait biztosító legtöbb program nyílt fejlesztői modell segítségével valósult meg. A legismertebb a töretlenül sikeres GNU/Linux.
Nyílt fejlesztői modell
A hackerkultúra és maga a hacker elnevezés is a számítástechnika fejlődésének korai szakaszából ered. A szó használata a Massachusetts Institute of Technology (MIT) számítástechnikai műhelyéhez vezethető vissza. Eredeti jelentése szerint olyan szakember, aki a saját területéhez alaposan ért, és akit a megismerés vágya késztet az előrehaladásra és a fejlődésre. Az úttörő programozók önmagukra vonatkoztatták. A hacker fogalma a számítástechnika kereskedelmivé válása és az internet térhódítása miatt a köznyelvben hatalmas jelentésbeli változáson ment keresztül: a hackereket napjainkban, helytelenül, a számítógépes bűnözőkkel azonosítják.
A nyílt forráskódú programok fejlesztése az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején kezdetben néhány, egymástól viszonylag elszigetelt csoportban zajlott. A USENET és az internet elterjedése segítette ezeknek a kezdeményezéseknek az összekapcsolódását és összefogását: egyre erősebb közösségek épültek ki, s végül sikerült ezeknek a csoportoknak a munkáját „egyesíteni". Így jöhettek létre a zárt szoftverek alternatívái az 1990-es évek végére. A programozók munkájának társadalmi vonatkozásaira több tanulmány is rámutatott, és a csoportkohézió, illetve a vezetői szerepek kutatása is hangsúlyt kapott.
A nyílt forráskódú, nyílt fejlesztői modell lényege abban áll, hogy az ilyen programok mindenki számára elérhetőek, aki internetkapcsolattal rendelkezik. Bárki letöltheti, tesztelheti és fejlesztheti a programokat, vagy erre irányuló javaslatokat küldhet be. A közösség tagjai segítik egymást, és megosztják a tapasztalataikat, ami tanulási folyamatot és tudástermelést indít el az egész közösségen belül.9 A fejlesztés eredményét az egész közösség élvezi, nem csak azok, akik közvetlenül részt vettek a munkában, s így közösségi tudásvagyon jön létre.
A szoftver és a politika világa
A világ legnagyobb szoftvervásárlói általában a kormányzatok, az államigazgatási szervezetek. A közszféra mint modell-felhasználó viselkedése nemcsak gazdasági hatást fejt ki a piac közvetítésével, hanem befolyásolja a társadalom egészének a magatartását is. A kormányzatok által beszerzett és használt szoftverek hatása a mindennapi élet szinte minden területét érinti: befolyásolja az állampolgárok közéletbe történő bevonását és abban való részvételét, a közszféra átláthatóságát, a nyílt kormányzást és a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, csakúgy, mint a digitális archívumok létrehozásának kérdéskörét.
Az UNESCO megfogalmazása szerint: „A világ digitális örökségét a végleges eltűnés veszélye fenyegeti. Ehhez hozzájárul az azt tartalmazó hardware és software gyors elavulása, bizonytalanság a forrásokkal, felelősségekkel, a fenntartás és megőrzés módszereivel kapcsolatban, valamint a támogató jogi szabályozás hiánya. A hozzáállásbeli változások elmaradtak a technológiai változások mögött. A digitális fejlődés túl gyorsan, a kormányok és intézmények számára túl költséges módon ment végbe ahhoz, hogy a megfelelő időben lehessen megőrzési stratégiákat életbe léptetni. Az örökség gazdasági, társadalmi, szellemi és kulturális potenciálját – a jövő építőelemeit – érintő fenyegetéseket még mindig nem tudták teljesen megragadni."10
Világszerte sok kormány ismerte fel, hogy nemcsak gazdasági, hanem egyéb téren is kiszolgáltatott az amerikai szoftvermultiknak. Ennek folyományaként sok fejlett ország kormánya is a nyílt forráskódú szoftverek mellett tette le a voksát.
Az EU az elmúlt években több száz OSS-projektet indított el, saját nyílt forráskódú szoftvereket fejleszt, és az OSS-mozgalmat a lisszaboni célok egyik nagy segítőjeként aposztrofálja. A legsikeresebb európai OSS-projekt végrehajtására Spanyolország Extremadura tartományában került sor, amelyik az EU egyik legszegényebb térsége volt, de az OSS segítségével kitört, és négy egymást követő évben elnyerte „az EU leginnovatívabb tartománya" címet, a vele járó díjakkal együtt.
A Dél-afrikai Köztársaság kormánya volt az első országos kormányzat, amely hivatalosan is állást foglalt a nyílt forráskódú szoftverek használata mellett. Itt ezeket a költséghatékonyság szempontjából az egyedi (proprietary) szoftverek preferált alternatívájának tekintik a kormányzati és közszolgálati munkában. A dél-afrikai kormányzat szerint a nyílt forráskódú szoftverek előnyei nem merülnek ki a több milliárd randot kitevő megtakarításban. Fontos további szempont, hogy az OSS felhasználói nincsenek kiszolgáltatva egy konkrét, a szoftver forráskódját „tulajdonló" szoftvergyártónak, hogy az OSS alkalmazása segít az informatikai képzésben és végső soron hozzájárul a növekedéshez és a fejlődéshez.
Kína saját Linux-disztribúciót fejlesztett Red Flag Linux néven, és ezt a csomagot támogatja az iskolákban, a közintézményekben és a felhasználók otthoni számítógépein egyaránt. Ennek fő oka – az illegális szoftverhasználat visszaszorításán kívül, amire Kína a Világkereskedelmi Szervezethez (World Trade Organization, WTO) való csatlakozása miatt kényszerült – elsődlegesen a Microsofttól való függetlenség megteremtése volt.
Peruban olyan törvényt fogadtak el, amely a közbeszerzések során biztosítja a nyílt forráskódú szoftverek beszerzésének esélyegyenlőségét. Brazília esetében a nyílt forráskód melletti döntés indokolása tisztán gazdasági jellegű volt, azonban a háttérben itt is a függőség megszüntetésére tett lépések érzékelhetők. Brazília lett az első olyan ország, ahol a közpénzekből finanszírozott szoftverfejlesztések eredményeit nyílt forráskódú licenc alapján kell kibocsátani.
A világ kormányzatainak állásfoglalása az OSS támogatását illetően – a fenti példák kivételével – korántsem egységes, illetve legtöbbször egyáltalán nem tisztázott, és ez kiváltképpen igaz az EU-ra.
A magyarországi helyzet kissé ambivalens a nyílt forráskóddal kapcsolatosan. Miközben egyfelől az figyelhető meg, hogy a kormányzat és képviselői nem utasítják el a szabad szoftveres megoldásokat – legalábbis elvi szinten -, másfelől ezen megoldások politikai támogatásáról nincs szó.
A Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központja bejelentette, hogy meghosszabbították az együttműködést a Microsofttal. A megállapodás újabb három évre biztosítja a magyar kormány részvételét a Microsoft a Kormányzati Biztonsági Programjában. A program lényege, hogy meghatározott feltételek mellett a Microsoft elérhetővé teszi a nemzeti kormányok számára a Windows és a Microsoft más termékeinek forráskódját.11
Fontos és az illegális szoftverhasználattal szorosan összefüggő kérdés továbbá az is, hogy a kormányzatok milyen formában biztosítják a kommunikációt és a közérdekű adatok elérhetőségét.12 Sok felhasználó nem tudja vagy nem akarja megvásárolni a hagyományos kereskedelmi szoftvercsomagokat. Számukra a nyílt forráskódú szoftverek vonzó, technikailag és jogilag egyaránt elfogadható alternatívát biztosíthatnak, és ezek alkalmazása folytán a digitális megosztottság is inkább csökken, mint növekszik. Az esélyegyenlőséget ért sérelmet nehezményezte egy linuxos cég, amely bírósághoz fordult az APEH gyakorlatát illetően, mivel hivatalos megkeresésükre egyetlen hivatal sem válaszolt. A cégek kötelezettek az elektronikus adóbevallásra, de ennek a törvényi kötelezettségüknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha Microsoft operációs rendszert használnak, mivel az adóbevallás elkészítéséhez szükséges szoftver más operációs módszerekre nem elérhető. Ugyanez a probléma jelentkezik a pályázatok esetében, ahol például az elszámolást szintén elektronikusan kell elkészíteni és benyújtani a pályáztató által készített szoftverrel, ami szintén csak Microsoft operációs rendszer alól használható.
Mindeközben az APEH megállapodást kötött a BSA-val (Business Software Alliance), melynek szövegét először nem is hozták nyilvánosságra. Civil szervezetek tiltakozásának hatására a szöveg ma már olvasható az APEH honlapján.13
A szoftverhasználattal kapcsolatban megállapítható, hogy a modell-felhasználóként viselkedő kormányzatok az oktatáson keresztül is befolyásolhatják a szoftverhasználati szokásokat. A kormányzat több megállapodást is kötött a Microsofttal (Campus, Tisztaszoftver Program), ami alapján az oktatási intézmények „ingyenesen" használhatják a Microsoft legújabb termékeit. Ingyen ebéd azonban nem létezik. Ez a végfelhasználók felé mutatott ingyenesség, a megállapodások keretében viszont a kormányzat súlyos összegeket fizetett a szoftverpiac egyik jelentős súllyal bíró szereplőjének. Kérdés, hogy a végfelhasználók, akik ezeknek a programcsomagoknak a használatával „szocializálódtak" az informatikával, a megállapodások lejárta után megvásárolják-e a jogokat, hogy továbbra is jogtisztán használhassák, vagy a programok további használata illegális lesz? A Campus-program másik apróbb szépséghibája, hogy a korábbi operációs rendszer jogtiszta változatával rendelkezni kell, mivel a program csak frissítést tartalmaz. A Tisztaszoftver Program keretében elérhetővé tett SUN StarOffice irodai programcsomagja, mely a Microsoft Office vetélytársa, nem tölthető le a többi program közül a honlapról.14
Mindeközben nemzetközi szinten az Open Document Format elfogadottsága nagymértékben nő, mivel szabványos, definiált formátumról lévén szó, az elkövetkező évtizedekben is elérhető lesz az így tárolt információ. (A legismertebb példák Massachusetts, Franciaország, Malajzia stb.)
A digitális szakadék kérdésköre
A tudásintenzív folyamatok és az információ értékének felértékelődésével egy időben a társadalmi rétegek között újabb törés következett be. Az információhoz „hozzáférők" és az információhoz „nem hozzáférők" csoportjaira szakadt a társadalom. Ez a törés az egyéb szempontból is hátrányosabb helyzetben lévő rétegeket érinti elsődlegesen. A „digitális szakadék" terminussal illetett társadalmi különbség kialakulásának, illetve mélyülésének megakadályozása az információs társadalom korában új kihívást jelent nemcsak a társadalom, hanem a kormányzatok számára is.
Az IKT-javak elterjedése és használata hatalmas potenciált rejt magában a mindennapi élet jobbá tételére, az egészségügy területétől kezdve az állampolgároknak a döntéshozatali mechanizmusokban való aktív részvételéig, és a megfelelő környezet biztosítása esetén az esélyegyenlőség megteremtésében is fontos szerepet játszhat. Az oktatás nagy hatást gyakorol egy ország gazdaságára, ezért a megfelelő környezet biztosítása szempontjából kulcsfontosságú a kormányzatok szerepe. A digitális írástudás széles körű megteremtésével a digitális szakadék csökkenthető, s ezáltal a munkaerőpiacon való elhelyezkedés is könnyebbé válhat.
Egy ismert kínai közmondás szerint: „Ha egy évre tervezel, vess magokat, ha tíz évre, ültess fát, ha száz évre, oktasd az embereket." Az oktatás kiemelt hangsúlyt kap a nemzetgazdaság területén. Egyrészt hatalmas piacként jelenik meg, másrészt pedig az oktatási rendszer teljesítménye nagymértékben meghatározza egy ország jövőbeli teljesítményét. Ez főként azokra az országokra érvényes, amelyek gazdaságilag nem engedhetik meg maguknak a „szellemitőke-importot". Magyarország esetében főként a „brain drain", az agyelszívás jelenthet reális veszélyt. Az oktatás területén a nyílt forráskódnak is van létjogosultsága, egyfelől azon szoftverek esetében, amelyeken az oktatás történik – természetesen nem kizárva azon kereskedelmi, zárt forráskódú termékek körét sem, amelyek ismeretére erős piaci igény mutatkozik, pl. integrált vállalati rendszerek -; másfelől a nyílt forráskód fejlesztési modellje által a végzett programozók sokkal jobban megértik egy-egy program működését, miáltal ők is sokkal jobb szakemberré válnak.
Az oktatás területén többnyire komoly megfontolás tárgyát képezi a hallgatóknak oktatott szoftverek beszerzése, ami jelentős költségekkel jár. Ez két problémát is felvet. Az oktatási intézménynek egyrészt rendelkeznie kell az oktatott szoftverrel, megfelelő mennyiségű licenccel ellátott gépre telepítve, másrészt ezeket a programokat a hallgatók önálló munkájához is biztosítania kell, vagy az intézmény által üzemeltetett gépteremben, vagy lehetővé téve a hallgatók számára a szoftver használatát otthoni gépükön is. Az általában amúgy is alulfinanszírozással küzdő oktatási intézmények számára a hagyományos szoftvertermékek esetében mindkét megoldás számottevő többletköltséget jelent. Sajnálatos módon az informatika és a számítástechnika oktatása nem magához az informatikai gondolkodás megteremtéséhez és a számítógép, valamint a számítástechnikai eszközök készségszintű használatának elsajátításához kapcsolódik, hanem elsődlegesen programcsomagok megtanítását jelenti.
Az innovációra, kutatásfejlesztésre gyakorolt hatás sokrétű a nyílt forráskódú programok esetében. Elsődlegesen a nyílt forráskód modelljének alkalmazása kulcsfontosságú. A tudástermelés és -megosztás területén sokkal hatékonyabb és gyorsabb eredmények érhetők el azáltal, hogy nem kell újra feltalálni a „spanyolviaszt" egyetlen kutatónak sem csak amiatt, mert a létrejött eredmények elzártan léteznek és nem elérhetőek. Az ezen modell alapján végzett fejlesztések hasznosulásának esélye nagyobb, mint a hagyományos értelemben vett kutatási-fejlesztési projektek eredményeié.
Civil szervezetek
Milyen szerepe lehet a civil szervezeteknek és a nyílt forráskódú szoftvereknek a mindennapi életet átszövő informatika világában, a hátrányos rétegek társadalomtól való további leszakadásának megakadályozásában, az informatikai írástudás megteremtésében és a digitális szakadék néven ismert jelenség csökkentésében?
Az a társadalom működik jól, ahol a négy fő „aktor"15 – kormányzat, tudomány, ipar és a civil szféra – együttműködése minden irányból kielégítő és kölcsönös, vagyis ahol ezek a tényezők folyamatos interakcióban állnak egymással. Amennyiben bármely két terület között kommunikációs vagy egyéb problémák keletkeznek, a rendszer kibillen egyensúlyi állapotából, és a működésben anomáliák keletkeznek.
A civil szférának jelentős szerepe van a szabad szoftverek használatának és elterjedésének szempontjából. A világ különböző országaiban eltérő erősségű a civil szféra, és más-más hagyományokkal rendelkezik. Ebből következően a civil szervezetek szerepköre és lehetőségei országonként változóak. A civil szerveződések és csoportosulások kulturális hagyománya Kanadában nagyon erős. A GOSLING (Getting Open Source Logic INto Governments) nevezetű civil szerveződés a nyílt forráskód gondolkodásmódjának bemutatására és átadására törekszik a kormányzati munkában. Két fő csoportjuk van jelenleg, a székhelyük Ottawa (az ország és a kormányzati munka fővárosa), illetve Toronto (az ország legnagyobb városa). Lobbitevékenységük kiterjed a kormányzat illetékes képviselőivel való kapcsolattartásra, tagjainak rendszeres találkozóin túl pedig szinte minden fontosabb rendezvényen képviseltetik magukat előadásokkal. A kanadai példánál a modell működése jól igazolható, miszerint a kormányzat is jelentős erőforrásokat fektet abba, hogy a társadalom jól működjön, és képviselőivel, valamint anyagi támogatásával közvetlenül részt vállal a civil szervezetek működtetésében.
Az emberi jogok területén fontos szerepet játszik az információ és a nyilvánosság. Az itt tevékenykedő civil szervezetek legértékesebb vagyontárgya az információ, ami szinte az egyetlen eszközük az emberi jogok megsértése elleni küzdelemben. A nemzetközi civil szervezeteknek az a céljuk, hogy az eseményekről összegyűjtött információkat – a közvéleményben való tudatosítás, a politikai nyomásgyakorlás és az igazságszolgáltatás érdekében – a média érdeklődésének középpontjába állítsák.
A sikeres érdekérvényesítés, a megfelelő információk összegyűjtése és felhasználása érdekében a civil szervezeteknek képesnek kell lenniük az igényeiknek megfelelő jelentések elektronikus formátumban történő előállítására, az adatállomány biztonságos tárolására és védelmére, valamint arra, hogy bármikor hatékonyan és biztonságosan hozzáférhessenek az így tárolt információkhoz.
Az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság (Association for the Advancement of Science) becslése szerint világszerte körülbelül tízezer olyan emberi jogi civil szervezet létezik, amely adatokat gyűjt ezen a területen. Ezek a szervezetek különféle módokon készítik el és tárolják feljegyzéseiket, melyeknek formai skálája a kézzel, illetve írógéppel írt jegyzetektől a számítógépes programokkal előállított dokumentumokig terjed. A sokszínűség azt eredményezi, hogy ezek a feljegyzések átláthatatlan és rendszertelen szerkezetben jelennek meg, ami nehézkessé vagy szinte lehetetlenné teszi az információk megosztását az egész emberi jogi szektorban. Ugyanakkor ezek a feljegyzések a biztonságos helyi tárolás nehézségei miatt hihetetlen módon sérülékenyek: ki vannak téve a megrongálódás vagy megsemmisülés, a szándékos rongálás vagy megsemmisítés és az elkobzás vagy az ellopás veszélyének egyaránt.
Az adatvesztésnek a felhasználói hibáktól kezdve a környezeti hatásokon át az adathordozó eltulajdonításáig vagy megsemmisítéséig nagyon sok oka lehetséges. A valós élet mindig produkál újabb és újabb meglepetéseket. Egy Sri Lankán működő nonprofit intézmény esetében például termeszek ették meg az emberi jogok megsértésére vonatkozóan hét évre visszamenőleg dokumentált iratanyagot, amit papíron tároltak. Gyakori eset a számítógépek eltulajdonítása. Az „információs páncélszekrény" ezeket a (környezeti) hatásokat nem védheti ki, az adatvesztést azonban megakadályozza, s így az információk nem vesznek el, megosztásuk és nyilvánosságra hozataluk pedig mind helyi, mind regionális vagy akár globális viszonylatban alapvető fontosságú az érintett szervezetek számára.
Sok esetben megtörtént, hogy az összegyűjtött információk megsemmisültek, a feljegyzéseket elkobozták vagy elsikkasztották. Ezek az események megnehezítik vagy éppen lehetetlenné teszik az információk valós bizonyítékként való felhasználását az ügyészség, a bíróság vagy a civil szervezetek számára, és megakadályozzák az elkövetők elszámoltatását.
Az emberi jogokkal foglalkozó szervezetek részéről egyre erősebb, sürgető igény fogalmazódott meg egy olyan eszköz iránt, melynek segítségével a fenti problémák kiküszöbölhetőek. Olyan eszközre volt szükség, amellyel az emberi jogok megsértéséről elkészített jelentések összegyűjthetők, rendszerezhetők és biztonságosan tárolhatók, s ezzel lehetőség nyílik a figyelem felhívásával elősegíteni a bűnösök felelősségre vonását, és akadályokat gördíteni hasonló cselekmények megismétlődése elé. Ezeknek az igényeknek a kielégítésére dolgozta ki a Benetech cég a nyílt forráskódú Martus rendszert.16 Ez a szoftver az emberi jogi aktivisták számára biztosítja, hogy bizalmasan kezelve, biztonságosan tárolhassák az emberi jogok megsértését jelentő eseményekről készült feljegyzéseiket, és bármikor, bárhonnan nyilvánosságra hozhassák azokat. Ez az „információs páncélszekrény"-nek is nevezett rendszer a környezeti hatásokat nem védheti ki, az adatvesztést azonban megakadályozza, s így az információk nem vesznek el, megosztásuk és nyilvánosságra hozataluk pedig mind helyi, mind regionális vagy akár globális viszonylatban alapvető fontosságú az érintett szervezetek számára.
A program kidolgozásakor a Benetech felhasználta az Amnesty International, a Human Rights Watch (Emberi Jogi Figyelőszolgálat), a Lawyers' Committee for Human Rights (az Emberi Jogokat Védő Ügyvédek Szervezete), valamint az ENSZ megjegyzéseit és észrevételeit. Soros György „Nyílt Társadalom Intézete" (Open Society Institute) 250 ezer dollárral támogatta a fejlesztést.
„Nyílt" demokrácia
A nyílt forrás modellje az élet számos területén érezteti már ma is a hatását. A kultúrateremtés és -elosztás egy teljesen új modellje jelent meg, ahol bárki lehet kiadó. A Web2 modellje átalakítja a kultúrát és az állampolgároknak a döntéshozatal folyamatában való politikai részvételét is. A szerzői jog esetében, az egyes jogrendszerektől függően, legális megoldást jelent a Creative Commons licenc, mely esetében a szerző saját maga „lazíthat" a sokszor önmagát is gúzsba kötő szigorú szerzői jogon, szabad felhasználást biztosítva a szellemi termékéhez. Azonban a fejlődés nem állt meg ezen a ponton, a nyílt forráskód modellje nemcsak a szoftvervilágban és a tudásintenzív gazdasági életben hozott jelentős változásokat, hanem a politikai életben is kezdi éreztetni közvetlen hatását.
Eben Moglen, a Szabad Szoftveres Alapítvány jogásza szerint „aki kontrollálja a szoftvereket, kontrollálja az életet". Ez a tény főként elektronikus szavazások alkalmával kap kiemelt figyelmet. Az elektronikus választási szoftverek körül elsősorban az USA-ban alakult ki éles vita, amelynek mottóját a „Ha nem »szabad« a szoftver, nem szabad a választás sem" mondatban alkották meg a szabad szoftver támogatói. Ez a nézőpont az állampolgárok szemszögéből is egyértelművé teszi, hogy nem a szoftvergyártóknak kell a kormányokon és a kormányoknak az állampolgárokon hatalmat gyakorolni, hanem a demokrácia adta eszközök és az ellenőrzés lehetőségével élve az állampolgároknak kell biztosítani az ellenőrzés lehetőségét az éppen hatalmat gyakorlók felett. Gondoljunk csak bele az utóbbi két amerikai elnökválasztás körül kialakult botrányokba.
A „nyílt forráskód"-modell a szoftvertechnológián túlmutatva demokratizálódási hatásokat is kivált. Ez az effektus a fejlett nyugati világban is érezteti hatását, csakúgy, mint az ilyen típusú szoftvereket előnyben részesítő „Globális Dél" államai esetében, mindkét esetben más-más típusú változásokat elősegítve.
Jegyzetek
1 A 2003. augusztusi áramkimaradások az USA-ban. A Magyar Villamos Művek Közleményei, 2003. 4. sz.
2 Vírustámadás bénított meg több amerikai repülőteret: http://www.sg.hu/cikkek/38891
3 Számítógépes hiba okozott fennakadást a brit légi forgalomban: http://www.sg.hu/cikkek/38967
4 Informal comments on open formats: http://www.mass.gov/eoaf/open_formats_comments.html
5 A free software kifejezésben szereplő angol „free" szó kettős jelentésű: nemcsak azt jelenti, hogy „szabad", hanem azt is, hogy „ingyenes", ami félreértésekre ad módot. A „szabad szoftver" kifejezésben a „szabad" nem az árra, hanem a felhasználók szabadságára utal. Azt jelenti, hogy a felhasználók jogosultak futtatni, másolni, közzétenni, tanulmányozni, megváltoztatni és tökéletesíteni a szoftvert.
A felhasználók négy különböző joga:
- A jog arra, hogy futtassák a programot, bármilyen céllal.
- A jog arra, hogy tanulmányozzák a program működését, és azt a szükségleteikhez igazíthassák. Ennek előfeltétele a forráskód elérhetősége.
- A jog arra, hogy másolatokat tegyenek közzé a többi felhasználó segítése érdekében.
- A jog arra, hogy tökéletesítsék a programot, és a tökéletesített változatot közzétegyék, hogy az egész közösség élvezhesse annak előnyeit. Ennek előfeltétele a forráskód elérhetősége.
Egy program szabad szoftver, ha a felhasználók ezen jogok mindegyikével rendelkeznek.
6 Debian Társadalmi szerződés: http://www.debian.org/social_contract
7 Bővebben Eric S. Raymond: Katedrális és a bazár. Kiskapu, 2004.
8 A Java technológia egységes szoftverfejlesztési platformot kínál a mobiltelefonoktól kezdve a szuperszámítógépekig. A Java platformot többmilliárd készülék használja.
9 A. Hemetsberger – C. Reinhardt: Sharing and Creating Knowledge in Open-Source Communities – The case of KDE. 2004. http://opensource.mit.edu/papers/hemreinh.pdf
10 Charta a digitális örökség védelméről. (Elfogadva az UNESCO Közgyűlésének 32. ülésszakán, 2003. október 17-én.) A Magyar UNESCO Bizottság nem hivatalos fordítása: http://www.unesco.hu/index.php?id=508&type=node
11 Meghosszabbította együttműködését az EKK és a Microsoft Magyarország: http://www.magyarorszag.hu/hirkozpont/hirek/sajtokozlemenyek/msekk20070808.html
12 A magyarországi helyzetet jól illusztrálja az APEH ABEV szoftvere, amely csak Windows alapú verzióban érhető el. Emiatt a nyílt forráskódú szoftvereket használó vállalkozások az Alkotmánybírósághoz fordultak. http://abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=mediaszemle/aktualis/2007/01/27&dok=15005
13 Együttműködési megállapodás az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Business Software Alliance között: http://www.apeh.hu/data/cms23209/APEH_BSA_megallapodas.pdf
14 „Tisztaszoftver Program és Felsőoktatási Campus szerződés.
A Tisztaszoftver Program keretében a közoktatási intézmények térítésmentesen jutnak különböző szoftverekhez. A 2008. március 30-ig érvényes megállapodásnak köszönhetően a közoktatási intézmények a Microsoft Windows XP Professional, Microsoft Office 2003 Professional, Office Media Content, Ügyfél-hozzáférési licenc szoftverekhez jutottak hozzá. A tanárok és rendszergazdák otthoni használatra is megkapták a szoftvereket.
A felsőoktatásban a Campus szerződésnek köszönhetően még bővebb a térítésmentesen elérhető szoftverek köre, ezek a Microsoft Windows XP frissítés, Microsoft Office 2003 Professional, Microsoft Sharepoint Protal Server, Microsoft Klienshozzáférési jog, Microsoft MSDN AA előfizetés, Microsoft Visual Studio, NET, Microsoft Windows Server, Microsoft Exchange Server, Microsoft SQL Server, Microsoft ISA Server, SUN Start Office 6.0." http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=723&articleID=6492&ctag=articlelist&iid=1
15 E. J. Wilson: Forms and dynamics of leadership for a knowledge society: The Quad. 2004.
16 A Martus-rendszerről bővebben László Gábor: Információs páncélszekrény az emberi jogok védelmére. Információs Társadalom, 2005. 1. sz.