„Nem leszünk érdekes mazsola olyan kalácsban, melyből nem kívánunk falatozni"

 

1988. november 17-én fiatalok Autonómia Csoport néven ala­kítottak politikai tömörülést. Vezetőséget elvi megfontolásból nem hoznak létre. Anarchistáknak vallják magukat, de mivel e szó sok félreértésre ad alkalmat, ismételten leszögezik, hogy görög eredetijének megfelelően uralomnélküliséget értenek rajta. E kifejezés tehát „a gondosan ápolt közhiedelemmel szemben nem azonos sem a káosszal, zűrzavarral, rendet­lenséggel, sem pedig a terrorizmus különböző formáival". El­lenkezőleg: éppen az ellen lázadnak, hogy szerte a világon a társadalmak mindennapjaiba beleszőtt erőszak segítségével biztosítják az állam és a tőke uralmát. Ők a tekintélynélküli és uralommentes, szolidaritáson alapuló szabadság rendjére szavaznak.

Szervezetük működésére vonatkozó elképzeléseiket a következőképpen határozzák meg:

„Az Autonómia olyan vezetés nélküli, önkéntes alapon szerveződő független politikai csoport, amely nem kíván sem egyesületként, sem társadalmi szervezetként megszerveződni. Nem a hatalomban való részvétel a célunk, hanem a spontán szerveződő csoportok, közössé­gek támogatása, kialakulásuk elősegítése. A politizálás számunkra nem azt jelenti, hogy parlamenti képviselőket választunk, hanem hogy megpróbáljuk elveink alapján alakítani közvetlen társadalmi környe­zetünket. Bár célunk egy hatalom és így párt nélküli szabad társada­lom, Magyarország jelenlegi helyzetében támogatunk minden olyan független kezdeményezést, amely egy hatalommegosztáson alapuló többpártrendszer megvalósítására törekszik. Tesszük ezt annak elle­nére, hogy a világ jelenlegi államhatalmi struktúráit elutasítjuk, a lé­tező demokráciamodellek egyikét sem tartjuk követendőnek."

Mint Autonómia című lapjukban olvasható, a valóban szabad ember számára „a demokrácia nem azt jelenti, hogy ötéven­ként megválasztja önnön elnyomóit, hogy nyugodt lelkiisme­rettel adja át a politika 'súlyos terhét' az arra 'hivatott' profi de­magógoknak". Jóllehet a sztálinizmushoz képest előrelépés­nek tekintik a többpártrendszert, alapvető fenntartásaiknak is hangot adnak: „ha a választások valóban változtatnának valamit, akkor be lennének tiltva". A parlamentáris demokráciát a görög városállamokéhoz hasonlítják, amely a rabszolgatar­tás szilárd alapjaira épült. így nem meglepő, hogy a dolgozó tömegek feje fölött létrehozandó nemzeti megegyezés lehető­ségével kapcsolatban sem táplálnak különösebb illúziókat. „Hazudjunk hát boldog közmegegyezőt! Gondolkodjunk népben-nemzetben, és taszítsunk ki egészséges magyarsá­gunkból minden jött-ment idegent. Akarjunk szabad piacot és csodálkozzunk, ha egy Sao-Paoló-i slum-lakó netán ha­marosan otthon érzi magát nálunk. Legyünk végre jó demok­raták és követeljük, hogy a nélkülünk hozott döntésekbe le­gyen egy kevéske beleszólásunk. Dőljünk hátra elégedetten a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap teljes hatalomátvé­tele láttán: jó kezekben vagyunk, mert igaz, hogy e két disznó cég világszerte szarik az emberi jogokra, ha nem teljesülnek befektetési feltételei, de legalább nem a vörösök kezében va­gyunk. Legkésőbb az első Romániából jövő segélycsomag megérkezésekor rá fogunk döbbenni: megint svindli volt a dologban." …

Az Autonómia Csoport céljait és alapelveit a megalaku­láskor fogalmazott „Nyilatkozat" foglalja össze:

„Az autonómia számunkra nemcsak társadalmi célt, de egyéni maga­tartásformát is jelent: szabad emberek öntudatos, erkölcsös, felelős fellépését.

Célunk egy olyan szabad, állam, uralom és erőszak nélküli társa­dalom, amelyben megszűnik a tekintélyelv, és ahol autonóm, önren­delkező közösségek alkotnak önkéntességen alapuló decentrális szö­vetségeket.

Szűnjön meg minden elnyomás, minden kizsákmányolás. Elíté­lünk mindenfajta politikai, nemzeti, rasszista, vallási, szexuális és egyéb diszkriminációt. Biztosítani kell minden kisebbség teljes jogvé­delmét. Követeljük a nők, a gyerekek és az öregek teljes jogú felszaba­dulását, a patriarchális férfiuralom megszűntét."

Az Autonómia Csoport – abból következően, hogy nem a ha­talomban való részesedést tekinti céljának és elutasítja a bü­rokratikus hivatalosságot – nem kívánja magát egyesületként bejegyeztetni. Tagjai laza szövetséget alkotnak – szervezeté­pítést, létszámuk gyarapítását (így a tagtoborzást) nem tart­ják különösebben fontosnak. Hasonlóképpen viszonyulnak a nyilvánossághoz. Minden lehetséges eszközt igénybe vesz­nek nézeteik propagálására: politikai akciókat szerveznek, felszólalnak más társadalmi csoportosulások rendezvényein, röplapokat, szórólapokat osztogatnak, ismeretterjesztő elő­adásokat tartanak, különböző politikai szervezetek tagjaiként e szervezetekben is képviselik alapelveiket stb. E törekvésük ellenére (vagy éppen ezért) óvatosak a tömegtájékoztatás nyújtotta manipulált lehetőségekkel szemben – jóllehet nem minden esetben vetik el azokat. Megkérdőjelezik a minden­kori hatalmon levők nyilvánosságának objektivitását, és visszautasítják, hogy cirkuszi látványosságként vagy a demok­rácia bizonyítékaként mutogassák őket. „Gyomrunk nem ve­szi be, hogy olyan kalácsban legyünk érdekes mazsolák, melyből nem kívánunk falatozni." Mivel felhívásaik, nyilatko­zataik közlésére legfeljebb néhány kisebb lap vállalkozik, áll­jon itt egyik karakterisztikus felhívásuk teljes szövege.

„A jelenlegi válságban a megoldás felé tett lépésnek tekinthető min­den olyan törekvés, amely a válságot előidéző hatalom gazdasági, poli­tikai és kulturális monopóliumait megtöri. Ezt segítik elő a meg­alakuló érdekképviseletek, egyesületek és pártok is. Létrejöttükkel azonban csak arra nyílik lehetőség, hogy a rólunk, a fejünk fölött és nélkülünk hozott döntések centralizált jogköre decentralizálódjon. Nem nyújtanak biztosítékot arra, hogy a döntéseket azok hozzák, akikről a döntés születik. Ennek legfőbb biztosítéka az lehet, ha a tár­sadalom tagjai maguk veszik saját kezükbe sorsuk irányítását.

Felhívással fordulunk ezért minden egyes emberhez, munkahelyi és lakóhelyi közösséghez, érdekképviseleti szervhez, kezdeményezze saját tevékenységi területén az önkormányzati formák kialakítását!

AZ ÁLLAM ÉS A TŐKE URALMA HELYETT TÁRSA­DALMI ÖNKORMÁNYZATOT!"

Az Autonómia Csoport május 1-jei röplapja emlékeztet a munka ünnepének eredetére: 1886-ban chicagói dolgozók a nyolcórás munkanapért tüntettek, és négy vezetőjüket kivé­gezték. Mit üzen a mának a chicagói mártírok sorsa? Hogy a társadalom nem lehet szabad, ameddig állami vagy magán­kizsákmányolás létezik, továbbá, hogy a hatalom semmitől sem fél jobban, mint az autonóm munkásszerveződéstől. „A hatalom jól tudja: NINCS NAGYOBB ERŐ A TÁRSADALMI SZOLIDARITÁSNÁL! Eddig mindent helyettünk végeztek el. Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását!"

Az Autonómia Csoport május 1-én osztogatott „MUN­KÁSÖNKORMÁNYZATOT!" című röplapja felhívás a dolgo­zókhoz, hogy ne tűrjék az állam és a tőke gyámkodását.

„Munkások!

Válságban élünk és helyzetünk egyre rosszabb. A válságot előidéző hatalom nem lát és nem kínál kiutat, viszont a válság terheit a dolgo­zókra hárítja. Gyárakat, üzemeket, egész ágazatokat juttatott csődbe, aminek súlyos következményeit nemcsak az ott dolgozók érzik, de az ország összes lakosa is. A hatalom bitorlói reformocskákkal, álreformokkal kísérleteznek, vagy tehetetlenségükben széttárják karjukat, amitől ökölbe szorul az ember keze. Nem igaz, hogy nincs mit tenni!

Nem igaz, hogy csak a tönkremenő állami vállalatok és a többszö­rös önkizsákmányolással járó kisvállalkozások vagy a magántőkés vál­lalatok között lehet választani! Ez nem tényleges választás. Az üze­mek, a gyárak egyik esetben sincsenek a munkások tulajdonában. A bérek ki nem fizetett részeinek és a bérekből elvont összegeknek fel­használásáról nem a dolgozók döntenek. Az állami és magánharácsolók és pazarlók fölöttünk álló hatalma szabályozza jelenünket és jö­vőnket.

Munkások! E helyzetből van kiút! A magyar munkásság az utóbbi évtizedek súlyos válsághelyzeteiben megmutatta, hogy nincs szüksége sem az állam, sem a magántőke gyámkodására! Bebizonyította ezt az 1945 és 1948 közötti időszakban a termelés irányítását tőkések és állam nélkül végző üzemi bizottságaival, megmutatta ezt 1918 és 1956 állam­tól és pártoktól független munkástanácsaival. A mai válság ismét a na­pirendre tűzte annak a makacsul újra meg újra jelentkező igénynek a valóra váltását, hogy az őt érintő kérdésekben mindenkor mindenki maga dönthessen. Minden termelő egység az állam tulajdonából ázott dolgozók tulajdonába menjen át.

Az ipari termelés területén ez a munkástanácsok rendszerével ér­hető el. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkásönrendelke­zés csak akkor lehet teljes, ha egy független szakszervezet észrevétele­ire támaszkodva a munkástanács az, amely

NINCS SZÜKSÉGÜNK FÖLÖTTÜNK ÁLLÓ HATALOMRA! SENKINEK SINCS JOGA SORSUNKRÓL FÖLÖTTÜNK DÖNTENI, TŐLÜNK ÁLDOZATOT KÉRNI A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA!

ÁLDOZATOT CSAK AKKOR HOZUNK, HA A VÁLSÁG A JAVUNKRA OLDÓDIK MEG! VÁLSÁG HELYETT MUNKÁSTANÁCSOKAT! AZ ÁLLAM ÉS A TÖKE URALMA HELYETT TÁRSADALMI ÖNRENDELKEZÉST!"

Az Autonómia Csoport a gazdasági és a politikai kiváltsá­gokat egyidejűleg bírálja, a sztálinizmust és a kapitalizmust nem tekinti egymással ellentétesnek. (Lapjuk egyik írása a je­lenlegi kelet-európai folyamatokat a „neosztálinista kapitaliz­musba" való átmenetként értelmezi.) Rendszeresen részt vesznek a különböző kelet-európai ellenzéki személyek és mozgalmak melletti szolidaritási akciókon. A csoport kezde­ményezésére tartottak demonstrációt a berlini fal létrehozásá­nak évfordulóján, augusztus 13-án.

Több tucat európai anarchista csoporttal, környezetvédő és alternatív mozgalommal tartanak kapcsolatot. Budapesten kulturális központot szándékoznak létrehozni az alternatív kultúra, ellenkultúra képviselői számára.