Az írás a „cseppben" a „tengert" véli megpillantani: feltételezése szerint a csepp a tengerről szól, annak lényegét mutatja meg. Olyannyira, hogy a cikk megírására ősztönző csepp teljesen feloldódik, eltűnik a tágabb összefüggéseket megmutató „tengerben". A csepp – jelen esetben – egyáltalán nem önmagáért van (ismeretelméleti sík), mert csak így mutatható meg, hogy – optimális esetben – az „általános" nem a „személyes egyén" (Marx) ellen, hanem őérte van (társadalomfilozófiai sík).
Ritka történelmi pillanatokban (azaz rövidebb-hosszabb időszakokban) nem alakul ki lényegi konfliktus a hosszú távon irányt mutató elméleti meggyőződés és az aktuálisnak ítélt politikai teendők között. Ilyenkor a „fundamentalista" elmélet és a „realista" gyakorlat többé-kevésbé ellentmondásmentesen illeszkedik egymással. Más a helyzet akkor – vagyis csaknem mindenkor -, ha a napi feladatok és a hozzájuk tartozó konkrét, közvetlen lehetőségek nem illeszkednek az elméletileg optimális (az elméletben ideális) megoldásokkal. Ebben az esetben a korszak embere kiélezett alternatíva elé kerül: érvelésében, viselkedésében a kisebbik gyakorlati rosszat vagy a nagyobbik elméleti jót részesítse előnyben? A „realista" vagy a „fundamentalista" szempontokat, kritériumokat tartsa fontosabbaknak? Melyiktől próbáljon elvonatkoztatni a másik mellett való hatásosabb kiállás érdekében? Sőt: melyiktől próbáljon – ideiglenesen vagy tartósan – eltekinteni saját magának hitegetése, személyes meggyőzése érdekében? (Bár olyan nézettel is találkozni, amely szerint hosszabb távon mindig az „elméleti jó" bizonyul a „kisebbik gyakorlati rossznak". Ezen az alapon a következetes, hosszú távon tanulságos elméleti igazságok akkor sem eltitkolandók, ha kimondásuknak, követésüknek éppen semmi – vagy látszólag semmi – közvetlen aktualitása.)
A fenti dilemma miatt szükségképpen kialakul egyfajta munkamegosztás az „elméleti igazság" és a „gyakorlati igazság" megjelenítése, képviselete között. A tapasztalatok szerint ez a munkamegosztás olykor egyazon egyén viselkedésén belül is érvényesül: az illető hol ide, hol oda teszi a hangsúlyt – módszertani szempontból többnyire következetlenül, de az adott pillanatban teljes személyes meggyőződéssel.
A vázolt problémából adódó következtetés szerint – némi leegyszerűsítéssel – kétféle írás van: elméleti, illetve gyakorlati, politizáló indíttatású. Minden tudatos értékválasztással megírt cikk (beszélgetésben való érvelés, tanítói útmutatás, konkrét cselekedet stb.) szükségképpen absztrakt: vagy a „fundamentalista" elmélet értékrendszerétől, vagy az éppen működő társadalmi gyakorlat rendszerétől kell többé-kevésbé elvonatkoztatnia. A következetesen elméleti cikk elvonatkoztat a mindenkori, változó erőviszonyoktól, aktualitásoktól, és a hosszú távon képviselhető nézetek megfogalmazására törekszik. A politizáló írás viszont a hosszú távon igaz elméleti összefüggésektől absztrahál, mivel a közvetlen jelenben próbál használni. A kétféle írás eltérő célt szolgál, ezért belső törekvésük kibékíthetetlen.
Az alábbi írás a „cseppben" a „tengert" véli megpillantani: feltételezése szerint a csepp a tengerről szól, annak lényegét mutatja meg. Olyannyira, hogy a cikk megírására ösztönző csepp teljesen feloldódik (minő képzavar!), eltűnik a tágabb összefüggéseket megmutató „tengerben". A csepp – jelen esetben – egyáltalán nem önmagáért van (ismeretelméleti sík), mert csak így mutatható meg, hogy – optimális esetben – az „általános" nem a „személyes egyén" (Marx) ellen, hanem őérte van (társadalomfilozófiai sík).
*
„Hisz' Zsanettek vagyunk mi mindannyian"
(A Ciklámen együttes dalszövegének parafrázisa)
Állítólag rendőrök megerőszakolták Zsanettet.
Tételezzük fel, hogy a történet megtörtént.
Ha az állítás igaz, Zsanettet megerőszakolták.
Ha az állítás igaz, Zsanettet rendőrök erőszakolták meg.
I.
Valóban a rendőrök az erőszaktevők a történetben?
Ha Péter és Pál megerőszakolja Zsanettet, akkor ezt személyes önkényből teszi. Cselekedete magánönkény.
Ha Péter és Pál rendőrruhában erőszakolja meg Zsanettet, akkor ezt nem pusztán személyes önkényből, hanem mások képviseletében, alkalmazottjaként teszi.
Péter és Pál bérmunkás.
Péter és Pál a minisztérium bérmunkása.
Péterre és Pálra a minisztérium adott rendőrruhát.
Péter és Pál nem erőszakolja meg Zsanettet, ha a minisztérium nem öltözteti őket rendőrruhába.
Péter és Pál rendőrruhában a munkáltatóját, a minisztériumot képviseli.
Lehetséges, hogy Zsanetten nem egyszerűen a rendőrruhás Péter és Pál, hanem a minisztérium tett erőszakot?
II.
Péterre és Pálra a minisztérium adott rendőrruhát.
A minisztérium nem teheti meg, hogy ne alkalmazzon bérmunkásként rendőröket.
A minisztérium nem teheti meg, hogy a rendőrökre ne adjon rendőrruhát.
A minisztérium a munkáltatóját, a kormányt képviseli.
Péterre és Pálra a minisztérium a kormány képviseletében adott rendőrruhát.
A rendőrruhás Péter és Pál a kormány képviseletében cselekszik.
Lehetséges, hogy Zsanetten nem egyszerűen a minisztérium, hanem Gyurcsány Ferenc és kormánya tett erőszakot?
III.
Péter és Pál a kormány képviseletében visel rendőrruhát.
A kormány nem teheti meg, hogy ne működtessen rendőrséget.
A Magyar Köztársaság kormánya nem engedheti meg, hogy a rendőrség ne viseljen rendőrruhát.
A Magyar Köztársaság egyetlen kormánya sem engedheti meg, hogy a rendőrség ne viseljen rendőrruhát.
Rendőrruha tárgyában a Gyurcsány-kormány a Magyar Köztársaság valamennyi kormányát képviseli.
Péter és Pál a Magyar Köztársaság képviseletében visel rendőrruhát.
Lehetséges, hogy Zsanetten Medgyessy Péter és kormánya tett erőszakot?
Lehetséges, hogy Zsanetten Orbán Viktor és kormánya tett erőszakot?
Lehetséges, hogy Zsanetten Horn Gyula és kormánya tett erőszakot?
Lehetséges, hogy Zsanetten Boross Péter és kormánya tett erőszakot?
Lehetséges, hogy Zsanetten Antall József és kormánya tett erőszakot?
IV.
A Magyar Köztársaság egyetlen kormánya sem teheti meg, hogy ne működtessen rendőrséget.
A Magyar Állam egyetlen kormánya sem teheti meg, hogy ne működtessen rendőrséget.
A Magyar Állam egyetlen kormánya sem engedheti meg, hogy a rendőrség ne viseljen rendőrruhát.
Péter és Pál a történelmi Magyar Állam képviseletében visel rendőrruhát.
Lehetséges, hogy Zsanetten Kádár János és kormánya tett erőszakot?
Lehetséges, hogy Zsanetten Rákosi Mátyás és kormánya tett erőszakot?
Stb.
V.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban a népszuverenitás elve érvényesül.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé (2. § [2]).
Az Alkotmány szerint a mindenkori Országgyűlés a munkáltatóját, a magyar népet képviseli.
Az Alkotmány szerint a mindenkori kormány a munkáltatóját, a magyar népet képviseli.
Péter és Pál a mindenkori magyar kormány alkalmazottjaként visel rendőrruhát.
Az Alkotmány szerint Péter és Pál a magyar nép megbízásából visel rendőrruhát.
Lehetséges, hogy Zsanettet nem egyszerűen Péter és Pál, nem is a minisztérium, nem a kormány, nem az Országgyűlés, hanem az Országgyűlését megválasztó magyar nép erőszakolta meg?
VI.
A mondás szerint: „Aki fizeti, az húzatja!"
Az Alkotmány szerint a mindenkori Országgyűlés munkáltatója a magyar nép.
Az Alkotmány szerint a mindenkori kormány munkáltatója a magyar nép.
A bibliai történet szerint a kéz nem feltétlenül a hangot képviseli.
A jelenkori történet szerint a képviselők nem feltétlenül azt húzzák, amit velük a választóik húzatnának. A képviselők nem feltétlenül azt húzzák, amiért fizetnének nekik a választóik.
VII.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.
A történet szerint Zsanettet megerőszakolták.
Lehetséges, hogy Zsanettet az Országgyűlését megválasztó magyar nép erőszakolta meg?
Lehetséges, hogy a képviseleti demokrácia csodákra képes, és Anna néninek, Mari néninek KEZ-et növeszt (a polgári szemérmesség jegyében nevezzük így az erőszaktevő, erőszakot végrehajtó szervet!)?
Vagy csupán az történt, hogy a magyar nép nem közvetlenül, hanem a képviselői által erőszakolta meg Zsanettet?
Lehetséges, hogy Zsanettet nem közvetlenül a magyar nép, hanem a képviselt magyar nép erőszakolta meg? Végső fokon Zsanettet a képviseleti demokrácia rendszere erőszakolta meg?
VIII.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha a mindenkori Országgyűlés nem képviseli az ő érdekeit.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha a mindenkori kormány nem képviseli az ő érdekeit.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha a képviselője nem az ő érdekeit, hanem a saját érdekeit képviseli.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha eladják az ő pénzéből épült üzemet.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha bezárják és eladják az ő pénzéből épült iskolát.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, ha bezárják és eladják az ő pénzéből épült kórházat.
Stb.
Némely Zs. rajta is elkövetett erőszaknak tekinti, ha a Magyar Köztársaság Parlamentje nem képviseli a magyar nép érdekeit.
Némely Zs. rajta elkövetett erőszaknak tekinti, hogy képviselői újra meg újra megerőszakolják.
IX.
Az ország lakossága hozzávetőlegesen tízmillió Zsanettet számlál. Az országban naponta tízmillió Zs.-et rendre megerőszakolnak. Egyeseket törvényes felhatalmazás keretében, másokat törvényes felhatalmazás nélkül. Egyesek ezt rajtuk elkövetett erőszaknak tekintik, míg mások nem.
X.
Rendőrruhában Péter és Pál nem magánszemély, hanem bérmunkás.
Rendőrruhában nem Péter és Pál erőszakolta meg Zsanettet, hanem két bérmunkás.
Rendőrruhában Péter és Pál a munkáltatójának, a minisztériumnak a bérmunkása.
Péter és Pál nem Zsanett megerőszakolásáért kapja a bérét a minisztériumtól, de a minisztérium bérmunkásaként viseli a rendőrruhát.
Parlamenti képviselőként Péter és Pál nem magánszemély, hanem bérmunkás.
Parlamenti képviselőként nem Péter és Pál erőszakolja meg Zs.-éket, hanem két bérmunkás.
Parlamenti képviselőként Péter és Pál – többnyire – a pártjának a bérmunkása.
Rendőrruhában Péter és Pál nem Zsanett megerőszakolásáért kapja a bérét a munkáltatójától.
Elképzelhető, hogy parlamenti képviselőként Péter és Pál Zs.-ék megerőszakolásáért kapja a bérét a pártjától?
XI.
A politikus bércsalást követne el, ha nem hajtaná végre pártja utasításait.
Deviáns az a képviselő, aki nem pártja, hanem a választói érdekeit próbálná képviselni, és nem élne a rá ruházott ellenőrizetlen (választói által ellenőrizhetetlen) hatalommal. Az ilyen deviáns képviselő hamarosan megszűnne képviselő lenni.
Az egészséges, nem deviáns politikus fegyelmezetten a saját javára használja ki a képviselői hatalmat.
XII.
Péter és Pál rendőrruhában megerőszakolta Zsanettet. Péter és Pál ezt az erőszakot a rendőrruha biztosította RANG segítségével tudta megtenni. A rendőrruha biztosította RANG nélkül csak magánerőszakot követhettek volna el. Nem közvetlenül Péter és Pál, hanem a rendőrruha által jelképezett képviseleti rendszer erőszakolta meg Zsanettet.
Péter és Pál parlamenti képviselőként erőszakolja meg Zs.-éket. Péter és Pál ezt az erőszakot a képviselői RANG nélkül nem tudná megtenni. A parlamenti képviselői RANG nélkül csak magánerőszakot követhetnének el. Nem közvetlenül Péter és Pál, hanem a képviselői RANG, a képviseleti rendszer erőszakolja meg Zs.-éket.
A képviseleti rendszer a magánerőszakot kiegészíti a RANG-ból fakadó intézményes erőszakkal.
XIII.
Péter és Pál rendőrruhában megerőszakolta Zsanettet.
A RANG-ot, hatalmat jelképező rendőrruha a felbujtó az erőszak elkövetésére. Péter és Pál az erőszak végrehajtója.
Péter és Pál parlamenti képviselőként megerőszakolja Zs.-éket.
A képviselői RANG a felbujtó az erőszak elkövetésére. Péter és Pál parlamenti képviselő az erőszak végrehajtója.
XIV.
Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.
Az Alkotmány szerint a mindenkori Országgyűlés a magyar népet képviseli.
Az Alkotmány szerint a mindenkori kormány a magyar népet képviseli.
A mindenkori kormány megerőszakolja Zs.-éket.
A kormánypártokra szavazó polgár aktív elkövetője Zs.-ék megerőszakolásának: szavazatával felhatalmazást ad az erőszak elkövetésére. Szavazatával legitimálja a képviseleti rendszert. A kormánypártokra szavazó polgár: felbujtó, megbízó, tettestárs.
Az ellenzékre szavazó polgár aktív elkövetője Zs.-ék megerőszakolásának: szavazatával felhatalmazást ad az erőszakon nyugvó képviseleti rendszer működtetésére. Szavazatával legitimálja a képviseleti rendszert. Az ellenzékre szavazó polgár: felbujtó, megbízó, tettestárs.
A választásoktól távol maradó polgár passzív elkövető: nem gátolta meg a képviseleti rendszertől elválaszthatatlan intézményes erőszakot.
Nem gátolta meg a képviseleti rendszer legitimálását.
XV.
Zsanettet Zsanett demokratikusan választott képviselőinek nevében erőszakolták meg. Zsanettet valójában Zsanett megbízásából erőszakolták meg. Végeredményben Zsanett – azáltal, hogy képviselőket hatalmazott fel arra, hogy a nevében cselekedjenek – saját magát erőszakolta meg.
XVI.
Ha a rendőrök által megerőszakolt Zsanett teherbe esik, magára vessen: saját magát ejtette teherbe. Ha a képviselők által megerőszakolt Zs. „teherbe esik", magát okolhatja: saját magát „ejtette teherbe". Zs. mint a saját képviseletéről lemondó, a politikai képviseletét másokra átruházó választópolgár jut el az önnemzés misztériumáig.
XVII.
A választópolgár Zs. biankó megbízást adott, hogy a képviseletében – az ő nevében – a képviselői négy éven keresztül saját belátásuk szerint bármit megcselekedjenek. Ennek következtében a négyéves ciklus alatt nincs lehetősége kétségbe vonni képviselői, illetve a képviselői által működtetett intézmények tetteinek jogosságát.
XVIII.
De mi a helyzet akkor, ha Zs.-en úgy követnek el erőszakot, hogy nem ment el szavazni, nem vett részt a képviselőválasztásokon? Zs.-en ebben az esetben is elkövetik az erőszakot – de az ő személyes felhatalmazása nélkül. Ekkor Zs. nem adott felhatalmazást a képviselőknek, rendőröknek stb. az erőszakoskodásra. A személyes felhatalmazás hiánya persze nem akadályozza meg a képviselőket és a képviselői döntések végrehajtóit abban, hogy erőszakot (erőszakokat) tegyenek Zs.-en (Zs.-éken). A személyes felhatalmazás hiánya nem akadályozza meg a képviselőket és a képviselői döntések végrehajtóit abban, hogy cselekvésüket (így erőszakos cselekedeteiket) törvényes, jogi felhatalmazással bíró erőszaknak tüntessék fel. De a nem-választó polgár Zs. – szubjektíve következetesen – nem tiszteli, mert nem fogadta el a rendőri, képviselői stb. (látható vagy láthatatlan) uniformist. Ezért a megerőszakolását (megerőszakolásait) nem törvényes, hanem magánerőszaknak, uniformist öltő magánemberek magánerőszakának tekinti.
XIX.
Ha nem lennének fegyveres és politikai erőszakszervezetek (rendőrség, Országgyűlés stb.), a polgárok (Zs.-ék) állandóan ki lennének téve a meglepetésszerű magánerőszak veszélyének. (Aminek persze erőszakszervezetek megléte esetén is ki vannak téve.)
Mivel vannak fegyveres és politikai erőszakszervezetek, a polgárokat az erőszakra létrehozott intézmények, illetve ezen erőszakszervezetek alkalmazottai rendre megerőszakolják.
Melyik a kisebbik rossz?
Vagy esetleg az állampolgárok közvetlenül, erőszaktevő képviselők nélkül is meg tudnák szervezni a társadalmi önvédelmüket? Lehetséges, hogy akkor sem lenne nagyobb a bizonytalanság, ha politikai alkalmazottaik nem RANG-ot, hanem csupán munkalehetőséget kapnának tőlük? Ha az állampolgárok a politikai alkalmazottaiknak nem négy évre szóló biankót, hanem hónapról hónapra az elvégzett munkával arányos munkabért adnának? Illetve alkalmatlanságuk, erőszakoskodásuk esetén azonnal elbocsátanák őket?