Hugo Chávez sokszor elmondta, hogy börtönévei alatt legfontosabb olvasmánya barátja, Mészáros István A tőkén túl című kötete volt. A könyvet Jorge Giordani juttatta el hozzá, aki utóbb, Chávez alatt Vene­zuela gazdasági ügyekért felelős csúcsminisztere lett, és ezt a pozícióját mindmáig betölti.

Utoljára tavaly, választási kampánya idején lehettem együtt Hugo Chávezzel, a Sáo Pauló-i fórum alkalmával. A Teresa Carreno Szín­házban tartott záróünnepély alatt nála volt egy példány Mészáros köny­véből, és azt mondta egy venezuelai öregembernek, aki nem sokkal korábban tanult meg olvasni, hogy egy nap majd el kellene olvasnia A tőkén túlt.

Hugo Chávez intellektuális nyugtalansága mindig megkapó volt. Jóllehet a venezuelai értelmiség inkább a konzervativizmus felé hajlik – az ország legnagyobb egyeteme, a Venezuelai Központi Egyetem (Universidad Central de Venezuela, UCV) jobboldali befolyás alatt áll -, ha arról kérdeznek, ki volt a legjelentősebb venezuelai értelmiségi, azt szoktam válaszolni: „Hugo Chávez".

Bárkivel beszélgetett is, Chávezt rögtön az érdekelte, hogy a másik mit mond. Olvasmányélményekről és más információkról kérdezte be­szélgetőtársait. Tévéműsorában, az Aló Presidentében elmondta, hogy az örök négyesen, Marxon, Engelsen, Leninen és Trockijon kívül olyan szerzőket olvasott, mint Gramsci vagy Rosa Luxemburg. Gyakori repü­lőútjait is olvasással töltötte.

Kielégíthetetlen teoretikai kíváncsisága mindig szorosan kötődött Ve­nezuela és Latin-Amerika konkrét valóságához. Képes volt arra, hogy az absztrakt elméleti gondolatokról azokra a közvetlen problémákra térjen át, amelyekkel országa szembesült. Hugo Chávezzel egy valódi munkásszármazású vezetőt veszítettünk el – kinézetre olyan volt, mint oly sokan hazája egyszerű emberei közül -, de egy nyughatatlan, kreatív elmét is, amely párját ritkítja.

És igazán említeni sem kellene azt a túláradó kedvességet, amellyel mindannyiunkat megfogott, már kormányzása kezdetétől – az első bra­zíliai látogatásaitól, amikor a Porto Alegre-i társadalmi fórumra érkezett, az utolsó alkalomig, midőn Dilma Rousseff-fel egy, a légiközlekedésről szóló brazil-venezuelai kereskedelmi egyezményt írt alá.

Arca még életének utolsó hónapjaiban sem árulkodott szenvedéseiről. Életereje egészen különleges volt – a legenergikusabb emberek közé tartozott, akikkel valaha is alkalmam volt találkozni. Halála felmérhetetlen veszteség, ám az általa hátrahagyott örökség, ezt nyugodtan kimondhat­juk, már nem visszafordítható.

Fordította: Lugosi Győző

Megjelent: http://blogdaboitempo.com.br/2013/03/06/chavez-leitor-de-meszaros/