Capa 100

Októberben, születésének századik évfordulóján, Robert Capáról emlé­kezett meg a világ. Magyarországon is kijutott az ünneplésből. Capát, vagyis a budapesti születésű Friedmann Endrét szerencsére ma már a szülőhazájában is legalább annyira ismerik és tisztelik, mint a világ más részein.

Ezúttal a Magyar Nemzeti Múzeumban látható 2014. január 12-ig az emlékező kiállítás több mint 160 fotóval. Ezeket abból az ezernél több képből válogatták, amelyeket még 2008-ban vásárolt a kulturális kormányzat a New York-i International Center of Photography-tól – ame­lyet Capa öccse, a szintén kiváló fotográfus, Cornell Capa hozott létre. Háromszáz millió forintért 957 darab fotót, 48 vintázst, öt gyűjteményen kívüli fényképet vettek, illetve húsz darab ajándékkép került Magyaror­szágra. Az anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárá­ban helyezték el.

A világ legnagyobb haditudósítójának tartott Capa életművének hozzánk került részéből 2009 nyarán a Ludwig Múzeumban rendeztek először átfogó, reprezentatív tárlatot. Majd a Nemzeti Múzeum munka­társai a Capa-mestersorozatból az ország számos városába vittek el válogatást az elmúlt években, de még így is csak a kollekció harmadát tudták bemutatni.

A Nemzeti Múzeum mostani, A játékos című kiállítása Capát „mint emigránst, fotóriportert, haditudósítót, játékost és hőst" kívánja láttatni. A kurátorok, Cs. Lengyel Beatrix és Fisli Éva izgalmas történeti kontextusba helyezik a fotóst. S az sem véletlen, hogy számos program is kísérte a tárlatot. Pódiumbeszélgetések, drámafoglalkozások, vetítések, szakmai előadások. Hiszen a Capa-jelenséget tényleg csakis a maga lehetséges totalitásában érdemes megragadni.

S bár Robert Capa az egyik legismertebb magyar a nagyvilágban, az ilyen és olyan színű kormányzatok emberei szívesen is állnak a fotói elé, arra most nem jutott pénzt, hogy a centenáriumi kiállításhoz katalógus is kapcsolódjon. Ilyesmi a Lajtán túl – de Kelet-Európa nagy részén is -elképzelhetetlen volna. Pedig decemberben megnyílt a fotós nevét viselő új kulturális intézmény is az egykori Ernst Múzeumban.

Szerencsére, ma már magyar nyelven is bőséges az irodalom; ha va­laki elmélyülne egy kicsit híres hazánkfia életében és munkásságában, van mit olvasnia. Az Eszmélet oldalain is írtunk Capáról korábbi tárlata kapcsán (Eszmélet 84. 2009. ősz), de hogy csak az újabb könyveket említsük: kiadták önéletrajzi írását Kissé elmosódva címmel (Budapest, Park Könyvkiadó, 2013), megjelent a Steinbeckkel közösen készített útirajza a Szovjetunióról (John Steinbeck – Robert Capa: Orosz napló, Budapest, Park Könyvkiadó, 2009), és egy másik neves íróval együtt lét­rehozott izraeli riportkötete is (Irwin Shaw – Robert Capa: Izraeli riportok, Budapest, Park Könyvkiadó, 2009).