A társadalom egyre jelentősebb részének lerongyolódási folyamata, ami elsősorban ezen rétegek reálbér­ének csökkenésével, megtakarításainak megszűnésével, illetve az elmúlt évek megtakarításainak felélésével, valamint egyre jelentősebb jövedelmi és vagyoni dif­ferenciálódással jellemezhető.

Az elszegényedés folyamatát sokféleképpen ítélik meg. A mindenkori ellenzék szerint ennek oka a kor­mány elhibázott gazdaságpolitikája, a mindenkori kor­mány szerint viszont a folyamatot még az előző kor­mány (rendszer) helytelen intézkedései (hatékonytalan beruházások, struktúraváltás elodázása stb.) indították meg. A gazdagodó rétegek szerint a szegénység megje­lenése a piacgazdaság működésének természetes követ­kezménye, amit jótékony alapítványokkal, illetve az egyház és más szervezetek karitatív tevékenységével keretek között lehet tartani. Az adóhivatal és a pénz­ügyminisztérium szerint az alacsony jövedelmű réteg isten ajándéka, mert ezen be lehet hajtani az adóbevé­telt, míg azt a magas jövedelműek eltitkolhatják.

Összességében az elszegényedés a rendszerváltást kísérő szükségszerű folyamatnak tekinthető. Ahogy a válság, vagyis a „kreatív pusztítás" feltétele a jövőbeni gazdasági virágzásnak, ugyanúgy – az átmenet ideoló­giájában – az elszegényedés feltétele a majdani gazda­godásnak. Vitatott kérdés azonban, hogy a társadalom mely rétegeit milyen mértékben érintse ez a folyamat; bár a vitába bevont érdekcsoportok szűk köre általában jelzi a probléma megöldásásának irányát.

A szakértők megkülönböztetik az abszolút és a rela­tív elszegényedést. Előbbi az életkörülmények abszo­lút értelemben vett romlását jelenti, utóbbi pedig a tár­sadalom jövedelmek és életviszonyok szerinti differen­ciálódását Magyarországon mindkét értelemben a 80-­as évek második felében gyorsult fel az elszegényedés, a gazdasági válsággal és a piacgazdaságra való fokoza­tos áttéréssel összefüggésben.

A nemzetközi összehasonlító elemzések egyértelmű­en azt mutatják, hogy a 90-es évek első felében a volt szocialista országok a világ leggyorsabb elszegényedé­si folyamatát produkálták. Magyarország e téren is sze­rencsésebbnek mondható, mint a tőlünk keletre fekvő országok, Horn Gyula kormányfő azonban – egy 1996 márciusi beszédében – még így is a rendszerváltás vesz­teseként nevezte meg a társadalom 70 százalékát. (A hazai elszegényedéssel kapcsolatban lásd az Eszmélet 9-10. és 21-22. számait)