A nemzetközi ökológiai mozgalom – noha lényegében igen sokféle áramlatot egyesít magában – lényegében a baloldal egyik legjelentősebb huszadik század végi irányzatának te­kinthető. Az alábbiakban a mozgalom egyik legerősebb párt­jának, a nyugatnémet Zöldeknek programjából mutatunk be részleteket.

A részletek kiválasztásánál abból indultunk ki, hogy a Zöld-mozgalom ökológiai szemlélete, iparitársadalom-kriti­kája szemléletüknek talán legismertebb vonása, így most a program jelentős részét kitevő gazdasági fejezeteket elhagy­tuk. Nagy arányban közöljük viszont a társadalompolitikai programot, amely a magyar olvasó számára kevésbé ismert.

Elsősorban olyan részleteket válogattunk, amelyeket vagy 1. a mi társadalmi körülményeink között is aktuálisnak s a baloldal által feltétlenül képviselendőnek tartunk; vagy 2. amelyek éppen azáltal lehetnek érdekesek az olvasó számára, hogy egy, a magyar társadalom viszonyai­tól aránylag távoli jóléti társadalom sajátos problé­máira reagálnak.

(Válogatta: Havas Ferenc)

 

A program tartalomjegyzéke

I. Bevezetés

II. Gazdaság és foglalkoztatás

1. A jelenlegi gazdasági rendszer válsága

2. A Zöldek gazdaságpolitikájának alapja és célja

3. Egy ökológiai és társadalmi meghatározottságú (dinamikusan cirkuláló) gazdaság

4. Munka és technológia

5. Adók, pénzforgalom, költségvetés

6. Energia

7. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halgazdálkodás

7. 1. Mezőgazdaság

7. 2. Erdőgazdálkodás

7. 3. Halgazdálkodás

8. Terület- és településfejlesztési politika és közlekedés

8.1. Terület- és településfejlesztés

8. 2. Közlekedés

9. Gazdasági együttműködés a harmadik világ népeivel

III. Külpolitika és béke

1. Világpolitika

2. A zöldek európai békepolitikája

3. Együttműködés a harmadik világ népeivel

IV. Környezet és természet

1. Környezetvédelem

2. A természet és a táj védelme

3. Víz

4. Levegő

5. Zajártalmak

6. Növény- és állatvilág (a fajok védelme) .

7. Vadvédelem

V. Az egyén és a társadalom

1. Demokrácia és jogok

1.1. Szólásszabadság

1. 2. A kormány és a közigazgatás demokratizálása

1.3. Belső pártdemokrácia

1. 4. Tüntetési jog

1. 5. Munkavállalók feketelistája és állambiztonsági felügyelet

1.6. A börtönbüntetésüket töltők jogai és a törvény előtti jogok

1. 7. A rendőrségre vonatkozó törvények

2. Nők

2. 1. Képzés és foglalkoztatás

2. 2. Nyugdíj

2. 3. Katonai szolgálat

2. 4. Nők elleni erőszak

2. 5. Gyermekek

2. 6. Anyavédelem

2. 7. Terhesség

3. Gyerekek és fiatalok

4. Öregek

5. A társadalom perifériális csoportjai

5.1. Külföldiekkel szembeni diszkrimináció

5. 2. Cigányokkal szembeni diszkrimináció

5. 3. Eltérő szexuális viselkedéssel szembeni diszkrimináció

6. Oktatás és kutatás

6. 1. Oktatás

6. 2. Kutatás

7. Kultúra

8. A tömegtájékoztatás

9. Egészség és környezet

9. 1. Egészségügyi politika

9. 2. Pszichiátria

9. 3. Gyógyszerek

9. 4. Fogyatékosok

 

(Ogonyok)

Bevezetés

Mi a hagyományos pártok alternatívája vagyunk. Alternatív csopor­tok és pártok koalíciójából jöttünk létre. Mindazokkal szolidárisak va­gyunk, akik aktív részesei az új demokratikus mozgalomnak: a termé­szetvédő és a környezetvédő csoportokkal, az állampolgári kezdemé­nyezésekkel fellépő szervezetekkel, a munkásmozgalommal, az ön­szerveződéssel létrejött keresztény közösségekkel, a békemozgal­makkal, az emberi jogi, emancipációs és a harmadik világ jogaiért küzdő mozgalmakkal. A világszerte terebélyesedő Zöld-mozgalom részének tekintjük magunkat.

A hagyományos pártok Bonnban úgy lépnek fel, mintha nagyon is véges Földünkön lehetőség volna az ipari termelés korlátlan növe­lésére. Azt állítják, hogy csak az atomháború és az atomerőművek között, Hirosima és Harrisburg között választhatunk. A világméretű gazdasági válság napról napra súlyosabb. A természeti erőforrá­sok egyre jobban kimerülnek, a vegyi hulladékok tárolásával kapcsolatos botrányok egymást követik, egész állatfajok pusz­tulnak ki, növényfajták tűnnek el, a folyók és a tengerek lassacs­kán szennyvízgyűjtőkké változnak, és hanyatlásnak indult a túl­érett ipari-fogyasztói társadalomban az emberiség lelki és szel­lemi színvonala. Lehangoló örökséget hagyunk a jövő generá­ciókra.

Az élet és a munka alapjainak lerombolása és a demokratikus jogok szétbomlasztása oly fenyegető mértéket öltött, hogy teljes vál­tásra támadt szükség mind a gazdaságban, mind a politikában, mind a társadalomban. Ez az igény keltette életre a demokratikus állampolgári kezdeményezések mozgalmát. Több ezer ilyen csoport alakult, melyek nagyszabású tüntetéseket szerveztek a nukleáris erő­művek építése ellen. Az állampolgárok úgy érezték, hogy az atomerő­művekkel kapcsolatos veszélyeket nem lehet megszüntetni, és a ra­dioaktív hulladék biztonságos tárolására nincs mód; tiltakoztak a ter­mészet tönkretétele, a vidék betonba öntése, a „dobd el" jelszavát hirdető, az életet fenyegető társadalom indítékai és konzekvenciái ellen.

A jelenlegi szűk látókörű tervezés teljes átstrukturálására van szükség. Tévedés azt hinni, hogy mai pazarló társadalmunk képes még boldogítani az embereket és megvalósítani életcéljaikat. Épp az ellenkezője igaz: az emberek jobban ki vannak zsákmányolva és kevésbé szabadok, mint korábban voltak. Csak akkor leszünk ké­pesek az élet új. ökológiailag megalapozott újraformálására, ha meg­szabadítjuk magunkat az anyagias életvitel egyeduralmától, ha ismét lehetőséget teremtünk az önmegvalósításra, és ha tiszteletben tartjuk önnön természetünk adottságait.

A Parlamenten kívüli, a helyi és regionális kormányszervezetek­ben folytatott munkát éppoly fontosnak tartjuk, mint a Bundestagban való fellépést. Célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet az általunk java­solt politikai alternatívákra, és hogy meggyőzzük az embereket he­lyességükről. Alternatív módszert ajánlunk az állampolgári csoportok és bázisközösségek számára érdekeik képviseletére és céljaik meg­valósítására. (…)

Szemléletmódunk ellentétes a csak a termelés fokozásával törő­dő, egydimenziós, elvakult politikával. A mi politikánkat egy távoli jövőkép irányítja, és négy alapelv határozza meg: az ökológiai, illetve a szociális érzékenység, a bázisközösségek demokráciája és az erőszakmentesség.

Ökológiai politika

Ökológiailag megalapozott politikánk abból indul ki, hogy a természeti törvényeket tiszteletben kell tartani, és hogy végtelen növekedés nem lehetséges; az embereket és környezetüket egyazon természet két tényezőjének tekinti. Az emberi élet is az ökoszisztémák ciklikus mozgásához kötődik: tevékenységünkkel aktív hatást gyakorolunk a természetre, mely visszahat ránk. Nem szabad tönkretennünk az ökoszisztémák stabilitását.

Ökológiai politikánkra mindenekelőtt az jellemző, hogy teljes mértékben szakít a rablógazdálkodással, a természeti erőforrások és nyersanyagok könnyelmű tékozlásával, és nem intéz romboló táma­dást a természet önmegújító képessége ellen. Meggyőződésünk, hogy a természet kizsákmányolása ellen éppúgy harcolnunk kell, mint embertársaink kizsákmányolása ellen, ha szembe akarunk nézni az­zal a fenyegetéssel, mely már magát az életet veszélyezteti.

Politikai alapelvünk szerint együtt kell működnünk az embe­rekkel és a természettel egyaránt. Ez úgy érhető el a legkönnyeb­ben, ha kis méretű, önszabályozó és önkormányzó adminisztrá­ciós és gazdálkodási egységek lépnek működésbe. Az általunk javasolt gazdasági rendszer a mi generációnk és az eljövendő gene­rációk alapvető emberi szükségleteit hivatott kielégíteni. E rendszer kitüntetett jelentőséget tulajdonít a természet megóvásának és a ter­mészeti erőforrások átgondolt felhasználásának. Egy valóban de­mokratikus társadalom képe lebeg a szemünk előtt, olyan társadalo­mé, amelyben az emberek a mainál sokkal inkább tudatosítják kötő­désüket embertársaikhoz és a természethez, és amelyben ez a tuda­tosság gyakorlati erővé válik.

E változások, melyek a jelenlegi hatalmi struktúrák ellen irányul­nak, egy valóban demokratikus mozgalmat igényelnek, melynek résztvevői teljes mértékben szolidárisak egymással az életet ve­szélyeztető versenyszellem, a hierarchikus és teljesítményelvű gondolkodásmód elleni küzdelemben. Mindezeket a szociális és gazdasági változásokat csak demokratikus eszközökkel, és a lakos­ság többségének támogatásával lehet kivívni.

Társadalompolitika

Olyan társadalompolitikának, amely a jövőre tekint, nem lehet más célja, mint egy stabil társadalmi rendszer. A „társadalmi" ebben az összefüggésben mindenekelőtt különféle gazdasági elemeket jelent.

Az állandó infláció, nemkülönben az állami adórendszer, vala­mint a támogatási programok csupán fokozzák a jövedelmek kiegyen­súlyozatlanságát és a szegények és gazdagok közti vagyoni különb­séget Elutasítjuk azt a termelési szisztémát, amelyben a gazda­sági hatalom birtokosai önkényesen diktálják a feltételeket, és amelyben egy maroknyi ember tartja ellenőrzése alatt nem csu­pán a termelt javakat, hanem gyakorlatilag emberek ezreinek az egzisztenciáját is. E rendszer természetes folyománya egyfelől a munkanélküliség, másfelől embertelen munkakörülmények.

A bérek növekedése ellenére az emberi élet valójában egyre inkább elszegényedik, mivel tönkremegy a környezet, amelyben élünk, egyre távolabbra kell munkába mennünk, természetes igénye­ink és szabadidős tevékenységünk egyre inkább kommercializálódik. Az alacsony jövedelmű csoportok mellett e folyamatnak a fiatalok, az öregek és a testi fogyatékosok az első számú kárvallottjai.

Könyörtelen hajsza folyik a mind nagyobb termelésért és növekedésért, minthogy a gazdasági hatalom az államnál és a kapitalista magánmonopóliumoknál összpontosul, s a gazdasá­got a versenyszellem mozgatja. Mindennek következtében már az ember alapvető életterét is teljes elszennyeződés és pusztulás fenyegeti. Pontosan ez az a terület, ahol a környezetvédő csoportok és az ökológiai mozgalmak egyesíthetik erőiket a munkásokkal és a szakszervezetekkel. Velük együtt küzdünk a napi munkaidő csökken­téséért és a munkakörülmények emberibbé tételéért.

Csak ha a közvetlenül érintettek kezükbe veszik a sorsukat, akkor lehet remény az ökológiai, társadalmi és gazdasági válság leküzdésére. Mivel kívánatosnak tartjuk, hogy minden ember maga dönthessen a sorsáról és szabadon fejleszthesse ki képességeit, és meggyőződésünk, hogy minden embernek külső nyomástól mente­sen, a kölcsönös tisztelet jegyében és a természetes környezettel összhangban, alkotó módon kellene meghatároznia önnön szükség­leteit és vágyait, feltétel nélkül támogatjuk az emberi és demokratikus jogokat, itthon és külföldön is.

Társadalmi körülményeink tömeges nyomorúságot szülnek tár­sadalmi méretekben és pszichológiailag egyaránt. Különösen kedve­zőtlen azoknak a helyzete, akiket etnikai, társadalmi, vallási vagy nemi megkülönböztetés sújt. A jelenlegi társadalmi rendszer egyre ingatagabb, s következtetésképpen egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, az öngyilkosság, a kábítószerezés és az alkoholizmus. A társadalmi feltételek eltorzulása mutatkozik meg a nőkkel szembeni diszkriminációban is, abban, ahogy a társadalom szinte valamennyi területén elnyomják őket.

Bázisdemokrácia

A bázisdemokrácia politikai eszméje a közvetlen, decentralizált de­mokrácia kiszélesítését jelenti. Alapmeggyőződésünk, hogy a bázis­szinteken hozott döntéseknek elsőbbséget kell élvezniük. A kicsi, könnyen áttekinthető és decentralizált helyi és vidéki bázisszerveze­teknek nagyobb autonómiát kell biztosítani, és egyre több jogot kell rájuk ruházni, hogy ők maguk igazgathassák magukat. Ez a fajta demokrácia sem lehet meg ugyanakkor megfelelő szervezetek és együttműködés nélkül, ha a közvélemény alakításában, a nagy ellen­állást leküzdve, érvényre akarjuk juttatni az ökológiai irányultságú politikát. Valamennyi politikai szinten azért szállunk síkra, hogy a helyi, regionális és szövetségi népszavazásokon – az érintett lakos­ság erősödő aktivitása révén – a közvetlen demokrácia elemei teret kapjanak a létfontosságú döntések meghozatalában.

Belső szervezetünk, a támogatóinkkal és a szavazóinkkal kiala­kított kapcsolatunk élesen különbözik attól, ami a hagyományos bonni pártalakulatokat jellemzi. Ezek a pártok se nem akarnak, se nem képesek új mintákat, új gondolkodásmódokat elfogadni, és nem vál­lalják fel a demokratikus mozgalmak által kifejezett érdekeket. Ezért elhatároztuk, hogy egy új típusú pártszervezetet hozunk létre, amely a bázisdemokrácián és a decentralizáció elvén alapul. A két eszme elválaszthatatlan egymástól. (…) A pártszervezet kiépí­tésekor az volt az alapgondolatunk, hogy a választóknak folyamato­san ellenőrizniük kell tisztségviselőiket és választott képviselőiket, a nyilvánosság, a limitált hivatalviselési idő és más eszközök segítsé­gével. Mindenhez társul, szükség esetén, a visszahívás joga. Erőfe­szítéseink arra irányulnak, hogy a párt szervezete és politikája min­denki számára áttekinthető legyen, és hogy a választott vezetők ne szakadhassanak el bázisközösségeiktől.

Erőszakmentesség

Erőszakmentes társadalom megvalósítására törekszünk, mely­ben az embereket nem fenyegeti többé a más emberek általi elnyomás és erőszak. Legfőbb alapelvünk, hogy lehetetlen hu­mánus célokat embertelen módszerekkel elérni.

Az erőszakmentesség elvének kivétel és korlátozás nélkül min­denkire érvényesnek kell lennie. Vonatkozik ez az egész társadalom­ra, annak minden csoportjára, valamennyi nemzetiségre és fajra.

Az erőszakmentesség elve nem zárja ki az önvédelem alapvető jogát, és helyet hagy a társadalmi ellenállás legkülönfélébb formáinak is. Hosszabb távon, az ellenállás társadalmilag kibontakozó formája lehet a legeredményesebb, amint azt az atomellenes mozgalom bizo­nyította. Élesen ellenezzük a nemzetek közötti erőszak eszközét, a háborút is.

A fentebbiekből következően nemzetközi szinten is elkötelezet­tek vagyunk a béke ügye mellett. Aktív békeprogramunk ellenzi bár­mely ország idegen csapatok általi megszállását és a kisebbségek elnyomását. Minden önállóságáért küzdő kisebbség számíthat a se­gítségünkre, és támogatjuk őket abban, hogy maguk határozzák meg a sorsukat. A béke ügye elválaszthatatlan az egyes országok függetlenségétől és a demokratikus jogok érvényesülésétől határain­kon belül. Nincs más lehetőség, mint a világméretű leszerelés; az atom-, vegyi és biológiai fegyvereknek el kell tűnniük a Föld színéről, és a megszálló csapatokat minden országból vissza kell vonni.

Az erőszakmentesség nem zárja ki az aktív társadalmi ellen­állást, és nem jelent mentséget a passzivitásra. Az erőszakmen­tesség elve sokkal inkább azt jelenti, hogy egy nép harca egy önké­nyeskedő és elnyomó rendszer vagy bizonyos esetekben meghatáro­zott állami törvények ellen, elemi érdekeik megvédéséért, nemcsak legitim, de egyenesen szükséges is lehet (pl. ülősztrájk, blokád, a közlekedés megbénítása stb.). (…)

V. Az egyén és a társadalom

1. Demokrácia és jogok

Napjaink egyik legjelentősebb konfliktusa a demokratikus jogok meg­őrzésével és érvényesítésével kapcsolatos. (…)

Az alapvető demokratikus jogok szabad és korlátlan gyakorlása döntő fontosságú minden állampolgár számára, aki nem akar lemon­dani szociális és politikai érdekeinek érvényesítéséről. Ha sikeresen akarunk harcolni a környezet tönkretétele ellen, és ha javítani akarunk az emberek élet- és munkakörülményein, akkor meg kell őriznünk, sőt ki kell szélesítenünk demokratikus jogainkat.

A feketelistákkal, kémkedéssel, rendőri felügyelettel a hagyomá­nyos pártok olyan légkört teremtettek hazánkban, amely meghunyászkodásra és konformitásra ösztönöz. E politika drasztikusan visszaszorította a nyílt politikai fellépést és a demokratikus szabad­ságjogok gyakorlását, és elveszi a bátorságot a környezetrombolás, a munkanélküliség és a politikai elnyomás elleni tiltakozás minden­fajta kinyilvánításától.

A demokratikus jogok korlátozódása nem elszigetelt jelenség: több területen is ugyanaz a folyamat megy végbe. Éppen ezért a demokratikus jogok szétrombolása ellen nem külön-külön, hanem összességében kell fellépni.

Mindenfajta politikai elnyomó intézkedéssel szembeszegü­lünk, bárhol kerüljön is rá sor a világban, és támogatjuk mindazo­kat a népeket és népcsoportokat, amelyek diktatúrák, gyarmati elnyomás, külföldi befolyás ellen küzdenek, és amelyek a sza­badsághoz és az önkormányzáshoz való demokratikus jogukat követelik. (…)

1. 2. A kormány és a közigazgatás demokratizálása

Az elbürokratizálódás és a hierarchikus közigazgatás, s ami eb­ből következik, kizárja az állampolgárt a kormányzásban való részvételből. A kormányszervek eme megközelíthetetlensége és áttekinthetetlensége arra szolgál, hogy egyedi gazdasági és po­litikai érdekeket leplezzen. Mindez reális veszélyt jelent a demokrá­ciára.

A Zöldek ezért követelik:

1. 3. Belső pártdemokrácia

A Német Szövetségi Köztársaság pártjai ma nem egy működő, élet­erős demokrácia képét mutatják.

Ezért új párttörvényt követelünk. Saját pártunkban már kísérletet is tettünk az általunk szükségesnek ítélt változtatások bevezetésére.

1. 5. Munkavállalók feketelistája és állambiztonsági felügyelet

A bel- és külföldi tiltakozás ellenére, és annak ellenére, hogy biztosí­tottak minket és ismételten ígéretet tettek a „radikálisokra vonatkozó rendeletek" eltörlésére, 1972 óta több ezer polgártársunkat nem al­kalmazták, illetve bocsátották el állásából politikai okokból. Alkot­mányvédő hivatalok jelentése szerint jóval több, mint egymillió vizs­gálatot folytattak le magánszemélyek állampolgári hűségének ellen­őrzése céljából. Több ezer személyt idéztek be meghallgatásra és szégyent tettek meg, politikai meggyőződésükről faggatva őket.

2. Nők

A nőket több ezer éve külön elnyomás és kizsákmányolás sújtja; igazságtalanságokkal és hátrányokkal kell szembenézniük. Nap mint nap megakadályozzák őket demokratikus jogaik gyakorlásában. Ez a kettős munkateher következménye, a „passzív nőiesség" ideáljá­nak fennmaradásáé, és hozzájárulnak azok az előítéletek és hátrá­nyos megkülönböztetések is, amelyek az elnyomással szemben fellá­zadó nőket sújtják.

A nők már nem várakoznak csendben, mialatt a férfiak a külön­böző parlamentekben figyelmen kívül hagyják az érdekeiket. Hosszú időn keresztül a nők olcsó és rendelkezésre álló munkaeszközként funkcionáltak: a gazdasági fellendülés idején a nőket „egyenlőnek" tekintik és alkalmazzák őket, de eközben persze semmi kétség, hogy ezzel egyidejűleg szerető hitvesnek és gondos anyának kell lenniük. Manapság is a nőket bocsátják el a legelőször. A nagyarányú mun­kanélküliség mindig jobban érinti a nőket, mint a férfiakat. Ekkor fokozottan felhívják a figyelmüket „igazi küldetésükre", és visszatessékelik őket otthonukba és családjuk körébe. Csak ilyen­kor ismerik el a háztartást „munkahelynek". Ám sok nőnek mind a két munkahelyén helyt kell állnia.

A Zöldek célja egy humánus társadalom, amely a nemek teljes egyenlőségén alapul. (…) Ha biztosítani akarjuk a jövendő generá­ciók életét, és ha túlélési politikánkat a gyakorlatban is meg akarjuk valósítani, akkor arra van szükség, hogy a nők teljes erővel bekapcso­lódjanak a politikai küzdelembe és együtt dolgozzanak a férfiakkal.

Erre jelzés a nők példás részvétele az állampolgári csoportok­ban. Magában a Zöld Pártban is a nők jóval aktívabb partnerek a politikai célok meghatározásában, mint az egyéb pártokban. Ez a folyamat még fel is erősödik majd abban a mértékben, amelyben a nők késznek mutatkoznak, hogy nagyobb politikai felelősséget vállal­janak; a nők nem foszthatok meg többé a felelősségteljes és vezetői feladatoktól.

2.1. Képzés és foglalkoztatás

(…) A nők szociális megkülönböztetése, hátrányos helyzete és kizsákmányoltsága részben gazdásági önállótlanságukon és függőségükön alapul. Ezért követeljük, hogy az otthoni munkát és a gyermek­nevelést ismerjék el olyan foglalkozásnak, amelyért mind a férfiak, mind a nők teljes anyagi elismerést kapnak, beleértve a nyugdíjat is. Ez a jövedelem legyen független a családi pótléktól.

A nőket akkor is rosszabb munkakörökbe helyezik, ha egyébként a férfiakéval azonos végzettséggel, képességekkel rendelkeznek. A „könnyű" futószalagmunkát „a tagolt munkafolyamat korszakában" szinte kizárólag nők végzik. A kettős megterhelés következtében a dolgozó nők – és különösen az anyák – elviselhetetlen stresszhatás­nak vannak kitéve. Gazdasági válság idején először a nőket bocsátják el; jelenleg kétszer annyi a női, mint a férfi munkanélküli.

Ezért követeljük:

2. 4. Nők elleni erőszak

Évente mintegy négymillió nőt bántalmaznak az NSZK-ban. Annak a társadalomnak az áldozatai, amelyben a hatalmat és az elnyomást eltűrik és rutinszerűen gyakorolják. A nőket segítő központok, ame­lyek az ilyen helyzetben lévő nőket és gyerekeiket befogadják, rend­szerint nem kapnak feltétel nélküli állami támogatást. Rémisztő a nemi erőszak növekedése. Ezért követeljük:

2. 5. Gyermekek

Némely szülőt arra indít a felelősségérzete, hogy feladja hivatását és teljesen a gyermeknevelésnek szentelje magát. Az ilyen szülők fontos társadalmi feladatot látnak el. A gyermek zökkenőmentes fejlődése érdekében fontos, hogy ugyanazon szülő gondozza a gyermeket és maradjon vele otthon az első, meghatározó jelentőségű években. Ezért helyesnek tartanánk olyan képzési programot, amely a háztar­tással és a gyermekneveléssel foglalkozna, és síkraszállunk a fizetett gyermeknevelés intézményéért. Továbbá szorgalmazzuk a jelenlegi örökbefogadási rendeletek enyhítését.

A legtöbb dolgozó szülőnek kevés ideje van arra, hogy gondját

viselje beteg gyermekének anélkül, hogy ne érné érzékeny anyagi veszteség. Rendszerint nincs más lehetőség, mint az, hogy az egyik szülő feláldozza a szabadságát, vagy elfogadja jövedelmének csök­kenését, csakhogy otthon maradhasson gyermekével. Ezért követeljük:

2. 6. Anyavédelem

Szorgalmazzuk az egymás szomszédságában lakó szülők közötti munkamegosztási kezdeményezések támogatását.

2. 7. Terhesség

A terhességmegszakítással kapcsolatban a Zöldek két alapvető cél­kitűzése kerül egymással ellentétbe: egyrészt feltétlen hívei va­gyunk annak, hogy a nőknek és férfiaknak joguk legyen dönteni saját sorsukról; másrészt az élet minden megnyilvánulását vé­deni szeretnénk.

Ha azonban az élet, mindenekelőtt pedig az emberi élet védelmé­ért szállunk síkra, ha felelősséget érzünk az emberiség további fejlő­déséért, akkor azért is küzdenünk kell, hogy az eljövendő gyermekre lehetőleg boldog, emberhez méltó jövő várjon. Ennek biztosítása nem csupán az egyes családok lehetőségein múlik, hanem átfogó társa­dalmi és állami támogató intézkedéseket követel.

A terhességmegszakítás, lévén az erkölcsi felfogás és a szemé­lyes életkörülmények függvénye, nem lehet jogi szankciók tárgya. Az lenne a kívánatos, hogy ez a beavatkozás a felvilágosítás, az anyagi és társadalmi segítség, valamint a születésszabályozás új módszerei révén feleslegessé váljék.

Követeljük:

3. Gyerekek és fiatalok (kidolgozás alatt)

4. Öregek

Ma már sok idős honfitársunknak az a sorsa, hogy speciális otthonok­ban helyezik el őket, elszigetelődnek a társadalomtól, és másod­rendű állampolgárként kezelik őket.

Követeljük az idősek humánus és méltó életfeltételeinek biztosí­tását:

5. A társadalom periférikus csoportjai

A Zöldek egyik vezérelvüknek tekintik, hogy szilárdan kiállnak a ki­sebbségek érdekei mellett. Azok az előítéletek és az a megkülönböz­tetés, amely oly sok törvényben és közigazgatási rendeletben kifeje­zésre jut napjainkban, egyrészt a tudatlanságon alapul, másrészt az úgynevezett periférikus csoportok tudatos elnyomásának az eredmé­nye.

Támogatjuk a nemzeti kisebbségek jogát saját identitásuk kialakításához, valamint ahhoz, hogy önkormányzatuk segítségével (többek között) megőrizzék kulturális és vallási jellegzetességei­ket. Tiltakozunk a külföldiekkel, a fogyatékosokkal és a betegekkel szembeni méltánytalanságok ellen, az ellen, hogy ugyanúgy, mint az öregeket, speciális otthonokba küldik, kiközösítik és pusztán pénz­ügyi tehertételnek tekintik őket. Az élet minden területén megkülön­böztetés sújtja a homoszexuálisokat, akiket, akárcsak a cigányokat vagy a büntetett előéletűeket, kiközösítenek a társadalomból.

A következőkben említésre kerülő csoportok csupán például szolgálnak: e példa érvényessége számtalan csoportra kiterjeszthető.

A Zöldek ellenzik a társadalmi sérelem minden formáját, és síkraszállnak az önmeghatározás, önigazgatás és önmegvalósítás jogáért.

5. 1. Külföldiekkel szembeni diszkrimináció

A Zöldek szerint a külföldi munkások és családtagjaik nagyszámú csoportja a német társadalom fontos és elválaszthatatlan részét ké­pezi. Szemben állunk azzal az ellenük irányuló megkülönböztetéssel, ami például a korlátozott időre szóló tartózkodási és munkavállalási engedélyek kibocsátásában tükröződik.

Meggyőződésünk szerint külföldi kollégáinknak és családtagja­iknak, amennyiben igényt tartanak rá, biztosítani kell társadalmunk polgári jogainak összességét (mozgásszabadság, szabad munka­vállalás, szabadon kifejthető politikai tevékenység).

A Zöldek további követelései:

5. 2. Cigányokkal szembeni diszkrimináció

A Harmadik Birodalombeli üldöztetéseket követően a cigányok hely­zetét a második világháború után is az jellemezte, hogy teljesen ki voltak szolgáltatva a hatóságok önkényének, demokratikus jogokkal nem rendelkeztek, és kényszerlakóhelyeket jelöltek ki számukra. An­nak érdekében, hogy e nép számára garantálják identitásuk megőrzé­sét, és hogy ápolhassák saját kultúrájukat, a Zöldek a következőket követelik:

5. 3. Eltérő szexuális viselkedéssel szembeni diszkrimináció

Társadalmunkban nemcsak a homoszexualitás tabu és üldözendő, hanem a szexualitást általában is elnyomják. A szexualitás-tudomány eredményei alapján, más felvilágosult emberekkel együtt (…) a ho­moszexualitás terén mindenfajta társadalmi és jogi megkülönbözte­tés ellen tiltakozunk. (…)

6. Oktatás és kutatás

6. 1. Oktatás

A mai iskolák a következőket nyújtják gyermekeinknek: hajsza a jobb jegyekért, versengés, az engedelmesség megjutalmazása, stressz, félelem a bukástól, amely gyakran öngyilkossághoz vezet, a tanulás­sal szembeni közöny; túlzsúfolt osztályok és alacsony színvonalú oktatás, miközben fennáll a tanárok munkanélkülisége. A jelenlegi alsó- és felsőoktatási rendszernek, amely arra szolgál, hogy a technokraták és a mintaállampolgárok kifejlesztője legyen, azo­kat a vonásait kell erősíteni, amelyek a személyiség kiteljesíté­sére hivatottak. Ide tartozik a lelki, intellektuális, társadalmi és etikai képzés éppúgy, mint a gyakorlati, testi és alkotóképességek kibonta­koztatása. Erősíteni kell az ökológiai tudatosságot, valamint a szociális érzékenységet és a demokratikus viselkedési normá­kat, a szolidaritásérzést és a toleranciát az embertársak, vala­mennyi nemzet fiai iránt.

Mi, a Zöldek, a következő célokat tűztük ki magunk elé:

Az oktatás tartalma

Az oktatásban arra kell törekedni, hogy a tanulók képessé vál­janak a rendszerek összefüggéseiben való gondolkodásra, hogy jobban megértsék a társadalmi összefüggéseket, az ökológiai ciklusokat és az uralkodó ellentmondásokat. Az iskolának arra is fel kell készítenie a tanulót, hogy felismerje a társadalmi és a személyi konfliktusok mögött meghúzódó érdekeket. Meg kell nekik tanítani, hogyan oldhatók meg békés eszközökkel az emberek közti konf­liktusok, hogyan fogalmazhatják meg önnön érdekeiket, és má­sokkal összefogva hogyan adhatnak kifejezést ezeknek az érde­keknek.

Nyitott oktatási és tanulási lehetőségek

6. 2. Kutatás

Az alkalmazott, illetve gyakorlati tudományok kutatási eredményei oly mértékben változtatták meg környezetünket, hogy e fejlődés korlátai egyre nyilvánvalóbbá váltak. Nem szabad, hogy az alkalmazott tu­dományok legfőképpen gazdasági érdekeket szolgáljanak. Az ér­dekszövetségeket, különösen pedig a politika, a közigazgatás, a tudo­mány összefonódását a nagyiparral fel kell számolni. (…) A Zöldek indítványozzák:

7. Kultúra

A kulturális tevékenységnek és a kultúra élvezetének számos előfel­tétele van, és nagymértékben függ a következő tényezőktől:

a)     A munka vagy ösztönzi a kulturális tevékenységet (krea­tív, érdekes, változatos, kommunikatív elfoglaltságok), vagy semlegesen áll vele szemben, de hathat rombolóan is a kultúrára (ha monoton, egyoldalú és kimerítő feltételek kö­zött zajlik).

b)     A kulturális jelenségek sokrétű és változatos formáit csak megfelelő információk birtokában lehet felfogni és helyesen értelmezni.

Ha egyszer mindenkit ugyanazok a kulturálódási lehetőségek illetnek meg, akkor arra kell törekednünk, hogy mindenki egyenlő mértékben megfelelő képzési és munkakörülmények közé kerüljön.

Az állam által támogatott kultúrának vajmi kevés köze van az emberek szükségleteihez, életéhez vagy érdekeihez. Ráadásul a kul­turális intézmények a sűrűn lakott területek centrumaiban épültek fel, minek következtében a külvárosiak és a falusiak lényegében el van­nak vágva használatuk lehetőségétől. A tömegtájékoztatásban meg­jelenő kulturális kínálatnak alig van köze az emberek valódi érdeklő­dési területeihez, nem ösztönzi képzelőerejüket, és nem sarkallja őket az önálló kulturális tevékenység élvezetére.

Éles bírálat illeti a kultúripart, mivel:

a)     lerombolja az alkotók és a közönség közötti kapcsolatokat, és puszta „kultúrafogyasztással" helyettesíti őket; visszaél a rossz munkakörül­mények és nem kielégítő tanulási lehetőségek által teremtett kulturá­lis elmaradottság következményeivel;

b)     az emberek túlnyomó többségét teljes passzivitásra ítéli; fokozza a kultúra áruvá válását és a sztrárkultuszt.

A professzionális kultúripar mellett létezik azonban egy báziskö­zösségeken alapuló kulturális mozgalom is. Ez utóbbi számos társa­dalmi csoportnak biztosítja az önkifejezés lehetőségét. Számosan azok közül, akik részt vesznek ebben a mozgalomban, egyre kevésbé fogadják el az állami kultúripar átlagfogyasztóinak szerepét. Ezek az emberek hozzáláttak ahhoz, hogy létrehozzák a saját színházukat, a saját zenéjüket, művészetüket a lakóközösségi központokban és a helyi fesztiválokon, és kezdik felfedezni e tevékenységek szórakoz­tató és hasznos voltát. E mozgalomnak az az egyik fő jellegzetessé­ge, hogy felszámolja a kultúra fogyasztása és létrehozása közötti elszakítottságot. E fontos tevékenységhez azonban hiányoznak az anyagi feltételek, és gyakran a hagyományos pártok és tömegtájékoz­tatási szervek kultúrpolitikusainak ellenállásával is meg kell küzdeni.

A kulturális tevékenységnek azonban, hogy hozzájárulhasson a társadalmilag hátrányos helyzetű emberek kulturális önkifejezésé­hez, meg kell szabadulnia mindenfajta politikai manipulációtól és nyo­mástól.

A Zöldek követelései és céljai a következők:

Ezeknek a kulturális tevékenységeknek minden üzleti érdektől függetlenedniük kell, és fel kell kelteniük az alkotó és közössége közti aktív kommunikáció élményét. Különösen támogatni kell a külvárosi és vidéki kulturális központok létrehozására irányuló erőfeszítéseket.

8. A tömegtájékoztatás

Az alkotmány 5. cikkelyének, mely kimondja, hogy „mindenkinek jo­gában áll, hogy véleményét szóban, nyomtatásban vagy filmen sza­badon kifejtse", az ország minden lakosára vonatkoznia kell. Minden olyan törvényt, amely korlátozza a szólásszabadságot, el kell törölni. E szabadságjogokon mérhető le, hogy milyen mértékben valósult meg a demokrácia.

A sajtóban a piacgazdálkodás azt eredményezi, hogy a nagy, tőkeerős lapok tönkreteszik a kisebbeket, vagy hogy a független la­pok kénytelenek információs és kiadói egyesületekbe tömörülni. A színvonalas és kritikai hangvételű hírbeszámolók egyre inkább ritka­ságszámba mennek. Annak érdekében, hogy ismét létrejöjjön az esz­mék szabad áramlása, új törvényre van szükség, mely megakadá­lyozza a tömegtájékoztatási ipar monopolizálódását és az összefonó­dásokat. E kartellellenes törvénynek visszamenő hatályúnak kell len­nie. Növelni kell a pénzügyi nehézségekkel küzdő lapok állami támo­gatását. Támogatásunkról biztosítjuk az alternatív és a helyi sajtót.

(…)

Csökkenteni kell a gazdasági hatalommal rendelkező csoportok valamint a partok befolyását a televízió és a rádió műsorára, a sajtó tartalmára.

Gondosan őrködni kell a tömegtájékoztatás szabadsága felett. Továbbra is meg kell tiltani televízió- vagy rádióadások magántulaj­donba kerülését. Ugyanez a tiltás legyen érvényes a jövőben kiépülő kábel-tv-rendszerekre is.

(…)

A tömegtájékoztatás nyilvánossága (a televízió és a rádió) álljon rendelkezésére minden társadalmi csoportnak. Több lehetőséget kell biztosítani a kisebbségeknek is, hogy a tömegtájékoztatásban nyilvánosságra hozzák problémáikat és nézeteiket. A holland televí­ziózási rendszer lehetne a minta, ahol a hírek és a politikai információ kivételével a programok túlnyomó részét bárki által szabadon alapít­ható, nem profit-érdekeltsegű stúdiók hozzák létre.

A közérdekű tömegtájékoztatásból szigorúan ki kell tiltani a hir­detéseket.

(…)

 

 

9. Egészség és környezet

9.1. Egészségügyi politika

Az ökológiai helyzet minőségileg romlott a környezetkárosítás, az autók által okozott levegőszennyezés, az ételek és a fogyasztási cikkek szennyezettsége miatt. Már a modern orvostudomány sem képes ellensúlyozni azt a stresszhatást, amelyet az éjszakai műszak, a váltott műszak és a szalagmunka okoz az ipari társadalomban.

Napjainkban minden negyedik ember olyan rákbetegségben hal meg, amit az ötvenes és hatvanas évek környezetszennyezése oko­zott.

Szemben a nyilvánosságra hozott hivatalos statisztikákkal, a vár­ható élettartam csökkenő tendenciát mutat, és az egészségügyi pa­naszokban a krónikus betegségek játsszák a vezető szerepet.

A főbb okok a következők:

A jelenlegi egészségügyi ellátás egy sor betegség esetében nem képes a gyógyításra, hanem legjobb esetben is csak arra, hogy orvosi eljárások és szerek segítségével elnyomja a tüneteket, és ezzel vég­képp tönkretegye a betegek regenerációs képességét. Általában az orvosi beavatkozásnak az az egyetlen célja, hogy a beteg minél ha­marabb talpra álljon. Egyre inkább gépek állítják fel a diagnózist és szabják meg a gyógyítás menetét. E gépek kiszolgálása hamarosan fontosabb lesz, mint a beteggel való törődés. A beteg elhagyatott, tehetetlen tárggyá válik, amely ki van szolgáltatva ennek az egész­ségügyi politikának. Ugyanazok az erők teszik tönkre egészségünket és környezetünk épségét, mint amelyek jelenlegi gazdasági rendsze­rünket mozgatják.

Az utóbbi évtizedekben az egészségügyi szolgáltatás hatalmas gépezetté növekedett. Országunkban csak azokat az eljárásokat tá­mogatják, amelyek racionális, mechanikus és automatizált szolgálta­tásokat és profitot eredményeznek. Az egészségügyi problémákat nem lehet a környezetünktől, a munkakörülményeinktől, a szabadidős tevékenységünktől és általában az életmódunktól függetlenül kezelni. Sok gyakori betegség mögött ma környezeti ártalmak rejlenek: ilyen a tüdőbetegség, a mozgásszervi betegségek, a végtagok megbete­gedése, a halláskárosodás, a bőrbetegségek, a gyomor és emésztő­rendszer betegségei, a fertőzések, a szívbetegségek, a keringési, problémák, a cukorbaj stb. És ezek a megbetegedések növekvő ten­denciát mutatnak.

Az egész embernek kell állnia a gyógyítás középpontjában. Még fontosabb a megelőzés, az emberek felvilágosítása; a jobb egészségügyi tájékoztatás révén az emberek képesek lesznek rá, hogy vigyázzanak magukra, és így felelősséget fognak érezni a saját egészségügyi állapotukért.

A megelőzés többet ér a gyógyításnál.

Egy megelőzésen alapuló ökológiai egészségügyi program azon a belátáson alapul, hogy a széles körben elterjedt civilizációs beteg­ségek legnagyobb részét környezeti, illetve szociális hatásokra lehet visszavezetni. A megelőzés csak akkor lehet sikeres, ha az okokat ökológiai értelemben szüntetik meg. Ennek érdekében a betegségek igazi okait feltáró információt elérhetővé kell tenni az iskolákban és a munkahelyeken.

A hatékony egészségügyi ellátásnak az ember teljes körű szükségleteire kell figyelnie.

9. 2. Pszichiátria

A szomszédsági kapcsolatok szétrombolása, a modern lakókörnye­zetek ridegsége, az értelmetlen munka, a munkanélküliségtől való félelem miatt kiéleződő verseny, az egyre kegyetlenebb hajsza az iskolákban az osztályzatokért és a jobb teljesítményért, az autoriter oktatási formák (melyek oka gyakran a tehetetlenség-érzés), a szű­külő kapcsolatteremtési lehetőségek és a növekvő izolálódás – mind­ez a társadalomlélektani alapon magyarázható betegségek (alkoho­lizmus, az úgynevezett neurózis, pszichózis, pszichoszomatikus megbetegedések) terjedéséhez vezet.

Az ökológiai szemléletű pszichiátria a társadalomlélektani gon­dozás kiszélesítését javasolja, többek között a tanácsadó központok számának növelésével.

A betegeket nem szabad passzivitásra kárhoztatni, hanem arra kell ösztönözni őket, hogy önmagukra találjanak.

Gyakran előfordul, hogy a betegeket önkényesen, s nem egy­szer zárt pszichiátriai intézményekbe utalják, pusztán azért, mert pszichológiai problémáik vannak. Ezen intézmények állapotai hozzá­járulnak ahhoz, hogy ezek az emberek azután megbetegednek. Zárt részlegekben helyezik el őket, miközben semmi lehetőségük a véde­kezésre; igen nagy mértékben korlátozzák őket jogaikban.

Az ökológiai szemléletű pszichológia garanciát nyújt arra, hogy a kisebb pszichológiai problémákkal küzdő embereket nem kénysze­rítik ilyen központi intézményekbe. Ezek, meg az úgynevezett „té­bolydák" feleslegessé válnak, mihelyt gondoskodnak arról, hogy a betegek integrálódjanak a helyi közösségi életbe. Az integrációt olyan közösségi találkozóhelyek és terápiás központok segíthetik elő, ame­lyekben a betegekkel intenzíven foglalkozhatnak, méghozzá anélkül, hogy eközben megfosztanák őket társadalmi kapcsolataiktól.

(…)

9. 4. A fogyatékosok

A szellemi és testi fogyatékosok hozzá tartoznak társadalmunkhoz, és lehetővé kell tenni számukra, hogy részt vegyenek a társadalmi életben. Nem szabad többé elkülöníteni őket. Azt akarjuk, hogy ve­lünk éljenek.

Ezért igényeljük:

 

1980. március.

(Fordította: Koppány Márton. Kiem.: a szerkesztőség)