Számunkra örökre emlékezetes maradt az öt évvel ezelőtti eredményhirdetés, amikor Michael Platini az UEFA elnöke felfedte a rendezők kilétét, hiszen mint tudjuk, Magyarország is pályázott a rendező ország jogára. Végül senki nem szavazott ránk; e tény mindenféle összeesküvés-elméleteket generált a társadalomban. Anélkül, hogy ezeket itt ismertetném, csupán néhány lehetséges okra hívnám fel a figyelmet, amely közrejátszhatott abban, hogy Varsóban induljon útjára a labda és Kijevben emeljék fel végül a trófeát.
Soha ekkora területen nem rendeztek még európai bajnokságot, a két ország területe több mint 900.000 négyzetkilométer, közel háromszor akkora, mint Németországé. E területen több mint 86 millió lakos él, amely majdnem kilencszer annyi, mint Magyarországé. Világos, hogy üzletileg összevetni sem érdemes e lehetőséget a viszonylag telített piaccal bíró magyarországi lehetőségekkel. A másik fajsúlyos tényező politikai és geopolitikai jellegű. Az UEFA és a nyugat-európai államok nem titkolták sem akkor, sem mostanában, hogy a rendezés odaítélése Ukrajnának ilyen célok érdekében is történt: Ukrajna az EB-rendezés odaítélésével az Európai Unió lekötelezettje lesz, cserébe bizonyos feltételek elfogadásáért. 2007-ben, amikor az UEFA meghozta döntését, Ukrajna a narancsos forradalom utáni időszak egyik legnagyobb belpolitikai válságát élte. Hosszas politikai vita és alkudozás után júniusban előrehozott választásokat tartottak az országban. A rendkívül szoros versenyben az akkor még oroszbarát Viktor Janukovics pártja nyerte meg a választásokat, de mégis az egykori narancsos vezér, Julia Timosenko ülhetett be a miniszterelnöki székbe. Az Európa-bajnokság odaítélése természetesen nem függ közvetlenül össze az ukrán belpolitikai válsággal, de a nyugati véleményformálók egyértelműen valamiféle pozitív változást reméltek tőle. Lengyelország pedig a rendszerváltás óta közvetítő szerepet játszik keleti szomszédja és a Nyugat között, illetve történelmi és gazdasági okokból arra törekszik, hogy Ukrajnát magához közelítse. Így ideális párosnak tekinthető a lengyel-ukrán mind politikai, mint gazdasági szempontból.
A sport szempontjából nem sok érdekesség látszik elsőre. Az egyik talán éppen az, hogy Lengyelország válogatottja, amely hosszú ideje nem jutott ki Európa Bajnokságra, most házigazdaként selejtező nélkül is ott lehet. A másik érdekesség, hogy a két rendezőn kívül a kelet-európai országok meglehetősen kis számban (csupán Oroszország, Csehország és Horvátország) vehetnek részt a tornán. A résztvevők között talán egyedül Írország jelenléte lehet meglepetés, hiszen utoljára 1988-ban léptek pályára EB-n. Így nem lenne meglepő, ha valamelyik nyugat-európai futballhatalom vihetné haza a kupát.
Lengyelország
Egy ilyen nagyszabású rendezvény természetesen minden országban politikai és gazdasági jelentőséggel bír. Donald Tusk lengyel miniszterelnök 2011-ben azt hirdette választási kampányában, hogy az országban – a világméretű gazdasági válság ellenére is – jól mennek a dolgok. Lengyelország gazdasági mutatói alapján valóban jól teljesített. A választások előtt közzétett adatok szerint 2010-ben a bruttó hazai termékhez (GDP) mért államadósság aránya bőven az uniós átlag alatt (53 százalék) volt. Ráadásul 2011 második negyedévében a GDP – a várakozásokat felülmúlva – 4,3 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához viszonyítva, elsősorban a belső fogyasztásnak és a futball EB-re történő beruházásoknak köszönhetően. Különösen az infrastruktúra modernizációja terén történt előrelépés az elmúlt években. A 2012-es foci EB-vel szoros összefüggésben 71 városban újították fel a vasúti pályaudvarokat, közel 1000 km vasúti sínt modernizáltak, ugyanakkor az autópálya-építés terén óriási a lemaradás: a 2011. őszi választásokig a Tusk-kormány négy éve alatt mindössze 195 km-t adtak át a forgalomnak. Ráadásul jelentős időveszteséget okozott az is, hogy a kivitelezéssel megbízott kínai cégek nem fizettek lengyel alvállalkozóiknak, így azok felbontották a szerződéseket, az építkezések pedig hónapokra leálltak, sőt, ezt követően a kínai vállalkozók is nyomtalanul eltűntek. E cikk írásának időpontjában szakértők úgy becsülik, hogy az EURO 2012-re tervezett autópályák kb. 50%-a, a gyorsforgalmi utak kevesebb mint 20%-a készül el. Valójában nem lesz két rendezői helyszín, amelyek között közvetlen autópálya-összeköttetés lenne.
Hasonló a helyzet a varsói kettes metró megépítésével kapcsolatban, ami szintén éveket csúszott, így most az EB-re látogató szurkolók nem az új metróvonalat, hanem csupán az építkezéseket „csodálhatják” meg az utcákon. Mindennek ellenére megállapítható, hogy a sportrendezvényre való felkészülés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a lengyel GDP még a világméretű recesszió legsúlyosabb éveiben is növekedni tudott. (Mitrovits 2011a) Becslések szerint az EURO 2012 önmagában 2,1 százalékos növekedést jelent a bruttó hazai termékben. Azt is meg kell említeni, hogy Lengyelország – szemben Ukrajnával – a beruházások jelentős részét uniós forrásokból tudta fedezni, így kevésbé terhelte saját költségvetését.
Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy Lengyelország kizárólag a fejlett régióiban rendez mérkőzéseket. Varsó mellett a három legprosperálóbb nagyvárosban (Gdansk, Poznan és Wrocław) ad otthont az EB-nek. A keleti, délkeleti részek, beleértve Krakkót, nem jutottak szerephez. Ennek bizonyára elsősorban infrastrukturális okai vannak, de nem lehet nem észrevenni, hogy elsősorban a lengyel polgári középosztály erős bástyái kapták meg a lehetőséget. Igaz, hogy a 2012-es EB nem is az egyszerű futballszurkolók eseménye lesz. Jegyhez jutni szinte a lehetetlennel határos tett volt az elmúlt hónapokban. Az értékesítés kizárólag interneten keresztül történt, és a 31 mérkőzésre több mint 12 millió jegyigénylés érkezett. A belépőket sorsolás útján osztották azok között, akik saját bankszámlával rendelkeznek, s annak ellenére, hogy az UEFA hivatalosan 30 és 600 euró közötti jegyárakat szabott meg (Ticket prices…), egyes internetes eladóhelyeken akár 800-900 eurót is elkérhetnek egy belépőért. Az EB hatalmas üzletté vált, az egyszerű emberek gyakorlatilag kiszorultak a stadionokból, a tereken felállított hatalmas kivetítők előtt szurkolhatnak a győzelemért. Eközben a felső-középosztály a több száz eurós belépőkkel a legmodernebb stadionokban, magas szintű szolgáltatást élvez majd. (A jelenségről lásd: Krausz 2008, 11-28.)
A gazdasági „sikertörténet” még nem jelenti azt, hogy a társadalom és a hetente meccsre járó szurkoló is sikerként fogja megélni az EB-t. Egyelőre nem tudni, mire képes a válogatott, tétmeccset régen játszott a nemzeti tizenegy. Ugyanakkor már most érezhető, hogy a lengyelek rendkívül várják a megmérettetést. A nemzeti büszkeség minden hasonló nagy esemény velejárója. Amikor egy ország megkapja a lehetőséget, hogy megmutassa magát a világnak, akkor ez természetes (nagyjából 1 millió szurkolóra számítanak a szervezők, akiknek 80%-a először jár majd az országban). Talán erre épít a lengyel kormány is, amikor az EURO 2012 nyitánya előtt három héttel fogadtatja el az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb változást tartalmazó törvényét a nyugdíjkorhatár 67 évre emeléséről (férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozóan 2013 és 2040 között fokozatosan bevezetve), illetve a rendőrség és hadsereg alkalmazottai nyugdíjkedvezményeinek radikális csökkentéséről. (Rzeczkowski: Sejm…) A lengyel jobbközép kormány újabb neoliberális gazdaságpolitikai döntése az EB kezdetének a hetében fog életbe lépni, vagyis kevésbé kell tüntetésekre számítani. Tusknak egyébként is szüksége lesz az Európa Bajnokságra népszerűsége növelése céljából. Az áprilisi közvélemény-kutatások (CBOS) alapján, fél évvel a választási győzelem után a lakosságnak csupán 36%-a bízik a miniszterelnökben, ezzel az ötödik helyet foglalja el a rangsorban, holtversenyben a baloldal újra megválasztott vezérével Leszek Millerrel. (Rzeczkowski: Ekspert CBOS…) A szakszervezetek pedig sztrájkkal fenyegetőznek.
A lengyel kormánynak azonban nem csak az ellenzékkel és a szakszervezetekkel kell megvívnia a csatát az EB alatt. Meg akar felelni a nemzetközi elvárásoknak is, ezért fel akarja számolni az agresszív lengyel szurkolói csoportok tevékenységét legalább az EB idejére. A szurkolói kultúra átalakulásáról, a rasszizmus térhódításáról számos cikk és tanulmány szólt az elmúlt évtizedekben. Nincs ez másképp Kelet-Európában sem. Ezzel együtt Lengyelországban, a régióban számban és látványban is a legjelentősebb a szurkolói aktivitás, ami a klubok számára nem kis bevételt jelent. Az új stadionok és az új biztonságpolitika eredményeképpen a meccsek alatt ugyan szinte teljesen megszűntek a balhék, de hasonlóan a brit gyakorlathoz, az utcákon továbbra is gyakoriak a különböző szurkológárdák közötti összecsapások. Ennek fényében meglehetősen furcsa, hogy éppen a brit média folytat negatív kampányt a lengyelekkel kapcsolatosan: a BBC külpolitikai panoráma műsora fél órában mutatta be a lengyel és az ukrán stadionok világát. A cél az volt, hogy kimutassák: a rendező országok lelátóin tombol a rasszizmus. (A teljes adás megtekinthető a You Tube-on) A lejárató műsor üzenete az volt, hogy a brit szurkolók ne utazzanak Lengyelországba és Ukrajnába. Az idegengyűlölet természetesen jelen van Európa keleti felében is a futballszurkolók körében, de – mint szó volt róla – az EB mérkőzéseire egyáltalán nem a hetente meccsre járó közönség fog kilátogatni. Ez annál inkább így lesz, miután Lengyelországban 10 nappal az EB kezdete előtt a hatóságok több mint 40 varsói ultrát vettek őrizetbe. Nem nehéz meglátni, miszerint a lengyel kormány szeretné elkerülni, hogy a huligánok az utcán balhét kezdeményezzenek. E céltól függetlenül az eljárás felvet bizonyos jogsérelmeket is. Egyébként a lengyel ultrák már az EB előtt hónapokkal megkezdték kampányukat a szurkolói berkekben népszerű „Against Modern Futball”1 jelszóval. A bajnokság utolsó fordulóiban szinte minden stadionban kifüggesztettek hasonló drapériákat. (A felvételek megtekinthetőek: http://ultrasliberi.hu/?p=12605)
Ukrajna
Sokkal súlyosabb problémák érintik a társrendező Ukrajnát. 2011. október 11-én hét év börtönbüntetésre ítélte az ukrán bíróság Julia Timosenko volt miniszterelnököt. Az indoklás szerint „a Gazprom és a Naftogaz közötti, a korábbi megállapodásokkal ellentétes szerződés Timosenko jogtalan magánakcióinak következménye”. A döntésre az Európai Unió több tagállama és Oroszország is azonnal reagált, s abban egyetértés mutatkozik, hogy ennek a pernek és az ítéletnek semmi köze a gázszerződéshez, hanem kizárólag politikai leszámolás áll a háttérben. Németország részéről az ítélet után azonnal elhangzott olyan kijelentés is, amely arra utalt, hogy Ukrajna Németországhoz és általában véve az EU-hoz fűződő kapcsolata meg fogja érezni ennek a döntésnek a következményeit. Az azóta eltelt hét hónapban valóban „lehűltek” a kapcsolatok, de az Unió vezetői mintha nem tudták volna, mihez kezdjenek ezzel a posztszovjet állammal. Szemet nem hunyhat a „demokratikus világ” a nyilvánvalóan koncepciós per felett, de túlságosan nem is sértheti meg a regnáló hatalmat, hiszen azzal éppen azt érné el, amit megakadályozni szeretne: Ukrajna távolodik Európától. (Timosenko elítéléséről lásd: Mitrovits 2011b; Sz. Bíró 2011.)
Az EURO 2012 alatt természetesen a világ szeme Kijevre is irányul. Nem kétséges, hogy amikor az UEFA kijelölte Ukrajnát mint EB-helyszínt, a döntésben fontos szerepet játszott az a geopolitikai irányzat, amely Ukrajnát le szeretné választani Oroszországról és az Unióhoz közelítené. Az Unióban eddig is sokan gondolták úgy, hogy a keleti nyitás, illetve a gazdasági liberalizáció receptje segítheti Ukrajnában a felzárkózást, valamint a demokrácia felépítését. Az Uniónak gazdaságilag és politikailag is fontos Ukrajna. Évekig azt hangoztatta minden érintett, hogy a demokráciát a piacon keresztül lehet megvalósítani, ennek a csúcspontja lett volna a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokság megrendezése. E koncepció totális csődje már akkor világossá vált, amikor az új kijevi stadion megnyitó ünnepsége után pár nappal kimondták Timosenkóra az ítéletet. Hallani lehetett olyan EP-képviselők nyilatkozatait is, akik szerint a Timosenko-ügyet nem szabad felhozni az ukrán-EU szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló megállapodás tárgyalásain.
De más jelek is arra utalnak, hogy az UEFA és az Unió az EB ürügyén „elnézi” a hatalom önkényeskedéseit. Denis Olejnikov kijevi vállalkozó esete váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Olejnikov az Európa Bajnokság hivatalos logójával ellátott pólókra a „Donbassz lakói, köszönjük!” feliratot nyomtatta, utalva arra, hogy Janukovics fő szavazóbázisa éppen a Don-medence. A vállalkozót azonnal felkereste az adóhivatal és lefoglalták termékeit, majd bezáratták üzletét. Ezzel egy időben a kormány terrorizmusra hivatkozva szigorította a büntetőtörvénykönyvet, egyszerűsítette az eljárási ügymenetet is. (Radynski: Euro 2012…) Úgy tűnik, hogy a csaknem 46 milliós piac meghódítása érdekében az EU és az UEFA asszisztálni fog mindehhez, noha Bronislaw Komorowski lengyel államfőnek, a társrendezőnek, valamint Michel Platini UEFA-elnöknek rendkívül kínos hallgatni Janukovics megnyilatkozásait a demokráciáról és Európához való közeledésről. Utóbbi ki is jelentette, hogy az UEFA nem politizál, nem avatkozhat bele egy ország belügyeibe, még akkor sem, ha ez az ország az EB rendezője. Ukrajnára nézve rendkívül szerencsétlen módon éppen Kínát és az olimpiai játékokat hozta fel példaként. (Platini: Verhältnisse…) Rendkívül jellemző, hogy nem az ukrajnai koncepciós eljárások, a korrupció, vagy éppen az állatok tömeges kínzása (amely ellen többen felemelték szavukat) verte ki a biztosítékot az UEFA nagyhatalmú vezérénél, hanem az ukrán szállodatulajdonosok (banditáknak és csalóknak nevezte őket) azon döntése, hogy felemelték az árakat a rendezvény idejére, ezzel jelentősen megdrágították többek között a francia szurkolók ukrajnai kalandját. (http:// www.vg.hu/kozelet… )
A harkivi börtönben ülő Timosenko azonban ráérzett arra, miszerint az EB jó alkalom, hogy az EU és az UEFA akarata ellenére a politika napirendre kerüljön, s figyelemfelhívás céljával éhségsztrájkba kezdett. Hogy valóban megverték-e a volt miniszterelnöknőt a börtönben, nem tudjuk, de a célját részben elérte. A hír hallatán Németország volt az első, aki felvetette a bojkott lehetőségét. (Merlkel) Merkel kancellár és Gauck államfő bojkott-felhívását több ország is követte, sőt, Merkel azt is felvetette, hogy csak akkor hajlandó Ukrajnába utazni, ha közben meglátogathatja Timosenkót a börtönben (Németország június 13-án éppen Harkivban játszik Hollandiával csoportmérkőzést). E fejlemények következtében elmaradt a Jaltába tervezett kelet-európai államok csúcstalálkozója is. (Ukrajna elhalasztotta.)
A bojkott azonban meglehetősen álszent megoldás az európai államok részéről. Úgy viselkedik most a „demokratikus világ” Ukrajnával szemben, mint aki nem tudott levizsgázni a liberális demokrácia gyakorlatából. Ugyanakkor senki nem kérdezte meg öt évvel ezelőtt az ukrán lakosságot, hogy szeretné-e, ha 80 milliárd hrivnyát (1 hrivnya = 27 Ft) az EB-re költene az ország a költségvetésből, vagyis az ukrán adófizetők pénzéből. A nyugati befektetők nem érkeztek meg az országba, ahogy uniós támogatás sem. Közkeletű vélekedés, hogy a stadion- és szállodaépítkezések az ukrán oligarchák bizniszei voltak. Az ukrán vezetés a gazdasági válság csúcsán rendezi meg az EB-t, jelentős külső források hiányában a neoliberális receptet alkalmazva: a munkatörvénykönyvet úgy módosították, hogy jelentős munkavállalói jogokat töröltek, az adórendszer átalakítása a kis- és középvállalkozásokat még nehezebb helyzetbe hozta, s a lengyel példához hasonlóan Ukrajnában is felemelték a nyugdíjkorhatárt. Eközben az ellenzék számos vezetőjét börtönbe vetették. A Nyugat nem tiltakozik az európai életszínvonalnál amúgy is jóval alacsonyabb szinten élő ukránokat megszorító gazdasági döntések ellen. A Timosenko kiszabadítására való felhívás és bojkott éppen úgy a „szelektív igazságosság” logikáján alapul, amellyel egyébként az ukrán kormányt vádolják Nyugaton. De a volt miniszterelnök esetleges kiszabadítása semmit nem fog változtatni az ukrán gazdaságon, a korrupción, az oligarchák hatalmán; ahhoz ennél jóval több kellene. Az EB bojkottálása a radikális változást biztosan nem fogja elérni. (Parfan – Radynski: Cynizm…) Feltételezhetjük, hogy ha véget ér a futballünnep, a Nyugatot is kevésbé fogja érdekelni az ukrán valóság. A legtöbb, ami elérhető és morálisan el is várható, hogy az UEFA nem legitimálja Janukovicsot, nem ad neki szereplési lehetőséget, minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a kormányfő ne tudja felhasználni választási kampányában az EURO 2012-t. Más kérdés, hogy rendkívül veszélyes játék ez, hiszen a teljes kirekesztéssel a visszájára is fordulhat a dolog: az ukrán népet nem sértheti meg senki, mert az jelentősen felerősítené az Európa-ellenes hangulatot.
Összességében világos, hogy az EU-nak nincs valódi válasza az ukrán belpolitikai és gazdasági kihívásokra. Ezért az Európa Bajnokság bojkottálása valójában csupán látszatintézkedés. A stadionok bojkottja teljes mértékben másodrendű, szemben azzal a geopolitikai misszióval, amelyet az EU szeretne megvalósítani. 2012-ben egy félperifériás Európa-bajnokságot láthatunk, ahol a geopolitikai és az üzleti érdekek előrébbvalók a játéknál, ahol a Nyugat sztereotípiái teljes mértékben megmutatkoznak a Kelettel szemben, ahol nem a szurkolók az elsődlegesek, hanem a fizetőképes felső-középosztály, ahol a hazai politikai elit teljes mértékben felhasználja az eseményt a saját legitimációja érdekében, ellenfelei elhallgattatására.
Jegyzet
1 „Contro il calcio moderno”, „Gegen den modernen Fussball”, „A modern futballal szemben”. A világfutballt irányító üzleti érdekcsoportok elleni szurkolói tiltakozás Európa-szerte elterjedt jelmondata. Egyik durvább változata: „Football is for you and me, not for fuckin' industry!” [A futball a tiéd meg az enyém, nem pedig a kibaszott iparé.] (A szerk.)
Hivatkozások
Krausz Tamás 2008: Bevezetés: a magyar futball „szétglobalizálása”. In: A játék hatalma: Futball – Pénz – Politika. (Szerk.: Krausz Tamás – Mitrovits Miklós) Budapest, ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék – L'Harmattan Kiadó
Merkel… Меркель може бойкотувати Євро-2012 в Україні http://www.pravda.com.ua/news/2012/04/27/6963572/ (Letöltés: 2012. 05. 11.)
Mitrovits Miklós 2011a: Stabil jobbközép. In: Szuverén, 2011. szeptember 14. http://www.szuveren.hu/tarsadalom/stabil-jobbkozep
Mitrovits Miklós 2011b: Merre tovább, Ukrajna? In: Élet és Irodalom, LV. évf. 43. sz. 2011. október 28.
Parfan, Nadia – Radynski, Oleksij: Cynizm czy walka o demokrację? http://www. krytykapolityczna.pl/Opinie/ParfanRadynskiCynizmczywalkaodemokracje/menuid-1.html (Letöltés: 2012. 05.11.)
Platini, Michel: Verhältnisse in Ukraine verändert. http://www.spox.com/de/sport/fussball/em/em-2012/1203/News/michel-platini-verhaeltnisse-in-ukraine-haben-sich-seit-em-vergabe-geaendert-uefa-praesident.html (Letöltés: 2012. 05. 11.)
Radynski, Oleksij: Euro 2012 jako narzędzie represji. http://www.krytykapolityczna.pl/OleksijRadynski/Euro2012jakonarzedzierepresji/menuid-1.html (Letöltés: 2012. 05. 11.)
Rzeczkowski, Grzegorz: Ekspert CBOS: Czy premier trwale utracił popularność? Tusk na cenzurowanym. http://www.polityka.pl/kraj/wywiady/1525835,1,ekspert-cbos-czy-premier-trwale-utracil-popularnosc.read?backTo (Letöltés: 2012. 05.11.)
Rzeczkowski, Grzegorz: Sejm głosuje nad emeryturami, Tusk przemawia do Platformy. http://www.polityka.pl/kraj/1526775,1,sejm-glosowal-nad-emeryturami-tusk-przemawia-do-platformy.read (Letöltés: 2012. 05. 11.)
Sz. Bíró Zoltán 2011: A Timosenko-ítélet kockázatai és mellékhatásai. In: Haza és Haladás Blog, 2011. 10. 12. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/10/12/privat_sarok_a_timosenko_itelet_kockazatai_es_mellekhatasai
Ticket prices for UEFA EURO 2012 announced. Tuesday 15 February 2011. http://www.uefa.com/uefa/mediaservices/mediareleases/newsid=1593268.html
Ukrajna elhalasztotta a jaltai csúcsot. http://www.origo.hu/nagyvilag/20120508-ukrajna-elhalasztotta-a-jaltai-csucsot.html (Letöltés: 2012. 05. 11.)
You Tube: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=z93iQgI3_Iw (Letöltés: 2012. 05. 30.)
http://ultrasliberi.hu/?p=12605 (Letöltés: 2012. 05. 30.)
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/platini-banditak-es-csalok-az-ukran-szallodasok-373013 (Letöltés: 2012. 05. 11.)