114. SZÁM (2017. NYÁR)

E számunk az írások sokféleségével tűnik ki. A Jacobin c. amerikai, elméleti, antikapitalista lap interjúalanya, Erik Olin Wright a szocializmusról gondolkodva, rehabilitálja az osztályszempontot mint alapvető kiindulópontot, noha politikai nézeteivel bizonyára nem minden olvasónk ért majd egyet. Ugyancsak nemzetközi vita folyik Trump megválasztásának társadalmi hátteréről és következményeiről az Egyesült Államokban, amiből olvasóink ízelítőt kapnak egy komoly tanulmányban. A nemzetközi baloldal témakörében ezúttal izgalmas írásokat közlünk a latin-amerikai baloldal mai fejlődési problémáiról, visszaesésének okairól, valamint a latin-amerikai pápa antikapitalista üzeneteiről. Reakciós rezsimekről – a Horthy-rendszertől a mai pronáci ukrán rendszerig –, illetve e rezsimek mai megítéléséről a történetírásban és a politikai-mozgalmi megközelítésben, szintén ér- dekes olvasnivalókat találunk. A késő kapitalizmus egyik már régebb óta nem vizsgált jelenségét is áttekintjük: a kisegyházak kérdésését a szcientológiai egyház tükrében. Vitára is sor kerül a munka fogalmá- nak történeti és elméleti tartalmáról. Végül, de nem utolsó sorban említjük meg a társadalmi nem/gender rendkívül eredeti megközelítését, amelyet az olvasó egy külön blokkban talál meg.

Tartalomjegyzék
Lapzárta
A demokratikus illúziók vége – Az Orbán-rendszer arccal a szélsőjobb felé
Asszociációk
Miért fontos az osztály? Interjú Erik Olin Wrighttal
Charlie Post: Le lettünk trumpolva. Eredmények és kilátások a 2016-os amerikai elnökválasztás után
A new yorki szociológus részletesen elemzi Trump győzelmének demográfiai és politikai okait, megcáfolva a mainstream médiában elterjedt mítoszt, miszerint a „fehér munkásosztály lázadása” magyarázná meg a szélsőjobboldali politikus sikerét. Valójában a népszerűtlen demokrata elnökjelölt és programja miatt jelentősen visszaesett részvételi hajlandóság a hagyományosan demokrata szavazói csoportok körében volt az elsődleges tényező, az amerikai választási rendszer torz, antidemokratikus jellege mellett. Volt továbbá a korábban Obamára szavazó – tehát aligha rasszista indíttatású – munkásosztálybeliek egy egészen kis csoportja, amely valóban Trumpra adta voksát, miután Obama elnöksége nem enyhített a 2008 óta akut gazdasági nehézségeiken.
Analízis
Bakó András: Dagály után apály? A latin-amerikai baloldal visszaeséséről
Az új évezred első évtizedében úgy tűnt, hogy az addig hegemón pozícióban lévő neoliberalizmussal szemben életképes, baloldali alternatíva van kialakulóban Latin-Amerikában. A tanulmány célja vázlatosan megvilágítani, hogy melyek azok a gazdasági, társadalmi és politikai tényezők, melyek a „rózsaszínű dagályt” képviselő baloldali kormányok meggyengüléséhez vezettek.
Változatok egy témára
A gender mindig politikai kérdés. Bartha Eszter beszélgetése Susan Zimmermannal
Jóni Eszter: A szovjet nő ikonológiája. A nőábrázolás változásai szovjet képeslapok és poszterek tükrében
A tanulmány nyomon követi a szovjet nő ábrázolását a vizuális propagandában, és megállapítja, hogy nem beszélhetünk egyetlen, „kanonizált” ábrázolásmódról, hanem valójában az ikonológia „„tartott lépést” a szovjet politika gyakran változó irányvo- nalaival, prioritásaival. Miközben a sztálini fordulat után, az erőszakos iparosítás és kollektivizálás logikájának megfelelően előtérbe került a férfiakkal egyenrangú munkát végző, dolgozó nő, akit férfiasnak, prűdnek és aszexuálisnak ábrázoltak, a ’30-as évek második felében (és természetesen a háború alatt) nagy szerepet kapott az anyaság, a hruscsovi olvadással pedig megjelentek a szépségüket rafinált árucikkekkel ápoló, fogyasztó nők is a „mindennapi” propagandában.
María Lugones: A heteroszexualizmus és a gyarmati/modern társadalmi nemi rendszer
Annibal Quijano szerint, a globális, eurocentrikus kapitalista hatalmi rendszer két tengely: a „hatalom gyarmatisága” és „modernitás” körül szerveződik. A hatalom gyarmatisága az emberiség felosztását „fajokra” meggyökereztette a társadalmi tudatban. Ezáltal az uralmi viszonyok a „természetesnek” tekintett felsőbb- és al- sóbbrendűség formáját öltötték. A tanulmány bevezeti a társadalmi nem/gender olyan értelmezését, amely szerint ez a fogalom a gyarmatosítás és a modernitás több- szörösen összefonódó hatalmi viszonyainak következtében alakult ki. A társadalmi nem e rendszerének van egy „világos”, átlátható és egy „sötét”, rejtett oldala, s emiatt a rendszerben a viszonyok és a viszonyokba zárt emberek nagyon különbözőkként jelennek meg, és következőleg az erőszaknak is nagyon különböző módjai jutnak osztályrészükül.
Arcok
Cselekvő szolidaritás. Perintfalvi Ritával Jakab Attila beszélget
Michael Löwy: Laudato Si’. A pápa rendszerellenes enciklikája
Ferenc pápa enciklikája kimondja, hogy a klímaváltozás nem pusztán az egyének magatartásából fakad, hanem a jelenlegi – a profitszempontok által dominált – gazdasági berendezkedés és tulajdonszerkezet folyománya. A globális rendszer fonák dinamikája, illetve az azt uraló gazdasági csoportok meggátolják a gyökeres változás bármely kísérletét. A jelenlegi rendszer logikáját kiszolgáló, „piackonform” megoldások nem vezethetnek eredményre. Ferenc megközelítésének másik fontos újdonsága, hogy összeköti az ökológia kérdését a társadalmi kérdéssel, mivel ugyanaz a rendszerlogika teszi lehetetlenné a szegénység felszámolását, mint amely az ökológiai áttörést akadályozza.
Tényről tényre
Pjotr Kocsin: A terror és a baloldal Ukrajnában
A szerző kiáltványa figyelemfelhívás és segélykérés is egyben. Kocsin rövid írásában rávilágít az új ukrán rezsim súlyosan elnyomó, szélsőjobboldali jellegére, melyben a rendszer kritikusan gondolkodó ellenzéki politikusai, aktivistái súlyos veszélyeknek vannak kitéve.
Történelem
György László: Észrevételek a Horthy-rendszer historiográfiájáról
A szerző áttekinti a Horthy-rendszer jellegével kapcsolatos, közel egy évszázados történészi vitákat, és megkísérli e historiográfiai fordulatokat elhelyezni a gazdaság-, társadalom- és politikatörténet folyamatában. Megállapítja, hogy a Horthy-kor tudományos, kritikai vizsgálata a kádári konszolidáció idején kezdett kibontakoz- ni, meghaladva a korábban uralkodó, sematikus narratívát. A rendszerváltás utáni pluralizmussal azonban ez a progresszív irány nem folytatódott: a politika újra megfertőzte a két világháború közötti rendszerről szóló szakmunkák jelentős részét. Megkezdődött Horthynak és ellenforradalmi rendszerének pozitív átértékelése, nem ritkán azzal a szándékkal, hogy az újonnan berendezkedő hatalmi elit benne szellemi viszonyításra és történeti legitimációra találjon.
Tromf
Nagy András: Megjegyzések Csoma Lajos könyvismertetőjéhez.
Olvasójel
Szalay Gábor: Kelet-Európa a náci üllő és a szovjet kalapács között? Timothy Snyder: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában. Budapest, Park Könyvkiadó, 2012.
Sőreg Krisztina: Az európai integráció politikai kiegyensúlyozatlanságának várható következményei. The Left, the People, Populism- Past and Present transform! yearbook 2017 (Edited by Walter Baier, Eric Canepa and Eva Himmelstoss). London, Merlin Press, 2017
Lugosi Győző: Szekták, kultuszok, (már nem is annyira) új vallási mozgalmak… Szcientológia és globalizáció
Az ún. szektakérdés – a jobbára nyugati eredetű és hátterű új vallási mozgalmak kelet-közép-európai megjelenése a rendszerváltozás után –, ami a ’90-es években még jelentős társadalmi s főleg politikai visszhangot váltott ki, ma már kevés figyel- met kelt a honi közvéleményben. A szcientológia azonban ez alól kivételt jelent. A cikk az egyházból immár vallási egyesületté lefokozott szervezet magyarországi történetét követi nyomon. A szcientológia a globalizáció tipikus jelensége: a vallást profanizálja, s megfordítva: az üzletet – benne a par excellence szcientológiai árut, a hubbardi standard „technológiát” – szakrálissá emeli, s ezzel a kommodifikációt, vagyis a kapitalista árucsere-viszonyokat kiterjeszti a transzcendencia iránti emberi- társadalmi szükségletek szférájára is
Címlap: Tarsila do Amaral: Munkások (1933)

Elhunyt Király Jenő filmesztéta

kiraly_jeno (1)

Király Jenő Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas filmesztéta, a műfajelmélet meghatározó alakja, 73 éves korában, 2017. augusztus 27-én hosszú, súlyos betegség után elhunyt otthonában, Budapesten.

Király Jenő 1943. december 1-én született Sopronban. 1967-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol 1971-től tanított évtizedeken keresztül. A hetvenes években a Filmelmélet, a Kultúraelmélet és a Kommunikációelmélet tárgyakat tanította (abban az időben írta első filmesztétikai jegyzeteit), a nyolcvanas években a kultúra és kommunikáció, illetve a tömegkultúra és tömegkommunikáció álltak érdeklődése középpontjában. Ez utóbbi téma találkozott külső érdeklődéssel és ösztönző igénnyel, ezért ebbe az irányba indultak kutatásai. Ez mozdította tevékenységét a tömegkultúra és a tömegfilm kutatása felé. 1978-1981 között a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum filmtörténeti és filmelméleti osztályán dolgozott, mint tudományos kutató, ahol szintén ilyen jellegű megbízásokat kapott. A szimbolika kutatása a kilencvenes években került munkássága középpontjába. Tantárgyai: Esztétikai antropológia, A tömegkultúra szimbolikája, Szexuálesztétika és szimbolika, Elemi esztétika és szimbolika (az archetípusok kultúrája), valamint különböző tömegfilmes kurzusok. Tanított az ELTE BTK-n belül a Közművelődési, a Kulturális Antropológia, a Kulturális Menedzser, valamint a Filmtudomány Tanszéken, előadásokat tartott az ELTE Tanárképző Főiskolai Karon, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Zsigmond Király Főiskolán és a Kaposvári Egyetemen (2008-2013 között a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszéken volt tudományos munkatárs). Éveken át tagja volt a Magyar Mozgókép Alapítvány Filmforgalmazási Kuratóriumának (1996-ig), a tömegkultúra esztétikájával foglalkozó könyvéért Hauser Arnold-díjat (1993), oktatói és filmszakírói tevékenységéért Balázs Béla-díjat (1993) kapott. 2013-ban 70. születésnapja tiszteletére az ELTE BTK Filmtudomány Tanszéke „Király 70” címmel konferenciát szervezett róla, majd a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat egyik száma is róla szólt.

Legendássá vált Frivol múzsa (1993) című könyve, összegző műve, a „filmesztétika bibliája”-ként emlegetett könyvsorozat, A film szimbolikája (2010-2011), melynek megjelent utolsó része A mai film szimbolikája (2017) címet viseli, de koncepció szerint lett volna még egy kötet, mely lezárja a sorozatot és a forradalmi filmről szól, de ebből csak három fejezet készült el.

kiraly_jeno_a_(mai)_film_szimbolikaja_9_kotet

könyvei:

Király Jenő – Zsilka János: Kommunikációelmélet III. (Homogén médiumok), Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
Király Jenő: A marxista filmelmélet alapjai, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
Király Jenő: Nicolaescu világa (előadás-jegyzet), 1-2. kötet, Budapest, Népművelési Intézet, 1978.
Király Jenő (szerk.): Film és szórakozás, Budapest, MOKÉP – Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1981. (benne két tanulmánya is)
Király Jenő: Filmelmélet, Budapest, Tankönyvkiadó, 1982.
Király Jenő: Mozifolklór és kameratöltőtoll. A populáris filmkultúra elméletéhez, Budapest, Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1983.
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája, Budapest, Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1989.
Király Jenő: A tömegkultúra esztétikája, 1-2. kötet, Budapest, Tankönyvkiadó, 1992.
Király Jenő: Frivol múzsa. A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája, 1-2. kötet, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993.
Király Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok, archetípusok a filmkultúrában, Budapest, Korona Kiadó, 1998.
Balogh Gyöngyi – Király Jenő: „Csak egy nap a világ…” A magyar film műfaj- és stílustörténete 1929-1936, Budapest, Magyar Filmintézet, 2000.
Király Jenő: A film szimbolikája, I-VIII. kötet, Kaposvár – Budapest, Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszék – Magyar Televízió Zrt, 2010-2011.
Király Jenő: A mai film szimbolikája, Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2017.

Elhunyt Mészáros István

Mészáros István (1930-2017) marxista filozófus, A tőkén túl  írója, az Eszmélet egykori alapítója, Kossuth-, Isaac Deutscher-, József Attila- és Lukács György díjas gondolkodó, a Magyar Tudomanyos Akadémia külső tagja, október 1-én Londonban 87. életévében elhunyt.

Lukács György azon kevés tanítványa és munkatársa közé tartozott, akik egész életükben és életük egészében marxisták maradtak: keresték a tőkefelhalmozáson és az értéktöbblet magánelsajátításán nyugvó polgári társadalmi berendezkedés humanista alternatíváját. Impozáns szellemi teljesítménye a magyar irodalmi és filozófiai kultúrát is gazdagította, a Szatíra és valóság (Csongor és Tünde) elemzésétől kezdve az 1956-os emigrációját követően olaszul írt és 2004-ben végre magyarul is megjelent József Attila és a modern művészet elemzéséig. Mészáros a legkomolyabb klasszikus filozófiai témák  – a marxi elidgenedés elmélet, Hegel – Marx – Lukács viszony, társadalmi struktúra és tudatformák összefügggéseinek elemzése – mellett számos jelenkori témát vett szellemi birtokába. Így   J. P. Sartre munkásságának jelentőségét, a single issue társadalmi mozgalmak „röghöz kötöttségét”, az ideológia hatalmának jellegét, a szocializmus vagy barbarság kérdését vagy éppen a polgári ökonomikusok (Jevons, Hayek, Marshal, Friedman) kritikáját. Opus Magnuma a Beyond Capital első ízben 1995-ben jelent meg Londonban, és mint más, számtalan kiadást megért műveit is, tucatnyi nyelvre fordították le.  Felfogásában a jelenkori kapitalizmust strukturalis válság jellemzi, melynek társadalmilag ellenőrizhetetlenné vált viszonyai teszik indokolttá a szocializmus felé való átmenet elméleti lehetőségeinek kutatását, beleértve a szocialista kritika és a szocialisztikus kísérletek történelmi örokségének feldolgozását. Mészáros a klasszius hagyomány szisztematikus tovabbépítőjeként a filozófiai szintű és igényű kapitalizmus kutatás egyik, sőt, alighanem legnagyobb jelenkori alakja. Művei hatástörténete óriási, további kutatást igenylő feladat.Szorgalmas élete, rendíthetetlen munkamorálja is példaértékű, melyet a nemzetközi mozgalom életéhez kapcsolódó jelenléte szervesen kísért.

Meggyőződésünk: emlékét a nagyívű munkásságához kapcsolódás  nemcsak fenntartja, hanem tovább is fogja vinni.

Karsai László: A történészek és a roma holokauszt. Vita Heindl Péterrel

Heindl Péter nem történész, miként Bársony János és Daróczi Ágnes sem az. Közös bennük, hogy a roma holokauszt történetével kapcsolatos magyarországi levéltári dokumentumokban nem kutattak, a levéltári forrásokat nem sokra becsülik, és nem ismerik a holokauszt modern, nemzetközi szakirodalmát sem. A Bársony-Daróczi szerzőpáros megpróbált roma holokauszt túlélőket találni, interjúkat készítettek, ezekre és csak ezekre alapozva viszont komoly történeti szakmunkát nem lehet írni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Társadalomkritikai és kulturális folyóirat // A quarterly journal for social critique and culture