A tézisek elmarasztalják a rendszerváltás végrehajtóit atekintetben, hogy nem adtak lehetőséget a dolgozói tulajdon kibontakozására. Felvázolja konkrét elképzeléseit a dolgozói tulajdon, illetve részvényprogram megva­lósításának teendőiről.

1) Magyarországon a gazdasági rendszerváltás középpontjába a privatizáció került. Az állami tulajdon lebontásával más tulajdonfor­mák és új tulajdonosok keletkeznek. A tulajdoni átrendeződésben újabb és újabb csoportok, valamint rétegek kapnak szerepet, válnak tulajdonossá és eközben egyre reménytelenebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek azok, akik ezt a tulajdont lényegében létre­hozták, vagyis a munkavállalók, a dolgozók milliói. Az MRP-ről elfo­gadott törvény legfeljebb egy szűk réteget tesz valóságos tulajdoni hatalommal és lényeges beleszólással nem rendelkező kistulajdonossá.

2) Az „államszocializmus" rendszerének összeomlásával Magyaror­szágon egy olyan sajátos történelmi helyzet alakult ki, amelyben meg­valósíthatók lettek volna a dolgozó emberek ós a munkásmozgalom elsődleges törekvései, vagyis a termelőeszközök társadalmasítása, ez­által a munka elidegenedésének, az emberi kizsákmányolásnak a visszaszorítása, végül pedig megszüntetése. A régi MSZMP egyik sú­lyos mulasztása volt, hogy nem engedett utat a dolgozói tulajdon kiala­kulásának, pedig ez a politikai rendszerváltás esélyeit is jelentősen be­folyásolhatta volna a baloldal javára. Sajnos a Magyar Szocialista Párt sem ragadta meg ezt a lehetőséget a választási küzdelemben, a párt politikájában a dolgozói tulajdon kérdése mindeddig csak marginális szerepet játszik.

3) Az új történelmi helyzet a magyar baloldal erői részére még mindig kínál lehetőséget, hogy a dolgozói tulajdon kiépítésével egy sajátos – de a világgazdaságba is integrálódni képes – modellt alakítson ki. Míg a szoci­áldemokrácia a kis lépések reformpolitikájának szociál-technikájával igyekszik a tőke szociális kötöttségét fokozni ós egy szocialista értékrend­szer érvényesülését elősegíteni – így harcolva a fent vázolt célokért – ad­dig a kelet-közép-európai régió baloldali erői ezt a munkát úgymond felülről lefelé végezhetnék el. Az „államszocializmus" modellje ugyanis számos torzulása mellett is lényeges előretöréseket valósított meg a dolgozó em­berek alapvető érdekeinek érvényesülése szempontjából és ezeket a vív­mányokat – különösképpen a tőkés osztály hatalmának a megtörését, a termelőeszközök fejlesztésében elért eredményeket – a baloldalnak mint meghatározó kiindulási pozíciókat kellene őriznie ill. továbbfejlesztenie. Az alapvető baloldali célokról, az elért vívmányok védelméről és a tényleges továbblépés lehetőségéről való lemondás – éppen most, amikor a rend­szerváltás keltette illúziók szertefoszlanak; amikor bebizonyosodott, hogy a magyar nép szociális érzékenységében is igen komoly nyomokat hagytak az elmúlt évtizedek, amikor az 1994-es választások döntő módon változtat­hatják meg a politikai erőviszonyokat és ezzel együtt a baloldal politikai cse­lekvésének lehetőségei – a legnagyobb felelőtlenség bármely politikai, ill. tár­sadalmi erő részéről, amely a munkavállalók tömegeinek érdekeit felvállalja.

4) A dolgozói tulajdon dominanciájának megteremtése nem mond ellent a piacgazdaságnak, hiszen ennek lényege nem a ma­gántulajdon, hanem az autonóm gazdasági egységek egészséges versenye. Magyarországon egy jól működő vegyesgazdaság kiépítésé­re van szükség, mely teljesítményével képes integrálódni a világgazda­sági folyamatokba, és ebben a gazdaságban természetesen a ma­gántőkének is fontos szerepe lehet olyan szektorokban, amelyekben ezt a legcélszerűbb működtetni (elsősorban a kisiparban, a kiskereskede­lemben és a szolgáltatások széles körén belül).

5) A dolgozói tulajdon működtetésének területe elsősorban a nagy­ipar, ill. a középüzemek lehetnek, legalkalmasabb formája pedig a rész­vénytársaság. A dolgozói tulajdon bevezetésének csak a versenyszfé­rában van értelme és nem vezethet más tulajdonformák (pl. szövetke­zeti, kommunális, magántulajdon stb.) felszámolásához, hiszen ez el­lentmondana a piacgazdaság lényegének. Az elkövetkezendő időszak egyik legsürgősebb feladata a baloldal részére a dolgozói tulajdon szo­cialista modelljének részletes kidolgozása. Az alábbi pontokban arra teszek kísérletet, hogy ennek körvonalait felvázoljam.

6) A részvénytársasággá átalakult vállalat részvényei minimum 51 %-ának dolgozói tulajdonban kellene maradnia. Ezt még a vállalat dolgozói sem adhatnák el egymásnak. Így lehetővé válik, hogy a kilépett, ill. nyug­díjba ment dolgozók ily módon megmaradt részvényéit az újonnan be­lépők, vagy pedig a már ott dolgozók között oszthassák fel kellő arány­ban. A részvények egy további, esetenként meghatározott részét megvá­sárolhatnák a dolgozók, tulajdonosi jogaik tehát a kötelezően és térítés­mentesen juttatott, valamint a vásárolt részvények arányában érvénye­sülhetnek,

A részvények egy további meghatározott részét – a vállalat anyagi helyzetétől és fejlesztési terveitől függően – külföldi vagy hazai magán­személyeknek, ill. intézményeknek, befektetői csoportoknak stb. adhatná el a dolgozói képviselet.

Az alaptöke bővítése vagy a vállalati nyereség egy részének erre tör­ténő felhasználásával, vagy külső források bevonásával mehetne végbe. A minimálisan 51%-os fent vázolt tőkearányt azonban alaptőke-bővítés esetén is fenn kellene tartani. Ezzel elkerülhetővé válnék, hogy a vállalat idővel külső tulajdonosok kezébe menjen át, vagy ezek teljes ellenőrzé­sük alá vonják azt. A modell szociális lényegóból adódóan termé­szetesen kezdettől fogva arra kellene törekedni, hogy a részvények mind nagyobb része legyen a dolgozók tulajdonában. Mivel a vállalat dolgozói az alaprészesedésükön túlmenően csak vásárlással, megtakarított jöve­delmükből tudnák bizonyos határok között részvényeik számát növelni, így növekvő „profitjuk" legitimációja végső soron a munka, ós ez nem mond ellent a szocialista értékrendnek sem.

7) A dolgozói tulajdonon alapuló vállalatnak három lényeges szférája alakulhat ki.

-A termelés szintje, amelyben a munka hatékonysága által megköve­telt munkafegyelem ós hierarchia működik (pl. mérnök-művezető-munkás). A minden hierarchia által lehetővé váló kiszolgáltatottság elkerülésé­re üzemi szintű érdekvédelmi ill. üzemi bizottságokat kellene alakítani (az elnevezés másodlagos jelentőségű), amelyek a munkavédelemtől az üze­mi demokráciáig bezárólag csakis a munkahelyi problémákkal foglalkoz­nának. Üzemi szinten megoldatlan problémáikkal a .Vállalati Tanács"-hoz fordulhatnának.

-A vállalatvezetés szintje, amely az operatív irányítást jelenti ós amely a menedzseri réteget foglalja magában. Minden vállalatnál szükségessé válnék olyan házi szabályzat megalkotása (munkaköri leírások, az egyes vezetők kompetenciáinak meghatározása stb.), amely pontosan behatá­rolja az adott személy hatalmát.

– A vállalati tulajdonosi képviselet szintje, amely a részvénytársaságok Felügyelő Bizottságainak szerepét tölti be, nevezhetjük .Vállalati Tanács"-nak, vagy bárminek. Feladatköre elsősorban a vállalati stratégiai dönté­sek kidolgozása a fejlesztéstől az osztalékok nagyságának megállapítá­sáig, a menedzserek ellenőrzése, kinevezése, leváltása, valamint dön­tés olyan ügyekben, amelyek üzemi szintről kerülnek a testület elé.

A „Vállalati Tanács" tagjait a tulajdonosok delegálnák az általuk birtokolt részvények arányában. Tehát nemcsak a vállalat dolgozóinak képviselői foglalnának helyet ebben a testületben, hanem az egyéb bel- és külföldi részvénytulajdonosok, ill. képviselőik is. A minimum 51%-os el nem ide­geníthető részvénytömeg mindenkor biztosítaná, hogy ne a vállalat dolgo­zóinak érdekeitől eltérő döntések szülessenek. Amennyiben hamis érdek-felismerés következtében ez mégis így történnék, a későbbiekben a tulaj-doni dominancia következtében a dolgozói kollektíva képes lenne ezt kor­rigálni.

8) A dolgozói tulajdon működésében az alsó (üzemi) szinten sok esetben érvényesülhet a közvetlen demokrácia is. A dolgozóknak – mint egy­ben tulajdonosoknak – alapvető érdekük, hogy az üzem zavartalanul, ren­tábilisan ós jó jövedelmet termelőén működjék;az ennek ellentmondó cso­portérdekeket talán éppen a közvetlen demokrácia eszközeivel lehet a legjobban visszaszorítani. Mivel azonban minden vállalat önálló és sajátos struktúraként jelenik meg, ezért valamennyi helyen ki kellene dolgozni a helyi „Üzemi Alkotmány"-! (a dolgozói tulajdon formájának megfelelő kol­lektív szerződést), amely megfelelően szabályozza a potenciálisan felme­rülő konfliktusokat.

A „Vállalati Tanács" működési szabályzata, ill. a delegálás rendszere legalább olyan jelentős, mint az „Üzemi Alkotmány", hiszen ezen a szinten hoznák a legfontosabb döntéseket. Nem kevésbé meghatározó annak szem előtt tartása is, hogy ez a szerv lenne a menedzserek munkáltató­ja, akiknek szintén megvannak a sajátos érdekeik, ós a biztonságos válla­latvezetés szempontjából az ö jogaikat is megfelelően szabályozni kelle­ne.

9) Amennyiben kiépülnek a dolgozói tulajdonon alapuló gazdasági egységek, a szakszervezeteknek is jelentősen megváltozna a szerepük. Tevékenységük súlypontja feltehetően az ágazati problémákra tevődnék át, talán kivonulnának az alsó (üzemi) szférából, de jelentőssé válhatna szerepük a „Vállalati Tanácsok" működésével kapcsolatban. Bizonyára létrejönnének erős „menedzser-szakszervezetek" is, sajátos érdekeik vé­delmére. Mivel Magyarországon a dolgozói tulajdon dominanciájának ki­alakulása csak megfelelő politikai fordulat után és folyamatosan mehetne végbe, ez a folyamat bizonyára számos további gyakorlati kérdés megol­dására késztetné majd az így szükségszerűen átalakuló szakszervezete­ket is.

10) A baloldaliság minden korban és korszakban bizonyos fokig mást jelentett. Lényege azonban mindig ugyanaz maradt, vagyis a dolgozó emberek, a létfenntartásukért nap mint nap keményen megdolgozó mun­kavállalók oldalán állni és ezek boldogulását elősegíteni. Napjaink politi­kai és gazdasági átrendeződésének folyamatában ez egyre nehezebb feladatot jelent minden baloldali mozgalom ós párt részére. Feladatunk tehát olyan perspektívák felvázolása, amelyek a társadalom számára meghatározó, akár egészen új struktúrák kialakításával a gondok ós problémák gyökeréig nyúl, és így próbál baloldali alternatívát kínálni. A tulajdon kérdése egyértelműen ezek közé tartozik.