A hatalom valamilyen módon minden történelmi korszakban szeretné orientálni állampolgárait, felvilágosítani őket döntéseiről és ezek irányáról. Ez nemcsak a törvények elvont propagálását jelenti, sőt elsősorban nem azt. Hiszen ezek inkább csak a jogilag művelt közönségnek szólnak, márpedig a hatalom mindenkit irányítani kíván. Így tehát a hatékony vezetéshez meg kell találnia azokat a csatornákat, médiákat, amelyekkel a középosztálynak vagy az alsó középosztálynak világossá teszi célkitűzéseit. Az ókorban ez az eszköz a színház, illetve a cirkusz volt, a középkorban a prédikáció, a XIX. században az újságokban megjelenő folytatásos regények, később a rádiójátékok, illetve a karrierfilmek, manapság pedig a tévés sorozatok.

Ezek a formák nem a komoly politikai mondanivaló elbagatellizálását célozzák, nem arról van szó, hogy manipulálják a közönséget – vagy legalábbis nem jobban, mint a tudományos folyóiratok egyes cikkei -, hanem arról, hogy más formában közlik a fejlődés várható irányát. Természetesen ezt a formát is lehet jól és rosszul művelni, a forma nem eleve határozza meg a tartalmat. Gondoljunk csak Pázmány Péter prédikációira vagy Orson Welles hangjátékára.¹ Ilyen szempontból a magas és az alacsony kultúra szétválasztása voltaképpen a magasan kulturáltak kulturálatlanságát fejezi ki. Emiatt érdemes már esztétikai szempontból is elemezni a sorozatokat, ami azonban túlvezetne e cikk keretein. Külön elemzésre méltó, hogy nálunk miért nem történt ez meg. Mi azonban nem erre vállalkozunk: a tartalom felől próbáljuk közelíteni a sorozatokat. Hiszen ha ebben a formában is hatalmi irányításról van szó, akkor a fordított út is járható – az adott korszak világpolitikáját megérthetjük a tv-sorozatokból is.

Ez csak első látásra tűnik meghökkentőnek. Gondoljunk azonban arra, hogy az ókori görög gondolkodók milyen gyakran nyúltak elemzéseikben a mítoszhoz vagy a drámához, sőt egész filozófiák épültek ezekre vagy ezek tagadására. Ám ez a tartalom felőli közelítés megköveteli, hogy ne általában a sorozatokat elemezzük, hanem mindegyiket külön-külön arra való tekintettel, hogy mi a sorozat társadalomelméleti mondanivalója, milyen rétegeket céloz meg és milyen magatartást sugall nekik. Arra nincs módunk, hogy ezt itt most megtegyük, csak egy sorozat elemzésére vállalkozunk, arra, amelyik már jó pár éve meghatározza a televíziózási szokásokat nemcsak nálunk, hanem az Egyesült Államokban is: a Dallasra. De ilyen módszerrel lehetne elemezni például a Vészhelyzetet is.

Ismert, hogy a 80-as években Dallas vetítésekor az USA szinte minden állampolgára a képernyő előtt ült, és egyetlen más sorozat sem tudta azóta megközelíteni sikerét. Így a Dallast a legkiválóbb kordokumentumnak is tekinthetjük, aminek elemzése már csak amiatt is érdekes, mert “a történelem vége” tétel értelmében nálunk most tart a Dallas üzenetének kódolása.² Azt a korszakot, amit társadalomelméleti szempontból a Dallas fémjelez, neokonzervatív forradalomnak szoktak nevezni, és ennek jellegzetességeit kívánjuk feltárni a sorozaton keresztül. Arra nincs most lehetőségünk, hogy a Dallas minden egyes részletét vizsgáljuk, csak a főbb motívumokra szorítkozunk.

1. Az olaj és a tőke-munka-viszony

Politikai gazdaságtani szempontból az olaj szerepe a legfontosabb a sorozatban. Ezt nem tekinthetjük véletlennek, hiszen az olaj egy egész történelmi korszak meghatározó ágazatának az alapja; a 30-as évektől kezdődően a biztonság- és gazdaságpolitikai kérdések nagy része az olajtermeléshez és felhasználáshoz kötődik. Ezt a korszakot nevezhetjük a jóléti állam korszakának is, bár az olaj egy kicsivel hosszabb időszakot fog át, hiszen a 30-as évek még nem tekinthetők jóléti állam korszakának.³ A Dallas korszaka azonban éppen ennek a jóléti államnak a vége, az olajszakma tündöklése és bukása. (Emlékezzünk csak, a Barnes-Ewing viszály eredete a II. világháború előtti korszakra nyúlik vissza, mint ahogy szinte minden fontosabb titok erre a korszakra datálódik.)

Mi a fő jellemzője az olajkorszaknak, illetve a jóléti államnak? Ebben az időszakban úgy tűnt, hogy egy sajátos korporációs rendszerben megoldódik a munkás-tőkés-probléma. A munkások érdekeit a szakszervezetek képviselik, a tőkések pedig szintén megtalálják érdekeik kifejezésének megfelelő formáját. Európában ez a munkaadói oldal az érdekegyeztetési mechanizmusban, míg az USA-ban ez a sajátos lobby-rendszer, ami szintén megjelent a sorozatban (és persze ne feledkezzünk el az olajvállalkozók klubjáról és báljáról).⁴ A munkás-tőkés-konfliktus feloldása tehát nem azt jelenti, hogy a munkások megszüntetnék munkás létüket, ahogyan az a klasszikus marxizmusban megjelent, de nem is azt, hogy mindenki tőkéssé válik, ahogy azt a neokonzervatív forradalom szeretné, hanem ebben az osztálybéke-koncepcióban.⁵

Ezt kiválóan illusztrálta Dendrich szerepeltetése,⁶ aki bár megtalálja a földgázmezőt (megérezte az orra – az olajat), mégis eltűnik a sorozatból, nem lesz része az olajvállalkozók körének – bár a vagyona alapján lehetne. Ez egyrészt Cliff Barnes “gonoszságának” köszönhető, aki persze öntudatlanul gonosz és semmizi ki társát. Másrészt ez Dendrich kulturálatlanságának is az eredménye, hiszen semmibe veszi a geodéziai jelentéseket, nem is akarja elsajátítani a tőke működtetésének szakmáját. Ennek persze konfliktus a következménye, hiszen nem is értheti meg Cliff Barnes munkájának értelmét, emiatt állandóan lázad ellene. Ugyanez a motívum alkotja a Barnes-Ewing viszály kezdetét is. Tintás megtalálta az olajat, az öreg Jock azonban olyan szerződést kötött vele, aminek eredményeképpen a Ewingoké lett a vagyon. Azaz az öreg Barnes itt is csak Jock gonoszságát látja anélkül, hogy megértené a jog jelentőségét. Fiáról ugyanez már nem mondható el – és ettől válik olajvállalkozóvá. Ez pedig ugyanaz a helyzet, mint egyrészt nálunk az állandósuló szakszervezeti támadások a reform ellen a Kádár-korszak egészében, illetve a szovjet mentalitás az USA termelési kultúrája ellen.⁷

Mindezek azt mutatják, hogy a jóléti államban hiányzik vagy legalábbis nagyon szűkre szabott a mobilitás lehetősége, hiányoznak azok a társadalmi oktatási mechanizmusok, amelyek éppen a munkásosztály megszüntetését céloznák. Ennek nem mond ellent a felsőoktatás tömegesedése a II. világháborút követő korszakban, hiszen azok, akik akkor tanultak, hajtják végre ma a neokonzervatív forradalmat, szüntetik meg a jóléti államot. Akkor a felsőoktatás csak a munkanélküliség elleni küzdelem sajátos formája volt. A tömeges megszüntetés olyan mechanizmusaira gondolunk itt, mint például a kisvállalkozás jelszava, amelyek ha másra nem is, arra megtanítanak, hogy tudatosan alkalmazzuk az adótörvényeket.

Ez a tőkés-munkás-viszony feltételezi azt is, hogy a termelés szervezeti formája változatlan marad, azaz fennmarad a gyárrendszer, illetve a gyár logikájának megfelelő hierarchia. Ezzel szemben a munkás – éppen kulturálatlanságánál fogva – nem tehet mást, csak lázadhat. Ennek a lázadásnak bemutatása a másik olyan elem a sorozatban, amelyben megjelenik a munkás. Ez például az olajkút felrobbantása és az ehhez kapcsolódó terrorizmus-botrány kipattanása.⁸ A rendszeren belül található feszültség tehát állandóan felszínre kerül. Feszültség ez, hiszen a munkás (illetve a beosztott) nem tudhatja, hogy ténylegesen mennyivel járul hozzá az intézmény munkájához, és mindig igazságtalannak érzi az így kapott bért és elismerést. (Nagyon jellemző, hogy a 80-as évek Amerikájának karrierfilmjei arról szólnak: a beosztott szaktudásában hogyan kerül a főnök fölé.)⁹

Ezt az állandó lázadási hajlamot valahogyan kezelni kell, és ennek csak egyik – és igen korlátozott – lehetősége az erőszak, ahogy ez kiderül a Ewingok magatartásából az olajkutat felrobbantó munkás ügyében. A másik lehetőség a munkásság kifizetése – e lázadási hajlam megvásárlása. Ez történik a terrorista-botrány kapcsán, hiszen Jeremy Wendell nem csak a Ewingokkal szemben használta fel az információt, hanem önmagát is védte a nekik felajánlott állásajánlattal, illetve Cally szerepeltetésével, ami a kiegyezést mutatja Texas és a Közép-Nyugat között.¹⁰

Ez a “kifizetés” azonban nem csak ilyen elszigetelt epizódokra igaz, hanem a sorozat egészére. A Dallas olyan fogyasztási kultúrát közvetít, amelynek lényege, hogy mindenkit megtart saját pozíciójában. A nagyobb autó, nagyobb lakás, háztartási gépek stb., azaz az úgynevezett fogyasztói társadalom lényege egyrészt valóban a szabadidő bővülése, másrészt azonban ennek a szabadidőnek nem a munkához kapcsolódó eltöltése. Az autók, gépek fogyasztása nem követeli meg a fogyasztók szellemi gyarapodását, szemben például a számítógéppel, melynek használata eleve feltételezi a kulturálódást. A televízió és a rádió csak a tanulás lehetőségét jelenti és nem szükségességét. Ebből a fogyasztásból nem következik a szabadidő értelmes eltöltése. A háziasszonyok nőegyletet szerveznek, jótékonykodnak, amit természetesen a férfiak unnak és fiatalabb hölgyek társaságát keresik. Nem a termelés egyesíti a családot (mint mostanság a papa-mama-vegyeskereskedésekben), hanem a fogyasztás. A szabadidő deklaráltan arra szolgál, hogy a termelésben a hierarchiából keletkező feszültségeket levezesse, hogy elviseljük a főnök egész heti packázásait.

Ezt a korszakot véleményünk szerint az olaj fogja össze, ami nem egyszerűen a véletlen műve. Az olaj az az erőforrás, amelynek kitermelése és az ehhez kapcsolódó iparágak még a hagyományos gyáripari szerkezetet őrzik, ugyanakkor az erőforrás bősége lehetővé teszi a fent elemzett fogyasztás finanszírozását. A korábbi korszak alapvető energiaforrása a szén volt, amelyik szintén meghatározott gyárszerkezetet követelt meg, de korántsem állt olyan bőségesen rendelkezésre – emiatt a szegénység is fokozott mértékben jelentkezett.

Anélkül, hogy nagyon elkalandoznánk a tárgytól, annyit érdemes megjegyezni, hogy nem csak ez a hierarchia-logika létezik, hanem olyan is, amikor az alullévők törekvéseit a hatalom mindig beépíti, ezáltal kiküszöbölve a forradalom, illetve a lázadás lehetőségét.

2. Konkurrencia és racionalitás

Sajátos közgazdasági jelenségként írható le, hogy az olajvállalkozó a szűken vett profitmotívum mellett azért vásárol gyakran pl. földet, olajipari tőkét, részvényeket vagy ügynököket, hogy zsaroljon, sakkban tartson, a kívánt magatartásra kényszerítsen, vagy éppen tönkretegyen üzlettársakat, ellenfeleket. A sorozatban végighúzódó Ewing-Barnes-viszály, vagy az újabb keletű harc a főszereplők és a Weststar között nem egyszerűen a piaci pozíciókért való verseny kifejeződései: itt arra áldoznak pénzt, tőkét, hogy az ellenfelet magát győzzék le, semmisítsék meg, vagy jobbik esetben rontsák a pozícióját. – Köztes eset, amikor közvetlen anyagi előnyhöz a partner becsapása, félrevezetése révén kívánnak jutni.

Ez nem a jóléti állam tisztességes versenye! Nem is egyszerűen a klasszikus kapitalizmus “mindenki mindenkinek farkasa” szellemében megvalósuló szabadversenyének jelenkori folytatása, bár van ilyen vonatkozása is. Ez valójában a jelenkorban a földért, a földtulajdonért, a földtulajdon megtartásáért való harc – tőkés viszonyok között. A föld létéért, a földbirtok fenntartásáért folyó élethalálharc kényszeríti ki egyes törvények és íratlan erkölcsi szabályok folytonos megsértését. A cél a földtulajdon fenyegetettségének az elhárítása, visszaszorítása. Ebben a vonatkozásban az írott és íratlan szabályok megsértése nem mindig szükségképpen bűn, hanem büntetés is – az igazságszolgáltatás külön intézményrendszere nélkül. A tőke eszközeit használják fel a föld védelmére! – Ez így egyben az amerikai szabadságeszme fenntartásáért folytatott harc is. A Dallas a jelenkor szabadságharcáról is szól, amit mi sem példáz jobban, mint Jockey és Bobby moszkvai utazása.¹¹ Ebben az esetben látszólag ellentmondásba kerül egymással a profitérdek és a hazafiság, valójában azonban a hosszú és rövid táv ellentmondásáról van szó. Ha fenn akarják tartani a vállalkozást, akkor gátat kell vetniük saját profitéhségüknek – és ebből is kiviláglik, hogy a Dallas nem a kapitalizmusról szól, hanem az átmenet korszakáról, amikor kapitalista ideológiával vezetik át a világot egy új korszakba.

A földtulajdon lényege ugyanis az adott területen élők fennmaradása, létük egészének újratermelése, illetve ezen újratermelés feltételeinek biztosítása. A földbirtokos, a király nem csak a középkorban volt felelős alattvalói boldogságának biztosításáért. Az újkor története is értelmezhető oly módon, hogy a földbirtokosok a kapitalizmust éppen az újratermelés biztosítása érdekében engedélyezik. A közgazdaságtan születése nagyon jól példázza ezt, hiszen Smith, amikor leírja a láthatatlan kéz elvét, akkor ezt nem a tőkések számára írja, nem apologetika ez – akkor nem is lenne tudományos súlya az állításnak -, hanem a fennálló arisztokráciát szólítja fel arra, hogy mondjon le előjogai egy részéről – hatalma fenntartása érdekében. A példa, amire Smith hivatkozik 1776-ban, világos. Az Egyesült Államok arisztokrácia nélkül is képes fennmaradni, és ez riasztó példa lehet az angol földbirtokosokra nézve. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az Újvilágban ne létezne földtulajdon (ezt legfeljebb a francia forradalmárok gondolták így), csak azt, hogy más szerkezetben működtetik. A földtulajdon olyan szerkezete és formája alakul ki, amely a szabadságeszme hordozására képes – szemben a feudális földtulajdonnal, amelyik egyoldalúan a gondoskodásra, a jobbágyság védelmére szakosodott.

Azt, hogy az USA-ban mennyire fontos az államért való felelősség, ami a földtulajdon lényege, mi sem bizonyítja jobban, mint az elnöki intézmény körül kialakuló szinte személyi kultusz – bár egy intézmény körül kialakuló kultusz fogalma már önmagában ellentmondás, egy olyan ellentmondás, amelyik az USA politikai rendszerének belső problémáit jelzi. Minden amerikai leghőbb vágya, hogy kezet fogjon az elnökkel, személyesen is eggyé váljon az amerikai államisággal. Ezt fejezi ki az amerikai alkotmány is, amikor kimondja: mindenkinek joga van a boldogság kereséséhez és ezt biztosítania kell az alkotmánynak, mindenkire nézve külön-külön is.¹² Hannah Arendt elemzéséből¹³ az is világos, hogy ez pozitív jog: csak azt szabad, amit az alkotmány, illetve a törvények tételesen állítanak. Az alkotmány lényege tehát a szabadság pozitív integrálása, ami egyébként szöges ellentéte a laissez faire elvének. A földtulajdon ilyen felfogása nem valamiféle misztikumból származik, hanem az USA politikai rendszerének sajátos szerkezetéből, Észak és Dél ellentétéből. A hazai szakirodalom jó ideig csak Észak felsőbbrendűségét vette észre, hiszen ezzel lehetett bizonyítani, hogy az USA a kapitalizmus országa és Dél funkciójáról teljesen elfeledkezett. Pedig az amerikai konzervatív történészek már régen felfedezték, hogy Délen az európai feudális hagyomány éled újra – arisztokrácia és ehhez tartozó jogrend nélkül.¹⁴ Ez a paternalista gazdálkodás olyan földbirtokost feltételez, aki felelősséget érez a földjén élőkért és akinek minden cselekedetét ez hatja át. Ezt a tételt nagyon szépen illusztrálta az Elfújta a szél, hiszen a film végkicsengése a föld fontosságának megértése volt.¹⁵

Ugyanakkor ez a déli paternalizmus mégiscsak az európai feudalizmusból nőtt ki, annak nemcsak pozitív, hanem negatív hagyományait is megőrizve. Ez pedig feltételezte, hogy az alattvalóról saját akarata ellenére is lehet és kell gondoskodni. Azaz a gondoskodás nem feltételezi az alattvaló szellemi egyenrangúságát vagy legalábbis a szellemi felemelés mozzanatát. Emiatt fért meg békésen egymás mellett a rabszolgaság és a gondoskodás Délen, és a rabszolga-felszabadítás emiatt is indult el Északról. (Ez egyébként ugyanaz a probléma, ami miatt nálunk nosztalgia van a Kádár-rendszer iránt.) Észak ezt az elemet szeretné megszüntetni, de ezzel felmerül a veszélye a gondoskodás megszüntetésének is, ami az instabilitást, az USA közvetlen veszélyeztetését jelenti. Ez az ellentmondás az, ami végigkíséri az amerikai, és ennek következtében a világtörténelmet is. A Dallas arról is szól, hogy milyen sajátos munkamegosztás és konfliktusos harmónia van az USA-ban Észak és Dél között. Észak összességében inkább a dinamizmust, az újat, az ipar újdonságait, a demokratikus igazságot képviselte, Dél így az alapvető stabilizáló szerepet tölti be a II. világháború után, mintegy jóvátéve a múlt századig tartó rabszolgaság szégyenét.

Az olajágazat tehát tényleg két módon tölt be stabilizáló szerepet: a termékével, működése tartalmával, amennyiben az olaj széles körű társadalmi jólét kiterjesztésének és fenntartásának meghatározó forrása az adott korban; és működési módjával, üzletmenete formájával, amennyiben dinamikusan stabilizálja a földmagántulajdon és ezáltal a nyugati (amerikai) szabadságeszme folyamatos érvényre jutását, fennmaradását. Elnyomja az uralkodó eszmét fenyegető veszélyek hordozóit.¹⁶

A Dallas nem a jóléti államról szól, hanem a jóléti állam modelljének a neokonzervatív fordulat (és így egyben a világméretű rendszerváltás) modelljébe való átfordulásáról. Azt mutatja be, hogy milyen módon stabilizálja, katalizálja az amerikai olajágazat ezt a folyamatot, és természetesen azt, hogy ezt a stabilizáló funkciót éppen jellegzetesen az olajszakma tölti be – a maga szükségképpen korlátolt és ideiglenes módján. A jóléti állam uralkodó ágazata az olajágazat, a neokonzervatív fordulaté a számítástechnika és az űrtechnika, de ez a sokéves ún. szappanopera arról is szól, ami a két gazdaságtörténeti korszakban mégis közös, folytonos.

Így nem véletlen, hogy ez a hosszú sorozat nem például a számítástechnika, a szórakoztató elektronika vagy éppen az autóipar területén működők életéről szól, és ugyanígy nem véletlen, hogy nem a mezőgazdaság a főszereplő, bár alárendelten a farm éppen sajátos szerepe miatt, és a család folytonosságát reprezentáló Southfork Ranch mégis végig jelen van. A család ugyanis a földtulajdon tényleges intézménye a Dallasban is, hiszen ez az egyetlen olyan erő, amelyik az összetartást képviseli a széthúzással szemben, a stabilitás végső biztosítékát. A Dallas korszaka azonban nem a 30-as éveké; család és vállalat szétválása elkezdődik, és ez a jóléti állam szerkezetének felbomlását is mutatja. Nem az olajtársaság tartja össze a családot, bármennyire is szeretné ezt Jockey. Az üzlet csak a család fennmaradásának anyagi forrása – és ez Jockey és Ellie konfliktusának lényege. Az öreg Jock még közvetlenül Ford mentalitását képviselte¹⁷ és halála már előrevetítette az olajtársaság pusztulását is. (Nagyon jellemző, hogy a sorozat készítői soha nem próbálták pótolni Jockot, szemben Ellie-vel, amikor a színésznő időleges kiesésekor azonnal újról gondoskodtak.)

Ez a felbomlás persze nem egyoldalúan a gyár leértékelődését, illetve felbomlását jelenti, hanem a földtulajdon intézményének átalakulását is. A családban ugyanis a stabilitás nem a családtagok eszmei, hanem érzelmi közösségén alapul, márpedig ez a közösségiség ellentmondhat és a jóléti államban ellent is mond a racionalitásnak. Jockey és Bobby, Samantha és Jockey, Pamela és Cliff konfliktusai ezen alapulnak, egyrészt a hatalomért folytatott harc szétvetné a családot, másrészt azt mégis össze kell tartani, ami ideológiai alapon nem lehetséges. Semmiféle eszközzel sem bizonyítható Jockey-nek, hogy neki szükséges az együttműködés Bobbyval, számára a testvére végül is nyűg – és ez persze fordítva is igaz. Ami összetartja őket, az kizárólag Ellie és a család szentsége. Emiatt a föld feletti uralom, a stabilitás biztosítása a jóléti állam korszakában végig irracionális elem marad. Ez egyébként szükségszerű, és a II. világháború utáni egész korszakból megérthető, hiszen az atomfegyver időszakában azért kellett fegyverkezni, hogy a béke fennmaradjon – és ez ép ésszel nem volt felfogható. A hidegháborút követő korszakban tehát átalakul a földtulajdon szerkezete, a család szerepét az ideológia, illetve annak anyagi formája veszi át. Mindez azzal jár, hogy a család leértékelődik a stabilitás tekintetében, illetve a racionalitás ismét összhangba kerül az érzelmekkel és az erkölccsel. Ez pedig nem a tőke, hanem a föld racionalitása, a közösségiség eszméjének megfogalmazása és alkalmazása. A mezőgazdaság, az ültetvény nem lehet úgy főszereplő, mint az Elfújta a szél idején, hiszen a közösségiség gazdasági formája nem egyszerűen a család. Nem beszélhetünk részletesen arról, amiről a sorozat nem szól, az amerikai Kelet és Nyugat viszonyáról, és az USA világban betöltött szerepéről. Szintén apró morzsa a terrorista-epizód, ahol mégis megjelenik a szabadság és a zsarnokság konfliktusa az olajágazaton belül. Ám a CIA a Ewing társaság mellé áll. A Weststar monopolista érdekein keresztül a független olajvállakozás létét, tehát a szabadságot fenyegeti.¹⁸

A Dallas története egy korlátozott lehetőségekről szóló, nagyon is részleges igazságokat tartalmazó, mégiscsak tisztességtelen történet. Nem igaz, hogy a kisebb bűnök örökre megbocsáthatók, ha nagyobbak elkerülése érdekében követik el azokat. Nincs mindig tőkére szükség ahhoz, hogy a földet meg lehessen védeni. A tőke és a földtulajdon összenövése, összefonódása a neokonzervatív fordulatnak azt a jellegzetességét fejezi ki, hogy nem beszélhetett nyíltan arról az irányítási rendszerről, amelynek a megvalósítására a gyakorlatban már áttért. Nem a tőke uralkodik a föld fölött, hanem a föld a tőke fölött. De ez az a világ, amelyikről a Dallas nem szól.

3. Ki az erkölcsös: Jockey vagy Bobby?

Mindezek után felmerül a kérdés, ha a tőkés racionalitás a jóléti állam időszakában végül is a földtulajdon stabilitását szolgálja, akkor tekinthető-e erkölcstelennek Jockey? Hiszen minden lépése arra irányul, hogy nyerjen a Ewing olajtársaság, ezáltal a legkiválóbb emelkedjen ki, a kiválóságra való törekvés pedig erény. Ha viszont ez így van, akkor mi a funkciója Bobbynak, a látszólag erkölcsös fivérnek? Egyáltalán milyen erkölcsöt képvisel Bobby?

Nem kétséges, hogy Jockey zsarolásai, az embereken való átgázolása erkölcstelen, mégis, ez szükségszerű része a szerkezetváltás stabilitásának. A kapitalizmus körülményei között ugyanis nem lehet más módon fenntartani a stabilitást, csak a bűnön keresztül. A földtulajdon védelme, a nemzet fennmaradása megköveteli az ágazatok állandó átrendeződését, illetve a gazdasági elitek folyamatos cseréjét. Ez azonban a tulajdoni szerkezet állandó átrendeződésével is jár. Azok, aki ma jól működtetik vállalkozásaikat, holnap nem biztos, hogy így fogják tenni, le kell őket cserélni, és általában nincs idő megvárni, amíg annyira elszegényednek, hogy harmonikusan megtörténjék a szerkezetváltás. A világgazdasági versenyben való helytállás vagy a közvetlen katonai veszély miatt alkalmanként azonnal és erőszakosan le kell cserélni az elitet. A jogrend és az uralkodó ideológia persze mindig a magántulajdon szerkezetének stabilitása mellett van, azaz ezt az átrendeződést csak a fenti elv csorbításával lehet keresztülvinni. Ez pedig a bűn problémája.

Ez az átrendeződés nyilvánvaló a forradalmak idején, ekkor azonban a jogrend egésze válik kérdésessé, és a bűn átcsap erénybe, mint nálunk akár 1848-ban, akár az államosítás idején. Olyan országokban azonban, ahol nem vagy csak ritkán voltak forradalmak, a szerkezetváltás mindig közvetlenül a bűnözésen keresztül játszódott le. Az eredeti tőkefelhalmozás korszaka, a bekerítések szintén ennek a bűnözésnek az illusztrációi, és Marx elemzéséhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy ezt nemcsak a nemesek kapzsisága okozta, hanem az is, hogy a király szemet hunyt ezen kapzsiság fölött.¹⁹ A modern korban a feketegazdaság állhat itt példának, annak is egyik legjellemzőbb vonása, az illegális szoftverkereskedelem. Nyilvánvaló, hogy ennek célja a számítástechnikán belül az egyes pozíciók átrendeződése.

Az az állításunk tehát, hogy a kapitalizmus időszakában a bűn az egyik eszköze a szerkezetváltásnak, azaz a bűn központilag van megszervezve.²⁰ Ez jelentheti a maffia és a politika közvetlen összefonódását, de lehet csak olyan kiskapuk létezése a jogrendszerben, amelyik a tőkéket a kívánatos irányba tereli. A magántulajdon szabadságát az állam megsérti, hogy létét fenn tudja tartani. Ily módon állam és szabadság állandóan ellentmondásba kerül egymással. Ennek elméleti feloldása vagy az állam tagadása, vagy a szabadság elvetése – a vulgáris felfogás szerint. A tényleges fejlődés azonban az újfajta szabadságfelfogás felé mutat, ami állam és magántulajdon egységbe hozását jelenti. Ez a szintézis “a szabadság: felismert szükségszerűség” tétele alapján foglalható össze, és egy olyan állami szerkezetet takar, amelyben a szerkezetváltáshoz nem szükséges a lopás, mert a volt tulajdonosok felismerik, hogy éppen fennmaradásuk érdekében le kell mondaniuk a tulajdonról. Ez azonban már a szocializmus korszaka. Mindaddig azonban megmarad a bűn szerepe a gazdaságirányításban.

Ettől persze még Jockey bűnös és erkölcstelen. De ez az erkölcstelenség előremutató elemeket is tartalmaz éppen úgy, ahogy a terrorista-epizódban felhasználja a CIA-t, vagy az őt, de a büntetés lehet haladásellenes is, hiszen végül is az Igazságügy-minisztérium veszi el a Ewing nevet. Persze ez a büntetés szükségképpen képmutatás is.

Ha viszont helyes az elemzésünk, akkor mi Bobby szerepe? Semmi esetre sem képviselheti a szocializmus erkölcsét, mert ő is használja Jockey erkölcstelenségét, mellé áll, ha a család egységét veszélyezteti valami. Nem az erkölcstelenség alapját kívánja megszüntetni, hanem helyette a szemeit forgatja – amikor azt már elkövették. Azaz Bobby funkciója Jockey tetteinek leplezése, a képmutatás – és ettől lesz sokkal erkölcstelenebb, mint fivére. Ezt az is nagyon jól illusztrálja, hogy amikor Bobby a fél vállalat élére kerül, akkor ő is ugyanolyan erkölcstelenné válik, mint bátyja.²¹ A képmutatás szerves része tehát a jóléti állam felbomlásának, mert nem egyszerűen a szerkezetváltást kell végrehajtani, hanem mindezt nem szabad a szocializmus ideológiájával megtenni. A probléma ugyanis az, hogyan lehet túllépni az olaj ideológiáján, azaz miként lehet a munkásosztályt kiemelni munkás helyzetéből anélkül, hogy ez közvetlenül a szovjet birodalom győzelméhez vezetne. Másképpen megfogalmazva, hogyan lehet a föld- és a tőketulajdont elválasztani egymástól anélkül, hogy ez a marxi filozófia explicit felvállalását jelentené. Ehhez paradox módon éppen az olajágazat ideológiáját kell felhasználni az olajágazat hatalmi szerkezetének meghaladásához. El kell leplezni, hogy Jockey mesterkedései végső soron saját hatalmának megszüntetését szolgálják, azt a célt, amiről az egész sorozat szól. Ehhez kell Bobby figurája, ami a valóságos folyamatokban a szociáldemokrata szerepkörnek felel meg.²² Hiszen nagyon furcsa, hogy az európai államok jó részében a szerkezetváltást szociáldemokrata kormány hajtotta végre, és ahol nem, ott is komoly szerepe volt-van a szociáldemokráciának. Ez a szerep éppen a katalizálásé és az elleplezésé, annak a részben illúziónak keltése a középosztályban, hogy a szerkezetváltás nem érinti az ő helyzetét, miközben valójában persze éppen alóluk húzzák ki a talajt. Ha azonban nem lenne ez az illúziókeltés, akkor a szerkezetváltásnak meg kellene mutatnia igazi arculatát, ami az adott biztonságpolitikai keretek között lehetetlen. Éppen ezért Bobby eltűnése a sorozatból ezt a helyzetet mutatta be, hiszen Jockey-nak kellett integrálnia azt, ami csak a szocializmus keretei között integrálható, “a szabadság: felismert szükségszerűség” tételének alkalmazását. Ez azonban a sorozat végét jelentette volna – az olajágazat keretei között, amit nem lehetett felvállalni. Emiatt kellett visszahozni Bobbyt, és nem a tömegnyomás miatt, ez inkább csak a figyelemelterelést szolgálta.²³ – A katalizálás szerepe fontosabb a hamis illúziók keltésénél, ezt a rendszerváltás eddigi története is bizonyítja számunkra. A lényeg ugyanis nem a középosztály megszüntetése, hanem megszüntetve megőrzése, azaz annak a társadalmi mechanizmusnak a kiépítése, amelyben ez a középosztály ismeri fel a helyzet megváltoztatásának szükségességét.

A fenti gondolatmenetre alkalmazható Marxnak a Tőke III. kötetében bevezetett fogalma, az egyéni tőkés és össztőkés ellentmondása is, amit aztán a későbbi marxista közgazdasági irodalom alaposan ki is dolgozott. Ennek értelmében az egyéni tőkés profitmaximalizálása veszélyezteti a tőkés rend egészének fennállását a munkások kizsákmányolása miatt, ezért szükségessé válik egy olyan intézmény bevezetése a kapitalizmuson belül, amelyik korlátozza az egyéni tőkést. Ez azonban nem veszélyeztetheti a tőkés rend egészét. Ilyen intézménynek tekinthető a jóléti állam. – A mi álláspontunk csak annyiban bővíti ezt, hogy az egyéni tőke és az össztőke ellentmondása a szocializmus és a kapitalizmus szembenállása is. Az össztőke úgy védi az egyéni tőkét, hogy korlátozza modernizálódását, mert minden modernizálódás a munka kiváltását és ezzel a munkásosztály elnyomorodását szolgálja. Csakhogy a munka kiváltása végül is a marxi életmű egyik központi eleme, az osztályharc megszüntetésének előfeltétele. A folyamat dialektikája abban rejlik, hogy az össztőkés kényszeríti rá az egyéni tőkést a modernizálódásra, ami napjainkban például a globalizálódást jelenti, és ez összhangban van a Német ideológia szellemével.

A fenti elemzést illusztrálja a Dallasról szóló irodalom egyik legszellemesebb alkotása, Ien Ang cikke.²⁴ Ang egy nyilvános hirdetést tett közzé egy ismert holland hetilapban arról, hogy ő nagyon szereti a Dallast, de időnként furcsa reakciók érik. A válaszlevelek alapján a következő kategóriákat állította fel: van, aki gyűlöli, manipulációnak tartja, de mégis nézi. Van, aki ironikusan nézi és igyekszik távol tartani magát tőle. És végül van, aki szereti, de ezt magának is nagyon nehezen meri bevallani. Ang mindezt a tömegkultúra ideológiája és a tömegkultúra lényege közötti ellentmondásból vezette le. Azt állította, hogy az értelmiségiek utálkozása a Dallas iránt olyan erősen hat, hogy a nézők éppen ezen ideológiával szembeni kritikai érzéküket vesztették el. Ezzel mi teljes mértékben egyetértünk, és csak annyit tennénk hozzá, hogy mindkettőnek megvan a maga funkciója. Ez az értelmiségi attitűd ahhoz kellett, hogy el lehessen leplezni az olajágazat tényleges tartalmát, hogy az emberek ne kedveljék meg túlságosan a kapitalizmust. Ugyanakkor azzal, hogy a jelenlegi értelmiség lesöpörte az asztalról a Dallast, lemondott arról is, hogy a szerkezetváltás tényleges irányát mélyebb elemzés alá vegye, önmagát hozta/hozza lehetetlen helyzetbe. Ezt támasztja alá a hazai filozófia egyik legkiválóbb alakjának, Nyíri Kristófnak a Világosság 1996/6-os számában megjelent tanulmánya,²⁵ amelyben azt fejtegeti, hogy új kommunikációs korszak köszöntött be, amelyik nem a könyvön, hanem az új információhordozó eszközökön alapul. Ilyen eszköz lehet a sorozat. De ebből még nem következik az, hogy ez szükségképpen a tudás elvesztését jelentené, ahogy ezt Nyíri állítja. Az információs eszközökből ugyanis nem következtethető ki az információk feletti szint, az eszme hiánya. Éppen ellenkezőleg, arról van szó, hogy a szerkezetváltás, filozófiai nyelven az eszme, minden társadalmi csoportnak a maga sajátos információs formájában jelenik meg; ha az értelmiség lemond ezek elemzéséről, akkor önmaga létalapját veszti el.

Egyszer az ókori görög filozófust, Arisztipposzt megkérdezték, hogy miért érdemes filozófiát tanulni. Azt válaszolta, hogy azért, hogy az illető ne úgy üljön a színházban, mint kövön a kő. Ha elfogadjuk kiinduló tételünket, hogy ma az ókori színház funkcióját a sorozat tölti be, akkor azt mondhatjuk, hogy emiatt érdemes elemezni a Dallast. És ez azt is jelenti, hogy erről a képmutatásról le lehet rántani a leplet. A helyzet ellentmondása, hogy ezt nem amerikaiak, hanem közép-kelet-európaiak teszik meg, de ez olyan probléma, amely a már tárgyalt biztonságpolitikai szerkezetből következik. Ma napirenden már a marxizmus elmélete és a Nyugat gyakorlatának összeegyeztetése van, ezt azonban csak azok kezdhetik el, akik mindkettőt ismerik. Ezzel pedig egy újabb – remélhetőleg nagysikerű – sorozat felé teszünk egy lépést.

Jegyzetek

¹ Orson Welles Támadás a Marsról című rádiójátékának közvetítése halálos áldozatokkal járó tömegpánikot váltott ki 1939-ben.

² Itt Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember (Európa, 1993.) című munkájára gondolunk, amely szerint minden ország ugyanazon cél, a liberális demokrácia felé halad. Ebből mi az első állítást elfogadjuk, mármint a történelem végét, azt azonban nem, hogy ez a liberális demokráciát jelentené. L. részletesebben: Gervai Pál: Széljegyzetek Fukuyamához. Fordulat, 1995. 1. sz.

³ L.: Berend T. Iván: Válságos évtizedek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1987.

⁴ Ennek pontos mechanizmusát nagyon jól feltárta az amerikai institucionalista közgazdaságtan. L.: Adolf A. Berle: The American Economic Republic. New York McGraw-Hill, 1967. vagy George Stigler: Piaci vagy állami szabályozás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991.

⁵ Itt arra az alapvetően szociáldemokrata indíttatású tradícióra gondolunk, amelynek értelmében a két osztály ki tud egyezni egymással és lehetséges a megbékélés, a hosszú távú együttélés. Ennek a klasszikus irodalma: Eduard Bernstein: A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia taktikája. Kossuth Könyvkiadó, 1989.

⁶ Dendrich az öreg Tintás Barnes barátja volt, akire Cliff rátalált egy eldugott kocsmában és felkarolta. Dendrich azt állította, hogy képes megtalálni az olajat és emiatt az általa kiválasztott földön elkezdtek fúrni. Hosszú és költséges kutatás után valóban találtak földgázt. Később azonban kiderült, hogy Dendrich képtelen a kitermelés lebonyolítására, ezért Cliff gyakorlatilag kisemmizte.

⁷ A szakszervetei támadások természetrajzának gazdag irodalma van, például Soós Károly Attila: Béralku vagy sérelmi politika. Medvetánc, 1986. 2. sz., de a klasszikus irodalom ebből a szempontból az MSZMP KB 1972-es határozata a munkásosztály helyzetéről (Az MSZMP KB dokumentumai és határozatai 1970-75. Kossuth, 1980.).

⁸ A sorozat közepe táján egy munkás elkeseredésében felrobbantja a Ewingok egyik olajkútját (ez egyébként elég sokáig szerepelt a főcímben is). A munkást emiatt börtönbe csukták. Később a Ewingok az olajárak esése miatt terrorista-akcióra szánták el magukat a Közel-Keleten és ehhez felbéreltek egy kommandó-osztagot. Ez, ami a CIA tudtával történt, bár törvényellenes volt, s később kipattant, éppen a munkás családjának segítségével. Emiatt az Igazságügy-minisztérium nyomozást rendelt el, és ez vezetett el a Ewing olajtársaság megszűnéséhez és a névhasználat megtiltásához. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt a Weststarnak, amelynek az akkori elnöke Jeremy Wendell volt. ő volt az, aki felajánlotta védelmét a munkáscsaládnak, és ezzel ellensúlyozta a Ewingok haragját.

⁹ Lásd (szó szerint): A dolgozó nő, vagy a klasszikus alkotás, a Pretty Woman, ahol az utcalány figyelmezteti kedvesét az újfajta üzletpolitikára. Ennek mechanizmusa pontosan megtalálható a Megperzselt szívekben, az 1996 második felében vetített tv-sorozatban.

¹⁰ Cally, Jockey második felesége a Közép-Nyugatról származik és ártatlan románcként indul. Jockey egy vadászat alkalmával elcsábítja Callyt, akit testvérei úgy védenek meg, hogy Jockey-t kényszermunkára fogják. Ebből Jockey csak úgy tud kimászni, ha feleségül veszi Callyt.

¹¹ Az olajválság egy meghatározott szakszában egy svéd üzletember fel akarja vásárolni a Ewing olajtársaságot. Az üzlet lebonyolításához Jockey és Bobby Európába mennek, ahol figyelmeztetik őket (konkrétan Moszkvában), hogy a svéd üzletember valójában a közel-keleti olajországok ügynöke, és céljuk az amerikai olajipar tönkretétele. Ekkor úgy döntenek a Ewingok, hogy elállnak a csábító ajánlattól.

¹² Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya.

¹³ Hannah Arendt: A forradalom. Európa, 1993.

¹⁴ Daniel Boorstin: Az amerikaiak. A gyarmatosítás kora. Európa, 1992.

¹⁵ Meg kell jegyeznünk, hogy az Elfújta a szél ebből a szempontból a New Deal legjobb értelemben vett propagandafilmje, és ebből következően nagyon jól tükrözi a jóléti állam szerkezetét. L. Trautmann László: A kisember geneziséhez. Fordulat, 1996. tavasz.

¹⁶ Jellemző, hogy a világtörténelem meseszerűen előadott lényegében, a Superman harmadik részében a számítógép fenyegető hatalmával szemben Superman az olajhajó hatalmát használja fel – és így védi meg a világ biztonságát. Ugyancsak jellemző ebből a szempontból, hogy a harmadik világ fenyegető fegyverkezésével szemben a fejlettek az olajárrobbanással reagáltak, és ez tette lehetővé annak az erőforrásnak a kivonását, amelyik egy lehetséges atombomba finanszírozását szolgálta volna.

¹⁷ L. Henry Ford: Életem. Budapest 1926.; Gramsci: Amerikanizmus, fordizmus. In: Filozófiai írások. Kossuth, 1977.

¹⁸ Ennek a konfliktusnak a mélyebb, közgazdasági elemzéséhez tartozik a modern monopólium-elméletek számos vonása, pl: George Stigler: Piaci vagy állami szabályozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991. vagy más, ágazati közgazdaságtannal foglalkozó munkák.

¹⁹ Marx: A tőke. Kossuth, 1967. 24. fejezet.

²⁰ Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kormány ismeri a bűnözőket, hanem tisztában van a bűnözés kialakulásának lehetőségével és esetenként szükségszerűségével is. L. Sárközy Tamás: Lehetőség a sajátos magyar eredeti tőkefelhalmozás lezárására. Mozgó Világ,1996. 8. sz.

²¹ Az öreg Jock végrendelete értelmében a két fiúnak meg kell feleznie a vállalatot és egy meghatározatlan ideig tartó versenyben kell bizonyítaniuk, hogy ki a jobb. Ennek során állandóan becsapják egymást, és a verseny végül a család fennmaradását fenyegeti. Emiatt Ellie véget vet neki.

²² Természetesen az Egyesült Államokban nincs hagyománya a szociáldemokrata címkének, éppen ezért amerikai politikai nyelvre úgy fordíthatnánk le ezt, hogy Jockey republikánus, Bobby pedig demokrata. Azt azonban állítjuk, hogy ez a kettős kifejezés az európai jobboldal-baloldal párnak felel meg a nyugat-európai országokban.

²³ A sorozat egyik leglényegesebb epizódja volt, amikor Bobby egy robbanás áldozata lesz. Ezzel hosszú időre eltűnik a sorozatból, később úgy tér vissza, mintha az egész epizód egy rossz álom lett volna Pamela számára. Ma már nekünk is csak rossz álom.

²⁴ Ien Ang: A Dallas és a tömegkultúra ideológiája. Replika, 1995. 17-18. sz.

²⁵ Nyíri Kristóf: A bölcsészettudomány jelenlegi állásáról. Világosság, 1996. 6. sz.