E számunk írásai is két tematikus blokkba illeszkednek. Az egyikben a nácizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékezünk meg, mindenekelőtt arról, hogy mit jelentett a felszabadulás Magyarországnak történeti feldolgozások tükrében, s ezt hogyan értelmezik át újra meg újra a mainstream legitimációs ideológiák. Polémia bontakozik ki két olyan kiadvány kapcsán, amelyek a magyar megszálló csapatok szovjetunióbeli, illetve a szovjet hadsereg katonáinak magyarországi tevékenységével foglalkoznak, beleértve elkövetett bűncselekményeiket is. Közreadunk Magyarországon eddig nem ismert dokumentumokat a nácikkal együttműködő ún. Ukrán Felkelő Hadsereg háborús bűneiről. Másik összeállításunk a marxizmus történetével foglalkozik, és érdekessége főleg abban rejlik, hogy most először olvashatunk tanulmányokat (magyar szerzőktől!) két távoli ország, Japán és Nigéria marxista – vagy a széles értelemben vett marxizmus által ihletett – elméleti teljesítményéről és társadalmi gyakorlatáról.
104. szám (2014 tél)
E számunk megy tovább a kijelölt úton: a tanulmányok bőségesen reflektálják a tőke világrendszerének átalakulását, infarktusainak természetét, összeomlásának perspektíváit.
A kapitalizmus pórusaiban lehetőségek nyílnak új társadalmi kezdeményezések számára a közösségi tulajdon működtetésének irányában, amelyekhez szintén kínálunk érdekes adalékokat. Történelmi tárgyú tanulmányaink a hazai antiszemitizmus gazdag múltjától a budapesti utcanevek jelenkori átalakításáig rámutatnak a neohorthysta restauráció néhány jellemző vonására. Elméleti vitát vált ki e restauráció hátterét a „maffia-állam” fogalmával megrajzoló koncepció.
103. szám | (2014. ősz)
E számunk alapvető tartalma – nem először az Eszmélet történetében – a fennálló és átalakuló világrend evolúciójának ellentmondásait, fejlődési sajátosságait reflektálja az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján. Az utóbbi negyedszázadban a háborúk, a népirtások, amelyek gyakran a demokrácia zászlaja alatt bontakoznak ki, minden technológiai újítás ellenére, a világ népei életének részei. A perifériák és félperifériák mint az átalakulások fő elszenvedői maguk is olyan társadalmi struktúrákkal és hierarchiákkal rendelkeznek, amelyek a centrumnak való alárendelődés vonásait mutatják. Még az elszakadni akaró mozgalmak többsége is csak ennek a fejlődésnek a rossz meghosszabbítása. Az a kérdéskör is izgalmas, amelynek során az államszocializmus antikapi- talista útkereséseinek sorsát vizsgálják szerzőink a történelmi tapasztalatok alapján. Beletörődünk-e a kilátástalanságba?
E számunkban búcsúzunk Vigvári Andrástól.
102. szám | (2014. nyár)
E számunk három alapvető témakört érint: az ukrajnai válságot, a világrendszer fejlődéselméletének új és fontos kérdéseit, valamint a mostanában népszerűvé vált ún. alapjövedelem-tematikát. Az első két témakör szorosan összefügg egymással, amennyiben az ukrajnai polgárháború menete és jellege szervesen összekapcsolódik a világrendszer utóbbi évtizedekben bekövetkezett szerkezeti átalakulásával. Egyfelől az USA és az EU közös érdekei, illetve érdekellentéte, másfelől az orosz regionális érdekek Nyugat általi negligálása az ukrajnai gáz- és olajpiaci küzdelemben összefonódnak egymással. Merre tart a multipoláris világrend fejlődése? A jóléti állam lebomlása nyomán egy új szociális kihívás került a tőke asztalára: az alapjövedelem bevezetésének kérdése. Cui bono? Végül Másképp rovatunk ismét az antikapitalista ellenállás társadalmi és erkölcsi problémáit igyekszik kibogozni.
A szám egésze pdf formátumban.
Ajánlás
Az elmélet és a gyakorlat, a marxizmus és a politika kapcsolata évtizedek óta nagyon problematikus volt, sokszor teljesen meg is szakadt, mert közéjük ékelődött egy primitív, pusztán legitimációs célokat szolgáló álmarxista ideológia, amelynek uralmát sem a komoly marxizmus-kutatás, sem a valóban marxista társadalomtudomány eredményei nem tudták megdönteni, így alakult ki az a helyzet, hogy a közvélekedés mai gazdasági és politikai válságunkért a marxizmust teszi felelőssé. Ugyanezért valószínű, hogy a politikai élet és a marxizmus útjai most egy időre bevallottan is elválnak egymástól, s átmenetileg ez minden bizonnyal nem csak elkerülhetetlen, hanem előnyös is lesz, a marxizmus számára mindenképpen.
A fiatalabb kutatóknak az a csoportja, amely ennek a lapnak az ügyét lelkesen fölvállalta, nem katedra-filozófiát, szalonmarxizmust, professzori tudományt óhajt művelni. Ellenkezőleg, ez a lap szeretné megmutatni, hogy a marxizmus alapjain mozgó gondolkodás ma is mozgósítani képes a szaktudományokat, és hogy mindennek ideológiai és politikai jelentősége van és lesz a jövőben is. Bízunk benne, hogy szellemi életünk mai állapotában cikkeink megbízható fogódzókat, tájékozódási pontokat nyújthatnak majd nagyon sok gondolkodó ember számára, hozzájárulva ezen az úton politikai életünk mai zavarodottságának fokozatos leküzdéséhez is.
Ezek után talán fölösleges, mégis leszögezem itt: ez a lap nem tartozik egyetlen politikai párthoz, mozgalomhoz, társasághoz sem. Munkatársai és szerzői kizárólag egyéni véleményüket fogalmazzák meg. Lesz a lapban vita is, a szerkesztőség” nyitott marad többféle felfogás számára. Hasonlóan ahhoz a szellemhez, amelyben egy „Eszmélet” című „tudományos és művészeti folyóirat” 1956-ban megalakult szerkesztőbizottsága – tagjai között Lukács Györggyel – eltervezte a munkáját.
Nem állíthatom, hogy az Eszmélet most mintegy „berobban a magyar szellemi életbe”. Ilyesmi manapság más szellemi áramlatoktól sem várható. Amikor most ezt az új folyóiratot az olvasó figyelmébe ajánlom, abban a reményben teszem, hogy csalódást azért nem okoz, s a lapok mai versenyében nemcsak megállja majd a helyét, hanem mértéktartó hangjával méltó lesz az érdeklődők megbecsülésére is.

