A lukácsi életmű sorsának óriási tétje van. Vajon életben marad-e egy olyan társadalom (legalább elméleti) lehetősége, amely nem egyszerűen jogi-politikai egyenlőségre, hanem a társadalmi-gazdasági egyenlőségre épül? E kötet olyan tanulmányokat és dokumentumokat közöl, amelyek filozófiailag-elméletileg a lukácsi alternatíva megalapozottságát bizonyítják. Hiszen ez az életmű a sztálinizmus és a kapitalizmus elutasítása mentén formálódott meg egy olyan társadalom létrejöttének lehetősége mellett érvelve, amely embermilliókat tesz képessé arra, hogy saját szervezeteiken keresztül ellenőrizzék életviszonyaikat.
E szempontból is rendkívül izgalmas dokumentumcsoport Lukács György és moszkvai barátja, Mihail Lifsic levelezése, amely e kötetben kerül először nyilvánosságra. A kötet ily módon filozófiatörténeti érdekességekkel szolgál olyan olvasók számára is, akik egyébként szkeptikusan viszonyulnak egy a kapitalizmussal szemben valóban demokratikus társadalom megteremtésének a lehetőségéhez. Azok az olvasók pedig, akiket nem taglózott le „A Szókrátésztől Marxig ívelő, nagy fölszabadító projektum veszte”, komoly elméleti érveket kapnak arra vonatkozóan, hogy a „feltámadás” elkerülhetetlenül bekövetkezik, csak az ideje kétséges.
Ebben a magvas és széles panorámát nyújtó munkában a világ egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa, a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének vezetője a marxizmus XX. századi útját, illetve a XXI.századi radikális elméletalkotásban nyomon követhető örökségét elemzi. Therborn egyrészt történeti áttekintést nyújt a marxizmus és a kritikai elmélet elmúlt száz évéről, másrészt azt is megvizsgálja, hogy miként alakul az ezredforduló – többek között Žižek, Negri, Badiou nevével fémjelezhető – radikális gondolkodása. A modernitásról, a posztmodernről és a posztmarxizmusról folyó viták áttekintése segítségével lényegében azt veszi szemügyre, hogy a marxista, illetve a Marxhoz kötődő elméleti áramlatok miképpen birkóznak meg a változó szellemi és politikai-gazdasági környezettel.
