Korábbi számok kategória bejegyzései

116. szám (2017 tél)

MÉSZÁROS ISTVÁN (1930–2017)

Az egyetemes és a magyar marxista gondolkodás, a szocialis-
ta elmélet kiemelkedő alakja, 2017. október 1-jén az angliai Ramsgate-ben, 87 éves korában elhunyt.
Mészáros István Budapesten született, 1930. december 19-én.
Már gyermekkorában megtapasztalta mindazokat a rémségeket, amelyeket a Horthy-időkben egy proletárcsalád gyermeke megélhetett. Tizenkét éves korában édesanyja munkahelyén, a csepeli repülőgépgyárban kezdett el dolgozni. A szocialista idők
felszabadító élményét a sztálinista elnyomás számára is megkeserítette. 1949-ben az ELTE diákjaként kiállt tanára, Lukács György mellett, aminek következtében 1950-ben kis híján eltávolították az egyetemről. 1951-ben Vörösmarty Csongor és Tünde című színművéről írott esszéjéért József Attila-díjat kapott. Ebben az évben Lukács György az egyetem esztétika tanszékén tanársegédként maga mellé vette. Lukács tanítványaként 1955-ben doktorált. A Magyar Írószövetség tagjaként, a magyar szellemi élet fiatal tehetsége volt, aki mint a szocializmus és a marxizmus meggyőződéses híve és az autoriter politikai cselekvés és gondolkodás ellenfele, számos vitában részt vett. 1956-ban az antisztálinista és antikapitalista szellemi-forradalmi erők összefogása jegyében, Kodállyal, Illyéssel, Bernáth Auréllal és Lukáccsal közösen, alapítója és kijelölt főszerkesztője volt az Eszmélet folyóiratnak, amelynek két számát azonban már csak Londonban jelentethette meg, ahová a népfelkelés leverése után emigrált.
1955-ben találkozott Párizsban Donatella Morisivel, akivel 1956 februárjában összeházasodtak, Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrúd „tanúságával” – valóban életre szólón. Három gyermekük szültetett: Laura, Susie és George.
Az Egyesült Királyság számos egyetemén tanított, leghosszabban a Sussexi Egyetemen, 1966-tól 1995-ig. Marx elidegenedés-elmélete című művéért 1970-ben megkapta az Isaac Deutscher Emlékdíjat. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Fő művei a „tőkerendszer” és az állam kritikájával, illetve a szocializmus lehetőségével foglalkoztak. Marx, Lenin, Gramsci és Lukács filozófiai örökségét tovább fejlesztve, a kapitalista termelési mód legújabb fejlődési szakaszának megfelelőn, megújította a szocializmus elméletét, amiből gyakorlati következtetések is adódtak. Ezt tanúsítják műveinek latin-amerikai sikerei, mindenekelőtt Venezuelában és Brazíliában.
Mesterünk, barátunk szellemi örökségét megőrizzük és továbbvisszük.

Bővebben…

115. szám (2017 ősz)

E számunkat az orosz forradalom 100. évfordulójának szenteljük. November 7. (október 25.) a nemzetközi antikapitalista baloldal mindmáig legnagyobb közös ünnepe. E szám tanulmányai és dokumentumai mindenekelőtt a forradalom céljai és történelmi lehetőségei között felmerült ellentmondásokat vizsgálják, és egyúttal bemutatják a forradalom történetének tudatos meghamisítását, s jelzik annak okait. A véletlen műve, hogy a forradalom 100. évfordulója és Marx főműve, A tőke megjelenésének 150. évfordulója egybeesik. De nem véletlen e két tematika együttes felidézése egy olyan történelmi korszakban, amikor a világon a tőkeuralom soha nem látott kiterjedését látjuk. A bukás nyilvánvalóan közeleg, ideje megértenünk a tőke és a forradalom összefüggését, a szocializmus világtörténeti értelemben vett aktualitását.

Bővebben…

114. SZÁM (2017. NYÁR)

E számunk az írások sokféleségével tűnik ki. A Jacobin c. amerikai, elméleti, antikapitalista lap interjúalanya, Erik Olin Wright a szocializmusról gondolkodva, rehabilitálja az osztályszempontot mint alapvető kiindulópontot, noha politikai nézeteivel bizonyára nem minden olvasónk ért majd egyet. Ugyancsak nemzetközi vita folyik Trump megválasztásának társadalmi hátteréről és következményeiről az Egyesült Államokban, amiből olvasóink ízelítőt kapnak egy komoly tanulmányban. A nemzetközi baloldal témakörében ezúttal izgalmas írásokat közlünk a latin-amerikai baloldal mai fejlődési problémáiról, visszaesésének okairól, valamint a latin-amerikai pápa antikapitalista üzeneteiről. Reakciós rezsimekről – a Horthy-rendszertől a mai pronáci ukrán rendszerig –, illetve e rezsimek mai megítéléséről a történetírásban és a politikai-mozgalmi megközelítésben, szintén ér- dekes olvasnivalókat találunk. A késő kapitalizmus egyik már régebb óta nem vizsgált jelenségét is áttekintjük: a kisegyházak kérdésését a szcientológiai egyház tükrében. Vitára is sor kerül a munka fogalmá- nak történeti és elméleti tartalmáról. Végül, de nem utolsó sorban említjük meg a társadalmi nem/gender rendkívül eredeti megközelítését, amelyet az olvasó egy külön blokkban talál meg.

Bővebben…

113. szám (2017. tavasz)

113boritoA marxista gondolkodás egyre gazdagabb elemzéssel rendelkezik a tőke, a kapitalizmus történeti útjáról. A torz utak elkerülése érdekében a történeti, a (világ)rendszerszemléleti, a közgazdasági és filozófiai megközelítések együttes alkalmazására van szükség, ha fenn akarjuk tartani a marxi elemzés egységét. E számunkban is több írás foglalkozik a tőkerendszer kibontakozásának és a „kész” kapitalizmus működésé- nek belső ellentmondásaival, regionális sajátosságaival. A kapitalizmus fejlődésének ritkán elemzett specifikuma ábrázolódik a KGST-országok világrendszerben elfoglalt helyét vizsgáló tanulmányban, ahogyan a rendszer átkarolta, mint az anakonda, a félperifériás államszocialista régiót, amely sokáig maga sem ébredt rá ennek az ölelésnek a végzetes voltára. Másik blokkunk a gender (a társadalmi nemek) tárgyköréből tartalmaz cikkeket, amelyek e tekintetben is a világrendszer bonyolult és sokszínű fejlődésére hívják fel a figyelmet. Sajnálatosan aktuális ama probléma, ahogyan – egyfelől – a modern iszlamista terrorizmus használja fel a nőket terméketlen céljaira, illetve – másfelől – ahogy az Abu Ghraibban őrzött foglyokat kínzó nőkatonák váltak öntudatlanul az Amerikai Birodalom heteroszexista, rasszista és osztályuralmú világrendjének/rendetlenségének (ki)szolgá(ló)ivá.

Bővebben…